Négybalkéz What's The Worst That Could Happen 2001.
Danny DeVito
és Martin Lawrence közös filmbeli szereplése élből garantálhatna egy jól
sikerült vígjátékot, sok nevetést, vicces karaktereket, remek poénokat,
meg hasonlókat, mivel a népszerű komikusok egyesével is nagyon szórakoztatóak,
hát még együtt milyen jók lehetnének… Ez az, ami nem derül ki a Négybalkezes
c. filmből, mivel ebben a filmben egyik színész sem nyújtja a csúcsformáját,
és a végeredmény is lehangoló.
Kavin Caffrey (Martin
Lawrence) bejáratott tolvajként keresi
a kenyerét, kifinomult stílusával könnyedén megszerzi a gazdag házak, a
drága műkincsek lelőhelyének címét, aztán haverjával együtt kipakolja ezeket
a házakat. Ez így menne tovább a maga útján, csakhogy a soros célpont,
az éppen csőd szélén álló milliárdos, Max
Fairbanks (Danny DeVito)
háza problémás esetnek bizonyul, mivel a házigazda - a tervtől eltérően-
épp otthon tartózkodik egy Playboy-nyuszival. Fairbanks elkapja a tolvajt,
és miközben átadja Caffrey-t a rendőrségnek, kiszúr egy ezoterikus jelentésű
gyűrűt Caffrey ujján, és azt állítja, hogy az is tőle való, vagyis ellopja
a tolvaj gyűrűjét. Eddig a pontig -sőt, még ezután is egy darabig - még
abban reménykedtünk, hogy egy sor humoros konfliktus fog felmerülni a két
főszereplő között, a trailerre hagyatkozva arra számítottunk, hogy a DeVito
és Lawrence egymást fogják sorozatosan meglopni, miközben mi remekül szórakozunk.
Nem, nem így van, bármilyen meglepő, a film egésze ekörül a gyűrű körül
szerveződik, ez a gyűrű a főszereplő, és hőseink csak azon igyekeznek, hogy
megtartsák, illetve visszaszerezzék ezt az ékszert. A sztori szerint Caffrey
az újdonsült barátnőjétől kapta a gyűrűt, aki az apjától kapta annak idején,
szóval elég komoly indokot kerítenek a gyűrű-üldözés köré, miközben mi,
nézők, majdnem elalszunk.
Danny DeVito olyan utálatos kis zsémbes embert alakít,
mint amilyennek A Nagy Likvidátor c. balul sikerült vígjáték-félében láthattuk:
zsarnoki, kiállhatatlan és csöppet sem humoros. Sokatmondó, hogy az amúgy
producerként is sikeres színész neve ebben a filmben nem bukkan fel a producerek
között, amellett, hogy a film nem szűkölködik ebben, az összesen 7 producerével.
DeVito igazán nem erőltette meg magát Fairbanks szerepében, még csak meg
sem próbált valami mulatságot kelteni a viselkedésével, az is előfordulhat,
hogy félálomban csinálta
végig a forgatást.
Martin Lawrence sok filmben bizonyította már kivételes vígjáték-képességeit,
de a Négybalkezesben ő is csalódást csalódásra halmozott. Amilyen humoros
és eredeti volt a Bad Boys-ban
- Will Smith partnereként-, a Nekem 8-ban - Tim Robbins mellett -, vagy
az Állj, Vagy Jövök-ben, annyira vértelen bohóckodást művelt a Négybalkezesben.
Még a Nekem 8-ban kifejlesztett, és az Állj, Vagy Jövök-ben csúcsra járatott
vidám táncra perdülései és komikus mozgásai sem működtek ebben a filmben,
valahogy az volt az érzésünk ezzel kapcsolatban, mintha a forgatókönyv szorosan
előírta volna ezeket a humoros betéteket, de amúgy nem lenne valódi helyük
a filmben, és így a végeredmény puszta erőltetésnek tűnt.
Turman, az egyik producer így nyilatkozott Lawrence-ről: "Martin nagyon
szimpatikus és elbűvölő fickó. Hihetetlenül tehetséges, és valósággal lubickol
ebben a szerepben."
A történetben hangsúlyos szerepet kapnak a női hozzátartozók, ami jogos
is, mivel végül Caffrey barátnője (Amber) és Fairbanks felesége (Lutetia)
együtt fogják megoldani a férfiak közt állóháborúvá merevedő konfliktust.
A női főszereplők színészként is próbálják rendbe hozni a férfi-színészek
mulasztásait, az Ambert játszó Carmen Ejogo természetes és könnyed játéka,
Nora Dunn (Lutetia) kimért humora több jelenetet is átsegít a nehézségeken.
Van még egy mellékszereplő, akiről muszáj említést tennünk, ez a Alex Tardio
névre hallgató nyomozó (William
Fichtner). A
forgatókönyv -valamilyen rejtélyes okokból- abban látta a humor forrását,
ha a nyomozótisztet nőies, homoszexuális, vagy még inkább transzvesztita-szerű
alakot ölt, ami a filmben úgy jelenik meg, hogy William Fichtner babaszínű
ruhákban mászkál, selypít és riszálja a fenekét, miközben odavan a kistermetű
fehér kutyákért. Ehhez hasonlót az HBO-n vetített Testvérbosszú (The Boondock
Saints) c. filmben láthattunk
legutóbb, ahol Willem Dafoe - szintén profi nyomozóként- erősen homoszexuális
viselkedést öltött, és egyszer még női prostituáltnak is beöltözött a filmben.
Ezután a Négybalkezes Tardio-ja már nem volt eredeti, de még csak érthető,
vagy vicces figura sem. William Fichtner eredetileg egy másik szerepet kapott
volna a filmben, de állítása szerint ő ragaszkodott hozzá, hogy ő játssza
Tardio-t. "Szerintem ez az ürge piszok jó a szakmájában - mondta a
karakteréről a színész-, mert más magyarázat nem lehet arra, miért tűrik
meg a testületnél." Fichtnert ezelőtt nagyon jó szerepekben láttuk
jól játszani, ő volt a Szemtől Szemben-ben a gonosz és rosszfej Van Zant,
akit Robert de Niro hamar lelőtt, a Go (Nyomás)-ban a szerencsétlen termékügynök,
A Halál Napjában (Strange Days) pedig a legnegatívabb szereplő, a gyilkos
rendőr. Fichtner sokoldalú -és tehetséges színész-, kár, hogy Tardio-ként
ezt nem tudta bebizonyítani.
A Négybalkezes egy jó kis vígjáték lehetett volna,
és nehéz megmondani, hogy vajon mi miatt nem lett az (a forgatókönyv biztos,
hogy ludas ebben, de mi a rendezésre is gyanakszunk), a cselekményre és
a színészi játékokra leginkább az "erőltetett" kifejezés illik,
úgyhogy nem lett a kedvenc filmünk. Mint ahogy valószínűleg az USA-beli
mozibajárók is hasonlóképp vannak ezzel, mivel a film augusztusig - vagyis
egy hónap alatt- még nem hozta be a ráfordított 45 millió dollárt sem.