Az, hogy az első rész egy primitív zombifilm volt, azt jelenti, hogy NULLA története sincs szegénynek, jönnek a zombik, akiket nem igazán lehet elpusztítani, és akik a legtöbb embert végül bekajálják, de amúgy jó fejek, mert nem használnak fegyvert, és futni sem szoktak, csak szépen, komótosan mászkálnak, ahogyan a zombiillem megkívánja. Milla (Jovovich) folyamatosan rúgta, lőtte, vágta, harapta őket, meg amit még lehet, de csak nem akartak fogyni. Aztán végül mégis sikerült elintézni őket, de azt, hogy a cselekmény összes két darab pontja között okunk lett volna izgulni, nem tudjuk megerősíteni. A lehető legbutább akciófilm volt, amit csak el lehet képzelni, teljesen mint egy videójáték, jönnek a zombik és lőni kell őket - ennyi.

Most a második rész már az elején szakít az előző rész színvonalával, egy tudós kislányának az autója karambolozik, mialatt a kislányt iskolába viszik, nem is értjük, mi van. Aztán a híreket hallgatjuk, egy addig még ismeretlen nővel, majd végül bemondják, hogy a városban elszabadult a pokol, és minden rendőr azonnal jelentkezzen szolgálatra.

A nő, akinek eddig csak a lábait láttuk, meg a fegyverét, most bemegy a kapitányságra, ahol rögtön meg is ismertet minket a film játékszabályaival. Eddig a film teljesen valóságos, elborzadunk, hogy a kislányt szállító autó felborul, most azonban a rendőrőrsön megtudjuk, mi a pálya, a szépséges rendőrnő kapásból fejbelövi a legtöbb hangoskodót - ekkor esik le, hogy zombik. Ez a lövöldözés határozottan felszabadítóan hat, egyrészt, mert a Men In Black eleganciáját juttatja eszünkbe, másrészt, mert pontosan behatárolja, hogy a film hogyan fogja kezelni a lövöldözéseket: tudjuk, hogy ez inkább egy akció-vígjáték lesz, amiben számítanak a lövések, de a filmben több is van, mint sima akciózás.

A szépséges rendőrnőt nem véletlenül neveztük szépségesnek, mert ő volt annak a fantasztikus Trójai Heléna című filmnek a csodás címszereplője, amit nemrégiben a tévében leadtak, és aminek a Brad Pitt-es Trója még csak a nyomába sem ér. Ebben a szépséges Helénát Sienna Guillory, angol színésznő alakította, aki egyszerűen bombázó, és mellesleg a pályáját topmodellként kezdte. A Trójai Heléna Sienna Guillory-val együtt nagyon kellemes élmény, bár a vége, hála a történelemnek, nagyon durva. Nagyon feldobóan hatott most megpillantani őt a jó kis Lara Croft szerkójában (mert tény, hogy ezt viseli) és ez az egész filmre jól kivetítette a hatását.

Milla Jovovich, akit az Ötödik Elem miatt az ősi kedvenc színésznőink közt kedvelünk, még csak ezután lép színre. Ráadásul nem is akárhogy, mert kiderül, hogy ő maga is zombi (hoppá!). Zombi, de még nem hulla, és így valahogy egyensúlyban lehet tartani a szervezetét, node (ahogy az Időzsaruban mondják), hagyjuk a tudományos halandzsát, a lényeg, hogy a jóemberek tényleg megcsinálták, és Milla, noha fertőzött, él és virul, még jobb is, mint új korában.

A film első 20 perce persze úgy telik el (köszönhetően az előző résznek), hogy mindenféle részletekben keresünk szórakozást, például elképzeltük, milyen jó lehetett a forgatáson, még csak statisztának lenni is, zombi-statisztának. Olyan érdekesen tudnak közlekedni, és noha nem mindenki jut olyan főszerephez, hogy közelről meg is haraphat valakit, biztos, hogy az is nagy élmény, ahogyan csak úgy vonszolják magukat, és amikor puskával eltalálják őket, vidáman rángatóznak egyet, mintha csak a vállukat rándítanák a lövésekre. Később azonban rá kell jönnünk, hogy van történet is, ráadásul egészen jó, és annál is látványosabb. Az összhatás végül az, hogy a történetbe a néző simán bele tudja magát képzelni, és így végig át is tudja élni - amiért a filmek mindig megérdemlik a dicséretet, így most is.