
|
|
2003-01-30
Szent Iván Napja
St. Ivan's Day 2003.
Hollywood piciben
2003-01-30
Egy elsőfilmes magyar rendező első filmjéhez általában kissé elfogultan szoktunk hozzáállni, hiszen tudjuk, mennyi zúzkodáson kell keresztüljutnia egy még ismeretlen filmesnek ahhoz, hogy összejöhessen "a nagy" filmje, az első egész estés mozija, amiben végre megmutathatja mindenkinek, mi mindent tud a szakmájáról és a világról.
Meskó Zsolt is ebbe a kategóriába tartozik, elsÅ‘filmes, mi mégsem tudjuk pozitÃv szemmel látni a produkcióját. Túl flottnak tűnik az egész, túl simának, de aztán a film közepe táján rájövünk, hogy nem másról van szó, mint arról, hogy ez a film egyszerűen túl üres. Meskó nem ment túl messzire, amikor kitalált egy sztorit a népszerű Kamarás Ivánra cÃmezve, de igazán morfondÃrozhatott volna még kicsit a forgatókönyvön, mielÅ‘tt egy-az-egyben összekapcsolja a szÃnészt és a neki Ãrt karaktert. Láthatunk egy elfoglalt szÃnészt a mozivásznon, akinek Sz. Iván a neve, és egy befutott szÃnész alakÃtja, akit "az életben" K. Ivánnak hÃvnak. Na, ez már indulásképp is soknak tűnik, de ezen még nem akadnánk le végleg, sÅ‘t akár ki is magyarázhatnánk ( közönségfilmet akartak csinálni, és ennek ez volt a legegyszerűbb módja, a Kamarás Ivánt imádják a tinicsajok, akik még a barátaikat is beráncigálhatják a mozikba...), de nem tesszük, mert ennek a "túl sima" -menetnek még nincs vége.
--------------------------------------------------------------------------------------------------
A következÅ‘ gondolatunk az (és akkor még mindig nem kecmeregtünk ki a casting-problémából), hogy Meskó valószÃnűleg megirigyelte a Valami Amerika sikerét, mert szerintünk semmi sem indokolná amúgy, hogy már-megint Szabó GyÅ‘zÅ‘t és Pindroch Csabát láthassuk együtt, kisebb szerepekben bár, de mégis. Básti Julit ne is emlÃtsük, Å‘ ismét egy kemény marketinges asszonyt játszik, no lám, ez is lehet egy skatulya. A többi szereplÅ‘n már kevésbé akadunk fel (vagy le), mert Hajdú Szabolcs (aki idén is jelentkezett egy filmmel a szemlére) simán eljátszhatja saját magát, vagyis a "művészfilmes" fiatal rendezÅ‘t, az Å‘ általa felfedezett Török Illyés Orsolya (Macerás Ügyek) pedig szintén nem kényszerül nagy ugrásra, amikor egy helyes-kedves táncos fruskát kell eljátszania, ismételten "a nagy szerelmet", a fÅ‘szereplÅ‘ fiúk állandó szÃve csücskét.
Miután túllendültünk a szereposztáson )) , lássuk a filmet. A sztori szerint Sz. Iván egy igencsak befutott magyar szÃnész, amolyan helyi sztár, kis hazánk egyik ismert arca. A film szeretne ebbÅ‘l a "sztárságból" a lehetÅ‘ legtöbbet kihozni, de szinte mondanunk sem kell, hogy túlzásba viszi, és ezért mulatságossá válik az egész. A Fullajtár Andrea által játszott menedzser, Andrea egyik reklámfilm-forgatásról a másik fotózásra cibálja Ivánunkat, versmondásról reggeli beszélgetÅ‘s műsorra, ide-oda a városban, miközben szegény hÅ‘sünknek szinte levegÅ‘t venni sincs ideje, hát még csajozni. Ezt az életjelenséget, a túlhajszoltságot akarja megfogni és bemutatni a film, kár, hogy mindezt kissé sznob nézÅ‘pontból teszi, és ezzel túllÅ‘ a célon. Iván hajnalban odaperdül egy reklámfilm-forgatásra, de csak néhány percet tölt a helyszÃnen, mert csupán annyiról szólt a szerzÅ‘dése - hú, ettÅ‘l teljesen hollywoodi hangulatba kerültünk...
Aztán valahogy elkecmergünk hÅ‘sünkkel egy reggeli Tv-műsorba, ahol azt látjuk, hogy senki nem tud értelmesen beszélni, mindenki le van lassulva, de ez egy csöppet sem vicces vagy ironikus, hanem csupán fárasztó. Ráadásul Andrea minden egyes jelenéshez más és más szÃnű parókát vesz fel, ezzel is érzékeltetve azt a kemény és hideg világot, amivel hazai sztárjaink szembesülni kénytelenek. Mindezeken persze jobb esetben nevethetnénk is (de jó is volna!), de ehhez legalábbis az kellene, hogy a társforgatókönyvÃró-rendezÅ‘ ne görcsölne egyfolytában az olyan kategóriákon (megélhetés vs. magaskultúra, népszerűség vs. magánélet, stb...), amelyeknek önmagukban nincs semmi értelmük, ha nem fonódnak bele a filmben egy átélhetÅ‘ történetbe, csak zavart okoznak, űrt és unalmat, semmi mást. Most valami hasonló történik velünk, rengeteget kell feszengenünk a mozifotelünkben, mert váltig az az érzésünk, hogy csak képek egymásutánját látjuk, de mindez nem áll össze egy filmmé, a szó eredeti értelmében.
Kamarás Iván játéka is megér egy misét: az alapban szimpatikus szÃnészt eddig még nem láttunk (sajna) szÃnházban, úgyhogy csupán az eddigi filmjei alapján próbáljuk meg belÅ‘ni a szÃnészi képességeit, de azok alapján nem rossz, tényleg nem rossz...Filmünkben viszont Å‘ sem viszi túlzásba a dolgokat, mert legtöbbször nem tudjuk eldönteni, hogy direkt játszik ilyen sótlan karaktert, ilyen tesze-tosza szépfiút, vagy csak jobb hÃján, vagyis más rendezÅ‘i instrukciók hÃján. Bárhogyan is, a filmbÅ‘l egy végletekig egyszerű kép rajzolódik ki a helyi sztárokról és "az új idÅ‘k új kihÃvásairól". Elhisszük-e neki, hogy egy Iván-féle szÃnész a menedzsere kegyetlen és pénzéhes szorÃtásában kénytelen élni a napjait, hogy az idÅ‘s szÃnészeket tehetségtelen koreográfusok alázzák meg, vagy hogy egy jótékonysági elÅ‘adás valójában egy épülÅ‘ sportcsarnok kormányzati támogatásának elsÃbolásáról szól? A film vége felé már tényleg kezd fárasztóvá válni ez a "több dolgok vannak égen s földön..."-hangulatú bennfentes stÃlus, az, aminek a Mácsai Pál által játszott karakter a megfelelÅ‘je.
Kissé kedvetlenül távozunk a moziból a film után, azzal az érzéssel, hogy egy fiatal rendezÅ‘ ezúttal a kisebb ellenállás felé mozdult el, ahelyett, hogy komoly, éles, vagy éppen humoros lett volna, a lehetÅ‘ legkisebb erÅ‘feszÃtéssel próbált elÅ‘hÃvni egy un. "közönségfilmet". Egy népszerű szÃnész még nem elég a boldogsághoz, hÃvják akár Kamarás, akár Székely Ivánnak ... -junior-
2003-01-30
|
|