Az író könnyedén ugrott át az irodalomból a filmek világába, mindezt azért, hogy a Holocaust-regénye megfelelően érzékeny feldolgozást kaphasson. 1944 őszén járunk, Budapesten. A Halász-család egy világhírű operaénekes, Rózsa Imre villájában igyekszik átvészelni a zsidóüldözés vészterhes napjait, és mialatt az énekes a betegsége miatt ki sem teszi a lábát a szobájából, lassan egyre több zsidó család keres nála menedéket. Halász Géza, a családfő (Franco Castellano) az egyetlen, aki tartja a kapcsolatot Rózsával, így ő lesz az is, aki befogadja a menekülőket. Ahogy egyre veszélyesebbé válik a városban a zsidók helyzete, úgy kell Halásznak egyre erősebben védenie a Rózsa-villa lakóit, úgy kell egyre fondorlatosabban tartania a frontot az ellenséges külvilággal szemben. A történet másik kiemelt szereplője Halász fia, a 14 éves Tomi, aki értelmes és kedves kérdéseivel próbál választ kapni a körülötte zajló történésekre, arra a drámára, amire senki sem tudja a választ. Az apja nagyon méltóságteljesen viseli a megpróbáltatásokat, amiket neki (mint családfőnek és a ház tulajdonosával való egyedüli kapcsolattartónak) kell sorra megoldania, miközben a villalakóknak az nyújt vigaszt, hogy esténként az ételliften keresztül hallhatják Rózsa Imre énekét.

Megrázó történet, ami ráadásul megtörtént eseményeken alapul, pontos forgatókönyv, Ragályi Elemér-fényképezés: mégsem csupán ezek miatt érezzük erősnek a filmet. Eleve nem könnyű mozgóképben hiteles "háborús hangulatot" létrehozni, és az is ritka, hogy egy történet atmoszférája szinte az első percektől kezdve a hatása alá vonjon bennünket - itt most éppen ez történik, amit igazán nem várnánk el egy elsőfilmes író-rendezőtől. Nagyon egyszerű volna bedobni a szokásos megoldást, miszerint ha már szerepel egy okos kissrác a történetben, akkor nosza, lássunk rögvest mindent "az ő szemén keresztül", ez eddig még mindig bevált (gondoljunk csak Az Élet Szép c. Roberto Benigni-filmre, hogy ne menjünk messzire). De nem, Szilágyi nem választja a könnyebb utat, és így Tomi csupán megfigyelője és átélője lesz az eseményeknek, nem fő-főszereplője. A színészek kiválasztása is szembetűnően jól sikerült, kezdve a Tomit játszó Zum Dáviddal (aki 13 éves nyírmeggyesi fiú, jelenleg egy kiemelt képességű gyerekekkel foglalkozó gimnázium tanulója), folytatva Bánsági Ildikóval (a Mama), az olasz Castellanoval (Halász), és végig a kisebb szereplőkkel. Minden együtt van tehát egy minőségi filmhez: remek stáb, finoman megírt drámai történet, világhírű operatőr, és egy érzékeny rendező, aki épp a saját könyvét dolgozza fel. Így nem is csoda, hogy szinte az első percektől izgatottan nézzük az események alakulását, borzasztóan izgulunk a főszereplőkért, némelyik jelenetnél pedig szinte a bőrünkön érezzük a veszélyt, a halálfélelmet, és azokat a megrázó érzéseket, amiken szereplőink átmennek.
Franco Castellano játékáról nem kell sok említést tennünk, mivel egy igazi profi színészről van szó, aki természetesen tud belehelyezkedni a karaktere bőrébe, és egy sokoldalú személyiséget képes árnyaltan bemutatni. (Nagyon szimpatikus Halásznak az a vonása, hogy senkitől nem vár el semmit, miközben ő maga igyekszik minden feltételnek megfelelni...). Inkább hívnánk fel a figyelmet Zum Dávidra, akinek ez a filmes debütálása, és az sem biztos, hogy pont színész lesz nagykorában, most viszont nagyon szépen játszott ebben a filmben.

Megrázó és jó film A Rózsa Énekei, emlékezetes mozi, és hangsúlyozottan nemcsak a témája miatt. Egy ilyen film sokat tud emelni egy Filmszemle színvonalán, és így is történt, nyugodtak lehetünk addig, amíg a jópofa fiatal filmesek produkciói mellett ilyen filmek is készülnek nálunk.