cspv logo
cspv szám: 72 / 05 tartalom
keresés

Oscar 2005 cikk cím cikk cím cikk cím Closer cikk cím A Por A Por Vejedre ütök Éjfél Után Bújócska cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím cikk cím

this is
cspv home
régi link, már nem működik

page number: 02 00713
PREVIOUS articleNEXT article
2005-03-01

Oscar 2005


Maradj csak ülve!
Ma hajnalban rendben lezajlott 77-ik Akadémai Díjkiosztó Gála ünnepsége, a szokott helyen, a Los Angels-i Kodak Theatre-ben, a szokott időben (ott este 8-kor, nálunk hajnal 2-kor), de kicsit más menet szerint. Az időben lekurtított, ritmusában felpörgetett show minden igyekezet ellenére most talán még unalmasabbra sikerült, mint tavaly, arról nem is beszélve, hogy a filmek díjazása is a kiszámíthatóság és a Hollywood-i "művészfilmes" vonal mentén történt.

Clint Eastwood bokszdrámája, a Millió Dolláros Bébi vitte el a pálmát az akadémiai tagok értékelésében, ez a film bár az Aviátorhoz képest eggyel kevesebb Oscart kapott, ugyancsak elégedett lehet a maga 4 aranyszobrával, hiszen a fő kategóriákban megverte Scorsese legújabb filmjét. A Millió Dolláros Bébi lett a legjobb film (és itt már akár meg is állhatnánk, hiszen ezzel tulajdonképpen megnyerte az idei Oscart), de emellett Eastwood lett a legjobb rendező, Hilary Swank, a főszereplő színésznő lett a legjobb a kategóriájában, mint ahogy filmbeli partnere, Morgan Freeman is kiütötte Clive Owen, Jamie Foxx, Alan Alda és Thomas Haden Church kezéből a legjobb férfi mellékszereplőnek járó Oscart.

Scorsese láthatóan csalódott volt, amikor Eastwood és filmje letarolta a fő kategóriákat, már csak azért is, mert a 63 éves rendező, akinek köszönhetjük többek közt a Dühöngő Bikát, a Taxisofőrt, a Krisztus Utolsó Megkísértését, a Nagymenőket (és még számos jó, illetve számos kevésbé jó filmet), még eddig sohasem kapott egyetlen egy Oscart sem, egyetlen egy filmjéért sem! Az Aviátor, aminek a filmrevitelét egyébként DiCaprio találta ki, és szorgalmazta, 5 díjat vihetett haza, Cate Blanchett személyében a legjobb női mellékszereplő Oscarját, a legjobb művészeti rendezés, fényképezés, jelmez és vágás díját, ami szép, szép eredmény, de sehogysem tudja kárpótolni a főbb kategóriákban való alulmaradást.

A show producereinek köszönhetően egyébként a szokásos 4 órás időtartam helyett csak 3 óra 20 perces volt a gála, mégha ezért az idő-nyereségért néha fura helyzetek is adódtak. Az új Oscar-módi jegyében egyes díjkiosztók begyalogoltak a közönség sorai közé (így tett például Cate Blanchett, a nagyszabású, bár kevésbé mutatós sárgaszínű nagyestélyijében), hogy ott helyben, egy, a szőnyegre varázsolt mikrofon segítségével adja át a díjat, eléggé diszkriminatív módon általában az un. "technikai díjak" nyerteseinek. A másik újítás arról szólt, hogy az összes jelölt már a színpadon együtt várta a bemutatást, illetve a boríték felnyitását, és a nyertesek csak kiléptek a sorból, hogy elhadarják a rövid köszönőbeszédüket. Nem hiába volt a show szervezőinek az erős nyomásgyakorlása az irányban, hogy a nyertesek szinte csak pár másodpercre rövidítsék le a beszédüket, idén tényleg nem volt kecmec, senki nem mert ujjat húzni a producerekkel, és így épphogy a szűk család tagjai fértek bele a köszönetbe (az ügyvédek, ügynökök kikerültek a hála-sorból). Ez alól a szigorú megszorítás alól a most másodszorra lett Oscar-díjas Hilary Swank képezett kivételt, mivel ő még az utolsó másodpercekben is szorongatta mikrofont, hogy a majdnem kifelejtett barátnője nevét bekiabálhassa a világ nyilvánosságának.



Az est házigazdája Chris Rock volt, az Oscar történetében először, és miután a felkérésére azt nyilatkozta hetekkel ezelőtt, hogy szerinte "már csak meleg férfiak nézik a show-t", most többen valamiféle botrányközeli moderálásra számítottak a színész részéről, de nem így lett, Rock humorosan, élénken és ügyesen vezette le a showt. A legjobb az volt, amikor bevágtak egy röpke Chris Rock-felmérést arról, milyen filmeket néznek a fekete mozibajárók az USA-ban, mert ez a gyors kutatás azt hozta ki eredményként, hogy míg az összes megkérdezett látta és szerette a Wayans-testvérek idétlenkedését a White Chicks c. vígjátékban, addig egyetlen egy, Oscarra jelölt film címe sem mondott nekik semmit. Ez egy vicces betét volt, amit szerintünk maga Chris Rock talált ki.

Az est mélypontjait a jelölt betétdalok előadása jelentette, ami úgy nézett ki, hogy 5 dalból 3-mat Beyonce énekelt, még az eredeti francia dalt is, a Kóristákból, igaz, hogy franciául, de hát mégis érdekes volt, hogy folyton a fiatal fekete énekesnő jelent meg a színpadon, ha valami éneklés szóba került azt est során.

A legkellemesebb élményt nem meglepő módon Al Pacino szerezte a nézőknek, aki Sidney Lumet életműdíját konferálta be. Pacino-t egyszerűen csodás dolog hallgatni, és most is ez történt, az erős kisugárzással megáldott színész a remek mély hangján ecsetelte Lumet jelentőségét, amit már a stílusa miatt is mindenki látatlanban elhitt volna neki.

A színészek öltözködésében nem voltak kirívó pozitív és negatív példák, a színésznőkön szinte kivétel nélkül alul harang alakban végződő estélyik voltak, mint ennek az évadnak az egyik jellemzője. Feketében ezúttal csak Annette Bening és Scarlett Johansson volt, az utóbbi fiatal színésznő ehhez még egy fura kinézetű majdnem fehér, bolyhos hajat viselt, nem tudni, milyen megfontolásból.

Kate Winsleten egy görögös stílusú, gyönyörű kék színű ruha volt, ami egyrészt üdítő színfolt volt a többnyire sárga, vagy világos estélyik között, másrészt nagyon jól állt neki, illetve illett a szőkésbarna fürtjeihez. Natalie Portman is ókori görög lányban "nyomta", tényleg fantasztikusan mutatott a szürkés, lágy esésű ruhájában, csillogó hajpántjával. Figyelemreméltó volt még Halle Berry acélszürke Versace estélyijében, ami jól kiemelte a szép alakját, Charlize Theron, a volt topmodell a világoskék habos Diorjában, Virginia Madsen a sötétkék, stílusos ruhájában, vagy Melanie Griffith a férje, Banderas által választott ide-oda hulló, hátul merész kivágású Versace-ruhakölteményében. Kevésbé voltak látványosak a sárga színű estélyik, mint például az est egyik ünnepeltjének, Cate Blanchett-nek a selyem Valentino-ruhája, aminél láttunk már előnyösebb estélyit is, vagy Penelope Cruz szintén sárga színű, pánt nélküli ruhája. A férfiaknál kevesebb látványosság adódott, remekül nézett ki Tim Robbins, Orlando Bloom és Leonardo DiCaprio, furán festett rikító színű ingében Robin Williams, és Johnny Depp talán túl laza is volt a királykék öltönyében, és kissé csapzott hajával (mellette felesége, a francia eleganciájú Vanessa Paradis, csinos feketében).

Idén talán nem volt annyi izgalom, feszült várakozás és nagyszabású csalódás, mint az szokott lenni az Oscar-gálákon, az érzelmi kitörések pedig szinte teljesen kihaltak. Ha az est végén Jamie Foxx nem érzékenyül el teljesen a szobor átvételekor, illetve Hilary Swank nem törli meg egyszer a szemét, miközben a köszönőbeszédét mondja, ez a gála a teljes visszafogottság jegyében zajlott volna le. Kérdés, hogy ez egy jó tendencia-e.

A színpadkép nem nézett ki annyira profin, mint az elmúlt években, nem volt egy nagy ötlet a színpadra vetíteni a kategóriák címeit, mert kicsit furán nézett ki, amikor a nyertesek szinte a feliratokon tapostak a színpadon. Mindent egybevéve zökkenőmentesen zajlott le a gála, de ez azt is jelenti, hogy túl lecsupaszított volt, érzelem-, csillogás-, és valódi versenyhangulat-mentes gálaest. Olyan, mint egy kötelező kűr, ami most a Millió Dolláros Bébi jegyében telt el, és amit kicsit igyekeztek közelíteni a fekete nézőkhöz, egyrészt Chris Rock házigazdaságával, másrészt a Jamie Foxx-ot övező nagy pre-Oscar kampánnyal. Szerintünk évről-évre vértelenebb az Oscar-gála, és kiszámíthatóbbak az Akadémia döntései, és ha ez a tendencia erősödik, akkor már lassan tényleg csak az amerikai nézőket fogja érdekelni ez a média-esemény. Addig is van még ideje Európának "kinövesztenie" egy konkurrens film-díjat, ami majd kellő időben a "helyére léphet " az egyre fakuló Oscar-szobrocskának...

-lido-
2005-03-01
cspv.hu
oldal: 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19