Ez a film egy nyári gyurma, egy többkomponensű szórakoztató egyveleg, ami valahogy mégis eléri, hogy egyben van, és ez ügyes dolog. 
Adva van Deuce, egy hal- specialista, aki a legtöbb dolgot, amihez hozzáér, teljesen elszúrja. Karrierje nem valami fényesen alakult, de legalább szereti a munkáját egy tengeri akváriumban, feladatai között olyanok szerepelnek, mint az üveg algátlanítása, így ismerkedik meg vele a néző. Az algátlanítás szakszó, egyszerűbben úgy lehet leírni a dolgot, hogy belső ablakmosó egy nagy akváriumban, és mivel Deuce szereti a munkáját, minden részletre ügyel, így arra is, hogy a fürdőruhájából kipárolgó műanyag részecskék ne zavarják a víz biológiai háztartását, tehát meztelenül végzi a feladatát. Ez tehát ő, Deuce, akit egyből kirúgnak a meztelenség miatt, és aki magányosan él, hazaérve sziasztokkal köszönti a halait, a fennmaradó még egy öröme pedig az az életben, hogy be-beugrik egy akvarisztikai kereskedésbe csigákat venni. A csigákat is algátlanításra lehet használni, előnyük, hogy se nem meztelenek, se nem viselnek fürdőruhát, de előnyük még az is, hogy egy bombázó alakú, de nagyon mísz akvarista boltos-csaj mélyen bele kell, hogy nyúljon a vízbe, hogy kiszedje őket, és ettől a mellei szépen belelógnak a vízbe, akárhányszor Deuce csigát vesz. 

Nincs sok sikere az életben, egyszerű munkája van, magányos, és mindent elront, tehát egy kicsit Mr. Bean. A filmnek nagy előnye, hogy elég sok filmből szerepeltet paródia-részleteket, több filmből van összegyúrva, mégis egységes, nem úgy, mint a Leslie Nielsen-es filmek. Deuce világát alaposan felkavarja, amikor kihívják hal-dokiként egy hatalmas házba. Megméri a hőmérsékletüket, még szurit is ad nekik, szóval nagyon profi, szinte mint Jim Carrey, illetve Ace Ventura. A tulajdonos egy hatalmas maláj fazon, aki iszonyatosan komoly kaliforniai csajokkal mutatkozik, Deuce csak néz, mint a moziban, aztán, amikor megtudja, hogy ez az arc, Antoine LeConte miből él, hogy dzsigoló, kibukik, hogy az állásközvetítő erről a lehetőségről miért nem szólt neki. A halak túl fogják élni a betegséget, pedig nem kis kórról van szó, viszont Antoine-nak el kell utaznia, mégpedig három hétre, és így Deuce-nak ott kell maradnia Antoine házában, hogy ápolja és minden szaktudását bevetve kikúrálja a halakat. Nem is lenne semmi gond, ha ez a dzsigolói pálya nem zaklatta volna fel oly nagyon, meg az, hogy az akvarista lány mindig nemet mond neki, és nem akar elmenni vele soha sehova. Mert így, ahogy Antoine lekopik, Deuce egyből nekilát, hogy behozza, vagy legalább feltérképezze, hogy miből is maradt ki eddig. Rohangál a házban, majd kipróbálja a hasizom-függeszkedést, ami kicsit drasztikusan végződik. A filmekben a féltve őrzött halak mindig rosszul járnak, Leslie Nielsen például golyóstollal szúrja őket keresztül, Deuce ehhez képest viszonylag finoman bánt velük, mert miután az akváriumot megsemmisítette, sikerült összeszednie a halakat, és egyik sem halt meg. 

A halak nem, de a berendezés lepattant egy kicsit, és a helyrehozásához pénz kell, vagyis kezdődhet a dzsigolás. Deuce nem aprózza el a dolgot, leugrik egy romlottabb helyre, és berendel egy italt, ami sajnos kicsit sokba kerül, 8-50-be, ezért inkább egy szénsavasat kér, ami csak három, így, hogy az összes 11 és fél dolcsit ki tudja fizetni már be kell vetnie a gyerekkora óta összegyűjtött 25 centeseit is.
 

INTERCOM

 
De legalább felszed egy nőt, és hazaviszi, és mielőtt hagyná, hogy a nő nekiessen, tisztázni akarja az anyagiakat, ami furán jön ki, mert a nő 300-at kér tőle, ő pedig 10 dollárt a nőtől. 

A következő filmbetét a Tiszta Románcból származik, Deuce a férfimosdóban beszélget egy férfival, és elég furcsa a viszonyuk, mintha régóta ismernék egymást, mint Christian Slater és Val Kilmer (alias Elvis) a Tiszta románcban. Persze kiderül, hogy a férfit azért ismeri olyan jól, mert az apja, és ráadásul él is, és ott dolgozik. Van még egy film, amely nem is kicsit belejátszik a képbe, és ez a Mátrix, amelyből két lebegős trükköt is újrakreáltak ebben a filmben. Ha béna lett volna a humor, ez a Mátrixos húzás nagyon nem tetszett volna a közönségnek, de ez is bizonyítja, hogy a Tök Alsó tud valamit. Persze a speciális mátrixos két vizuális effektet nem a hatalmas Mátrix csapat hozta létre, de a csapat vezetője, John T. VanVliet egykor benne volt a Birodalom Visszavág-ban, mint animátor, később a Ghost-ban már supervisor volt, az Armageddonban is nagykutya volt és a Kedvenc Marslakóm effektjeit is ő rendezgette. 

A Tök Alsó egyébként az idei nyár egyik Kedvenc Marslakóm-ja, habkönnyű, és nevettetős, és eléggé Walt Disney-stílusú. Pedig egész rendesen meg van írva, és ha egyszerű is, akkor is intelligens film, például azért is, mert Deuce egyetlen egy darab kliensével sem fekszik le, leszámítva a szerelmét, Kate-et, akit annak ellenére bír, hogy felvilágosítja egy testi rendellenességről, amely szitu pedig a Síró Játék-ot idézi, csak itt más a bibi. Ezen felül a film, noha megüti a Walt Disney-szerű limo (limonádé) stílust, amelynek egyetlen előnye a sok helyszín és statiszta és a változatos fényképezés, mindössze 18 millióból készült. Az író pedig nem más, mint maga a Deuce-t alakító Rob Schneider, aki korábban megfordult két Adam Sandler-es filmben is. A filmet gyártó cég, a Happy Madison éppen Adam Sandler cége, és ez az első filmje. A cég neve a Happy Gilmore (Happy a Flúgos Golfos) és a Billy Madison c. Adam Sandler filmek címeiből van összegyúrva. Ezeket a filmeket egyébként, és még a Waterboy-t és a Big Daddy-t is Sandler szintén maga írta, szóval van hasonlóság Schneider és Sandler között, és akkor még a kinézetet nem is említettük. Szóval íme egy film, amely komoly sztárok nélkül készült, normisan alacsony költségvetésből és amely rendesen megnevettet minket, vagyis panaszra  biztosan nincs okunk. Ráadásul például a Boldogságtól Ordítani-val szemben, amelyre eléggé hasonlít, itt a morbid helyzetek sem igazán morbidként jelennek meg, hanem leginkább "csak" viccesként, és vidáman nyugtázzuk, hogy Deuce-t talán még az sem zavarná, ha a barátnőjének az egyik lába mű lenne.