Videók 1.
 

Egyértelmű, hogy az album legjobb száma a We Come One, de talán mégsem, mert minél többet hallgatsz Faithless-t, és minél inkább hozzászokik a szervezeted a We Come One adagokhoz, annál komolyabb élményt, sőt izgalmat jelent, valahányszor felbukkan a Tarantula. Úgy lehetne leírni, hogy a második legjobb szám, tehát a koncepció világos, "másodszor a második legjobbat piacra dobni", hogy az dobjon a lemezeladásokon. A második legjobb számhoz azonban egyáltalán nem kell, hogy csak a második legjobb klip tartozzon (sőt), itt viszont most pontosan erről van szó. Miért? Valószínűleg mert a Wo Come One-ban nagyon erős képek vannak, Maxi Jazz megváltó ruhában, mint egy kis Buddha, Sister Bliss, amint (nagy nehezen ) betöri azt az üveget, ezeket nehéz túlszárnyalni.
A mostani klip egyébként ravasz. Egyből érezni ugyan, hogy kicsit más, kicsit hétköznapibb, mint az előző, de az csak később esik le, hogy miért van ez. A bibi, amitől a klip "hétköznapibb", nyilvánvalóan a makro-felvételek miatt van. Az egész klip Maxi Jazz szájáról indul, ami persze pont úgy néz ki, mint egy szeméremdomb. A látvány egyszerűbb, hétköznapibb, közönségesebb, mint a We Come One képi világa, ugyanakkor nem biztos, hogy kevésbé hatásos (különösen nem, ha Freud-ra hallgatunk). És akkor még mindig nem beszéltünk a koncepcióról.
Az endoszkóp a gyomorba levezetett száloptikás csövecske, amely segítségével lefényképezhetik, mi van odabent. A filmesek is hamar felfedezték, hogy jó ki képeket lehet készíteni a segítségével. Az egyik legkorábbi filmes felhasználása a Twin Peaks sorozatban volt, az egyik epizód úgy kezdődött, hogy a kamera egy alagútban hátrált, jó hosszan. Aztán még tovább hátrált, és mint valami krátert, elhagyta a lyukat. Aztán tovább távolodott, és egyre több ugyanilyen lyuk sötétlett az eredeti lyuk mellett, majd még több és több. A Kamera persze még tovább hátrált, és a sok-sok lyuk ezernyi apró pontocskává kicsinyült, és a végén már nem is lehetet őket látni, és ekkor jöttünk rá, mi van, hogy egy lyukacsos gipszkarton falat bámulunk, a Sheriff irodájában, és máris megjelenik Cooper ügynök.
Az "endoszkóp" használata itt is feszültségkeltésre szolgál, hamar rájövünk ugyanis, hogy egy pók, mégpedig egy Tarantula nézőpontjából látjuk, amit látunk, tömören: ez a tarantula "szubjektívje".
A történet tehát az, hogy Maxi jazz és Sister Bliss ott alszanak egy ágyon, egy tarantula pedig fel-alá rohangál a szobában, és rajtuk is. Úúú!
A közönségesebb kinézetért cserébe egy nagyon is komoly (horrorisztikus) feszültséget kapunk, és egy nagyon könnyen értelmezhető vizuális történetet, szóval nem rossz üzlet, ezzel együtt azonban fenntartjuk, hogy ez csak a második legjobb klip.
A tarantula fel-alá rohangál, hosszú szőrű szőnyeg, Sister Bliss tűsarkú csizmája, dögcédula szerű karkötője, vízcsap, sőt, mivel a pók nem láthatja saját magát, az a pók, ami becsúszik a képbe feltehetően egy menekülő másik pók. És akkor elékezik a kajaidő, a halálos harapás ideje, és csak annyit látunk, hogy Maxi Jazz torkán lemegy valami, és Sister Bliss szeme is felpattan, mint akit megmart a mérges állat. Kész.
Itt kezdődik a klip másik fele, "a harapás után". Érezzük, ahogy a méreg szétárad a testükben, és egy furcsa helyen találják magukat. Természetszerűen egy partyn. Nagyban megy a zene és a tánc, Sister Bliss és Maxi jazz pedig ott mászkálnak, mint újonnan érkezettek a vámpírok klubjában. Bizony ez a vámpíros dolog komoly, úgy van beállítva, mintha most már ők is ragadozók lennének, akik harapni és mérgezni akarnak. Zene, tánc, harapások, innentől már csak ez megy végig a klip során. Úgy tűnik, akiket megharaptak, azok arcán élveteg vigyor képződik, szóval tényleg tiszta vámpírosdi. Noha nem olyan jó, mint a We Come One, de azért ez is bőven tud valamit, miközben az is igaz, hogy ennyire jó zenére lehetetlen rossz klipet készíteni.
A teljes igazsághoz viszont még egy dolog hozzátartozik, és ez lehet, hogy nem fog tetszeni. Az van, hogy a Tarantula nem is mérges pók. Akárhogy is fáj, ez az igazság. A tarantula nagy, tenyérnyi állat, a mérges pókokra viszont az jellemző, hogy kicsik. Lásd például a barna remete pókról, amely kinézetre cseppet sem félelmetes, jópár horror történetet lehetet látni a Discovery-n, melyek rendre mind emberek halálával végződtek. A tarantula hímek 2-3-4 évig élnek, a nőstények 8-9-12 ig. Áldozataikat (ahogy ezt Ion barátunktól megtudtuk, aki jó maga 2 tarantula tulajdonosa) "izomból nyomják le". Néha használnak némi mérget, például tücskökhöz, de kábító hatása szinte elenyészőnek tűnik, és a vége mindig ugyanaz, a tarantula élve, és mozgás közben, "izomból" kebelezi be a táplálékát. További érdeklődés esetére Ion a következő linket javasolja: http://www.bighairyspiders.com%2F

folyt ...

szólj hozzá ..! a Te véleményed ... küldd el ezt a cikket barátodnak, ismerősödnek