Woody Allen megbízhatóan évente legalább egy filmet csinál, így erre a filmre a forgatása idején, 1999-ben úgy hivatkoztak, hogy a '99-es Woody Allen-project, '99 nyarán a film munkacíme is az volt, hogy "Woody Allen Summer Project 1999". A világ legolajozottabban működő, két lábon járó filmgyára ő. Akár így, akár úgy, de mindig meglepi a közönségét. Minden filmje unikum, és még a kevésbé jól sikerült darabjainál sem sajnálja az ember, hogy megnézte, mivel még a legrosszabb Woody Allen-filmet is sokkal inkább megéri megnézni, mintsem kihagyni.
Rövid nevén a Süti az év egyik legkellemesebb filmje, annyira kellemes, hogy ha meg kellene nevezni egy másik hasonlóan jó filmet, 1 percen belül egy sem jutna az ember eszébe, csak ez mégegyszer.
Woody Allen egy túlkoros kölyköt alakít, teljesen olyan (úgy néz ki, úgy mozog, úgy viselkedik), mint egy kölyök, csak közben 1935-ben született. A film elején mackófelsőben igyekszik meggyőzni a feleségét, hogy aktivizálja a saját nevén lévő komolyabb tőkét, és fektessen be az ő projektjébe. A feleség, "Frenchy" jól elhajtja őt, Woody Allen-t, aki ebben a filmben a Ray névre hallgat, és cool, mint egy atom. Frenchy tehát elküldi, és így Ray jól leég a haverjai előtt, akik közben rendesen bezabálnak Frenchy sütijeiből. A haverok egyike nem más, mint a Tiszta Románcból őskedvenc Michael Rapaport, akit azóta is gyakran a "románcos" nevén (Dick Ritchie) nevezünk. "Dick Ritchie" itt is nagyon jó, "önmagát adja", például vegyük a sapkadivatot: ott ásnak egy szűk keresztmetszetű alagútban, Ray és ő, Ray megkérdi, miért van rajta fordítva a bányászsapka, amikor a ráerősített lámpa így hátrafelé világít. "Dick Ritchie" (ebben a filmben Denny) erre elmagyarázza, hogy így jobban néz ki, és secperc alatt meggyőzi Ray-t, hogy fordítsa meg a sajátját is. Ez kábé a film 15. perce, és ekkorra már hozzászoktunk a folyamatos és nagyon intenzív nevetéshez (pontosabban röhögéshez).
Az alagútba úgy kerülnek, hogy Frenchy mégis ad egy esélyt Ray-nek, felmennek a tetőre, és egy elképesztő profin sikerült jelenetben ad neki 60 másodpercet, hogy elmondja, mi a projekt lényege, amihez a pénz kellene. A jelenet, azon túl, hogy egy csúcsminőségű vígjáték egyik erős láncszeme, egyben filmtörténelmi klasszikus is. Egyszerűen egy annyira emlékezetes jelenet, hogy mind a szakma, mind a közönség meleg szívvel fog rá emlékezni, mostantól mindörökké. Ami a szakmát illeti, a dán dogmásoktól, a Hollywood-i profikon keresztül, az európaiakig mindenki egyformán megirigyelheti ezt a tökéletes kis jelenetet.
Egy sima naplemente egy sima tetőn. Eleve ritkán látunk ilyen jelenetet, mert naplementekor annyira percenként változnak a fények, hogy csak egyszer lehet felvenni, és közeliket sem igazán lehet beletenni, hiszen a legminimálisabb átálláshoz is idő kell, és azalatt könnyedén besötétedhet. Woody Allen-t ez nem zavarta, felvette, egyszer, közelik nélkül, mi meg csak nézünk, hogy hogy lehet valami ilyen jó. Szükségből erényt hozott létre. Ez a kis naplemente több szempontból is jelentős, amikor ugyanis Ray korábban megkérte az akkor topless-táncos Frenchy kezét, akkor is épp naplemente volt, így a későbbiekben a cégüket is Sunset-nek (Naplemente) fogják elnevezni, csak ott még nem tartunk.
Ray jól kihasználja a 60 másodpercet, és előáll a farbával, ki kell bérelni az utcában azt a kis üzlethelyiséget, amit legutóbb pizzásnak használt valaki. Innen remek módon tudnak majd alagutat ásni a bank alá, ahonnan akár 2 milliót is megléptethetnek. De ez a pizzás eléggé messze van a banktól (mondja Frenchy), mire Ray közli, hogy épp ez a szép benne, ezért nem fog senki sem gyanakodni. Ray még azt is hozzáteszi, hogy "bízzál bennem, profi vagyok", amiről Frenchy-nek egészen más a véleménye. Szerinte az, hogy Ray 2 évet ült bankrablásért, pont nem azt bizonyítja, hogy profi, Ray viszont úgy látja, hogy ez a 2 év csak azt bizonyította be, hogy kifejezetten a fegyveres rabláshoz nem értett akkoriban eléggé. (Különben is, mindegyikükön álarc volt, mindenkin ugyanaz a Reagan-maszk, azt sem lehetett tudni, ki kicsoda). De itt hamarjában lejár a 60 másodperc, és Frenchy azt mondja, rendicsek.
Elkezdenek bevásárolni mindenféle hasznos holmit, mint dinamit rudakat, légkalapácsot, és hasonlókat. Hátra van még az álcázás, ami azt jelenti, hogy Franchy-nek konkrétan sütiket kell sütnie és árulnia a boltban, hogy a fúrás ne legyen feltűnő. Ez a kis biznisz aztán percek alatt túlnövi az anyavállalkozást, és az az igazság, hogy kisvártatva multimilliomosok lesznek a sütikből. Itt persze nem áll meg a történet, sőt, még utána sem. Összesen három fejezetre oszlik a fantasztikus románc, Frenchy és Ray szerelme, kalandos életútja, de ezek a fejezetek csak virtuálisak, mert a történet közben folyamatos, mint a csapvíz.
Minden évben van pár film, amit az ember többször is megnéz egymás után, és ezeken belül is vannak olyanok, melyeket a legtöbbször "kell" megnézni. Idén eddig a Bridget Jones a nyerő, de most emberére akadt, és lehet, hogy fordulni fog a kocka. A Süti a legintenzívebb vígjáték idén, és ha az elmúlt 5-10 évet hozzácsapjuk a mintához, akkor sem biztos, hogy rohamosan, vagy egyáltalán valamicskét enyhülne ez a kiváló helyezés. Hosszú órákig lehetne (és jó is volna) idézgetni a filmbeli poénokat, de erről le kell mondanunk, annak érdekében, hogy a filmet minél jobban élvezhessétek. Így tehát az legyen most az utolsó kép a kis csapatról, amikor az ásás egyik fázisában felbukkannak egy ruhaboltban, vasárnap délelőtt, és annak örülnek, hogy mindez nem hétköznap történt, mert így legalább észrevétlenül visszacsinálhatják az egészet. Ray-t a sitten úgy hívták, hogy agytröszt, Denny el is hiszi róla, "mert kicsi, plusz még szemüveges is", egykori cellatársa azonban nem győzi hangsúlyozni, hogy ez az elnevezés ironikus volt, és ahogy elnézzük ezt a vasárnap délelőtti jelenetet ebben a helyi röltex-ben, egy vakondtúrással a közepén, és látjuk, hogy Ray-nek nem igazán esik le, hogy ezt nem tudják visszacsinálni, kezdünk mi is az ex-cellatársnak hinni.
Nagyon jó film, és amit eddig még nem mondtunk: azon felül, hogy az összes filmhez képest is egy csúcsminőségű vígjáték, egyben az utóbbi 10 év legjobb Woody Allen-filmje is.