Ez az apróságnak tűnő kis "artist-video" elég komoly változást jelent. A klip reklámozza a zenét, a klipet pedig az "artist-klip". Mindenki jól jár, a művész, (érdekes, hogy az USA-ban művésznek nevezik azokat, akiket nálunk előadónak, úgy látszik ott általánosabb, hogy valaki olyan dolgot ad elő, amit maga hozott létre), szóval a művész egy közvetlenebb kapcsolatot alakíthat ki a nézővel, mert mintegy "civilben" is megjelenik, a néző még többet tud meg kedvenceiről, és nem kell direkt portré-műsorokat néznie ehhez, mert a zenék folyamatosan jönnek egymás után továbbra is. Legjobban természetesen az MTV jár, hiszen nem mindegyik zene-tévé tud interjúkat gyártani az összes művésszel, vagyis máris tovább erősödik vezető pozíciója. Ráadásul amíg a klipek a lemeztársaság tulajdonát képezik, addig az interjúk már nem, vagy nem feltétlenül, vagyis egyre nő az MTV kopirájtja alá eső műsortartalom aránya. A műfaj is tágul, sőt újabb teret hódít, mert a rádiók azt nyújtják a zene-tévékhez képest, hogy a számok közt van "duma" is, és ezzel az MTV máris fel tudja venni a versenyt, a kis "művész-klipek" révén, és mindezt anélkül, hogy élő adást kellene produkálnia, ami nemcsak, hogy többe kerül, de a nonstop futtatása határozottan körülményes, viszont az "művész-videók" ugyanúgy komputervezérelt formában sugározhatóak. De nemcsak ezáltal tágul a műfaj, hogy most már a klipekhez is tartozik egy-egy klip, hanem amiatt is, hogy maguk a videóklipek kezdik elnyerni azt a státuszt, hogy azok az eredetijei a számoknak, és amit hallgatsz, az "csak" egyfajta másolat, vagy CD-n, vagy MP3-ban, vagy bármilyen formában. A BMG főnöke például az összes lemeztársaság MP3- és Internet-félelmével már szemben úszik, és úgy gondolja, hogy amennyire alaptalanul  féltek egykor a filmforgalmazók a videókészülékek elterjedése miatt, (hogy mindenki előfizet egy csatornára és felveszi az összes filmet, és már nem is akar többé filmet tv-n nézni), ugyanúgy az internet, a zenék internetes terjesztése (persze nem kalóz módon) is csak és kizárólag növekedést jelenthet a zenei piac számára. Például a Public Enemy is legújabb albumát már először interneten keresztül értékesítette. 

Sisqo -"Got to get it"
Sisqo a Dru Hill egyik embere a négyből, (Jazz, WOODY, Nokio, és Sisqo), persze az egyszerű zenehallgatók (tehát a köztudat) azt hihetik, hogy Dru Hill az egy ember, például Sisqo, de ez ellen Sisqo is sokat dolgozik, állandóan felhívja a figyelmet, hogy négyen vannak. Sisqo új saját videójában persze csak egyedül van. Általában Két dolgot kell tudna egy videónak. Tartalmaznia kell, olyan elemeket, stílusjegyeket, amik illeszkednek a megcélzott rajongói tábor ízléséhez. Másrészt kell valami olyan beállítás, ami egyszerűen beleégetődik a memóriádba, egy "embléma-beállítás", amiről később mindenkinek eszébe jut az egész klip, a zene, és nem utolsó sorban a művész neve, (mert ez alapján tudja megvenni az ember a zenét). A többi kép és beállítás, akció, satöbbi, az mind ennek az emblémának a "gazdagítása", "kiterjesztése". Sisqo videója, a "Got to get it" tökéletes mintapélda egy profi videóra. A fekete zenék szokásos világítása, hatalmas sík terület, vizes aszfaltot idéző csillogó talaj az alacsonyan megküldött világítás miatt. Megvan tehát a szokásos elem. Sisqo fehér sildes szőrmesapkában és ugyanilyen anyagból készült mellényben mozog a klipben, és a felvételek alaptónusa a zöld. Tulajdonképpen ennyi. Megvan a két jegy, és van egy kis plusz is, A Nyerő Páros c. film, (Double Team), amelyben Van Damme és Dennis Rodman küzd Mickey Rourke ellen, ez a film Dennis Rodman-t eléggé belevéste az emberek tudatába, és Sisqo egy az egyben Rodman-nek van öltöztetve ebben a klipben, ami jó dolog. Egyébként a zene is tök jó. 

Britney Spears - I Was Born To Make You Happy
Britney Spears, a csodagyerekből előlépett csodateenager tudja felmutatni a leghatásosabb klipek egyikét mostanában. A klip titka természetesen Britney maga, ahogy énekel és táncol, ahogy aggódik, ahogy kicsit fel van kavarva. A klipben gyakorlatilag semmi különleges nincs, de ne felejtsük el, hogy nem is kell, Britney zenéje, a szövegei, a táncosok, akikkel klipről klipre (ugyanazokkal) együtt dolgozik már rég megteszik a hatásukat. Ha Britney most lenne kezdő, valószínűleg több kreativitást kellene piacra dobnia, és persze azt is biztosan meg tudná csinálni, (illetve a lemezkiadója akkor olyan klipet rendelne neki), de jelen esetben a 100% Britney módszer tökéletesnek bizonyul. 

Fiona Apple - Fast As You Can (When the Pawn hits the conflicts ...)
Fiona Apple 98-ban megkapta a Best New Artist címet az MTV Music Video Award-on. A 77-es, NY-I születésű szépséges művésznő 99-es albuma, a "Gyalog üti ...", immár rendelkezik egy klippel is, ami a  Fast As You Can című remek számból készült. Fiona nagyon eredeti művész, amikor azt a bizonyos díjat átvette, egy csodás papucsban ment fel a színpadra, kábé egy egész évvel megelőzve az egész világot stílusban. A lemezborítóját is ő maga tervezte, és az album címének a végén azért van három pont, mert valójában egy versről van szó. Ugyanilyen a klipje is, a Fast as You Can, (amilyen gyorsan csak tudod). Tele van hihetetlenül kreatív megoldásokkal, de mégis nagyon könnyen élvezhető, nem bonyolult vagy ilyesmi. Tulajdonképpen 100% Fiona, ez a klip kulcsa itt is, csak Fiona szellemi kreativitását is nagy mennyiségben illusztrálja a klip. Sima, de tökéletes feketefehér képeket látunk az elején, és ekkor már szól a különlegesen dinamikus zene. Aztán olyanokat csinál, hogy elkezdi törölgetni a kamera optikáját, illetve a képernyőt belülről, és tök maszatos lesz az egész, később csak úgy bekap egy égő gyufát, és a nyelvével oltja el, a végén pedig vidáman nevet, mintha azt állítaná be a fejünkben, hogy ő egy nagyon elröppent csaj. A klip, alkalmazkodva Fiona dinamikus egyéniségéhez nem történet szintjén próbál hatni, hanem egymás után bevillanó, független  dózisokban támad, és nagyon jól. Zene és klip egyaránt magasan kiemelkedő teljesítményt jelentetnek, és már csak hab a tortán, hogy ez a Fiona lenyűgözően gyönyörű, ő a zenék Angelina Jolie-ja. 

George Michael - Roxanne
George Michael eme kis számát még Stingtől, illetve a Police-től ismerjük, amolyan aranyos, pergő, fiús stílusban. Nem titok, hogy a szám egy prostituáltról szól, akinek Sting, illetve most Michael azt mondja, hogy nem kell vörös fény, és nem kell "azt" ruháját használnia ma este, vagyis simán lehetnének csak úgy együtt, mintha Roxanne-nek nem is lenne ez a "melója". Persze, az élet nem ilyen egyszerű, és nem is ilyen kegyes. George Michael előadásában ez a szám egy külön, új életre kel, és ami eddig egy sík felület volt, most megtelik mélységgel. A zene nagyon-nagyon lassú a Sting féle verzióhoz képest, és így az egész szám teljesen más jelentést kap, minden mély és komoly, és mélabús. A szám videója ezt nem hagyja figyelmen kívül ,és az egészet erre a mélységre építi. Egyszerűen hihetetlen, hogy milyen szép képek vannak benne! Elődjei az Apollo 440 Row Power-je, és Sheryl Crow Home-ja is egy kicsit, ahol az élet keménységét, a bizonytalan, vagy érthetetlen egzisztenciájú emberek világát nagyon profin ábrázolták. A Roxanne ezekhez képest nem fekete-fehér, sőt, totál tele van színekkel, olyan remek képeket láthatunk, hogy csak na, utca a kék órákban, (amikor sötétedik), majd a klip végén hajnalban is, amikor bekúszik egy hatalmas merdzsó, és egy prostituált behajol az ablakon. Közben, a klip teljes hosszában fantasztikus portré-értékű képeket látunk különböző prostituáltakról. És az a legszebb az egészben, hogy minden nő nagyon-nagyon jól néz ki, de az elmélyült fényképezési technika miatt azt is látjuk, hogy ez nem tart örökké, és hogy ők is ugyanolyan emberek, mint mi, nekik is szükségük van, illetve lenne arra, mit az a szó jelent, hogy "home". 

RCHP - OtherSide (Califrnication)

A Red Hot Chili Peppers  új klipje abszolút remek teljesítmény, és annak ellenére, hogy nem vagyunk direkt RHCP rajongók, ez a Californication című albumuk eddig az összes klipjével maximálisan említést érdemelt. Ez a klip nemcsak nagyon stílusos, hanem történet is van benne. 20-as évek dizájnja, abszolút expresszionista némafilm stílusban, díszletek, műterem, komor világítás, stb. Egy srácot mentők szállítanak, (ebben a némafilm-környezetben), és gyakorlatilag  küzd az életéért, ezt látjuk. Ezt a küzdelmet jelenítik meg és, kísérik végig a zenekar tagjai. A 20-as években még nem volt videóklip, ezért gitár és dobok nem is szerepelnek a klipben, a basszgitáros, (Flea) egy magasfeszültségű díszlet-vezetéken himbálózik, és úgy pengeti a húrokat, hasonlóképpen egy óriáshúrral küzd a gitáros is, a dobos pedig egy templomi óra két "karja" mutatója szerepében dobolja végig a videót. A srác közben küzd a halállal, és olyan az egész, mit egy különlegesen rossz álom. 
Először egy labirintusba kerül, létrán mászik felfelé, majd kiderül, hogy ez a "felfelé" nem is annyira biztos irány, mert a tér folyamatosan elfordul, és mint egy Ascher festmény végtelenné válik, és a srácból is egyre több darab mászkál fel és alá. Aztán egy teremben találja magát, ahol ott van egy festmény, ami természetesen expresszív stílust követ egy kis prekubista beütéssel, (lényeg, hogy látszik, hogy sokat törték rajta a fejüket az alkotók), és akkor előugrik egy árnyék, amiről először azt hisszük, hogy a sajátja, és úgy küzdenek, mint két Jedi. Aztán a srác a festmény részét képező hatalmas vörös szájat, (mint egy rúzsnyom) a karjaira erősíti és szárnyként kezdi el alkalmazni. Azt is hihetnénk, hogy akkor megmenekül, de nem így lesz, találkozik egy hatalmas hollóval, ami Hitchcock-i módon van belefényképezve a térbe, és ez a nagy halálmadár megpróbálja levadászni, és majdnem sikerül is neki. De ekkor a srác elkezd zuhanni, nem tudjuk, minek a belsejében, (talán egy sziklabarlang, aminek a tetejéig követe őt a holló). Még itt is azt hisszük, hogy mindjárt oké lesz minden, de kiderül, hogy már egy erdőben zuhan, és már meg sem áll a talajig, ahol kiterül. Nagyon rövid, nagyon gyors, és nagyon epikus kis klip, mindenkinek ajánljuk.