Ami a tengerentúlon Mary Poppins, az Európában Nanny McPhee. Mindketten gyerekcsőszök, és mindkettőjüknek különleges képességeik vannak, amiket jól tudnak hasznosítani felelősségteljes munkájuk során. Tudnak a levegőben közlekedni, van varázsbotjuk is (vagyis Poppins esetében esernyőjük), sőt, ahhoz is értenek, hogy a gyerekeken kívül a szülőket is megneveljék kicsit.

A Nanny McPhee egy igazi angol film, és nemcsak azért, mert Emma Thompson és Colin Firth játsszák a főszerepeket, hanem mert jellegzetesen brit a humora, a szereplők életstílusa, illetve az egész film hangulata. Bár a főszereplő gyerekek elég galád dolgokat művelnek a nevelőnőik ellen, a történet végig megmarad a jófajta gyerekfilm keretein belül, vagyis nem egy ijesztegetős filmet látunk, hanem egy igazi mesét.

Nemhiába kötődik Emma Thompson nevéhez ez a film-projekt (nemcsak főszereplőként, hanem íróként is közreműködött), mert a színésznő kedves személyisége rányomta a filmre a bélyegét. Mikor kiderül, hogy a 7 Brown-gyerek már 17 nevelőnőt fogyasztott el anyjuk halála óta, a helyzet válságosnak tűnik, de közben derűsnek is. Adott 7 kisgyerek, a csecsemőkorútól a kb. 12 évesig, akik Colin Firth, vagyis az apjuk nevelése alatt eléggé elszabadultak. Egyedül egy bájos szolgálólány, Evangeline ért velük szót, de az ő szelíd kedvessége nem elég ahhoz, hogy kordában tartson 7 mindenre elszánt csemetét. Ekkor már a nézők is teljes erejükből annak drukkolnak, hogy megérkezzen a csodatevő nevelőnő, és minden egy csapásra megváltozzon.

Szerencsére nem egy csapásra fog megváltozni a Brown-család élete, és éppen ez benne a jó. Van elég időnk észrevenni a Colin Firth/ Mr.Brown és Evangeline közt levő ki nem mondott vonzalmat, vagy a gyerekek csínytevései mögött megbújó okokat. Aztán végül tényleg megérkezik Nanny McPhee, akinek mindig remekül megkomponáltak a filmbeli felbukkanásai. A csodás nevelőnő szisztematikusan kezdi el a munkáját, aminek az egyik fő eleme, hogy a gyerekek képesek legyenek kérni és megköszönni dolgokat. Élvezetes nézni, ahogy a céltudatos Nanny McPhee lassan átalakítja az egész ház életét, amibe a gyerekek mellett a felnőttek sorsának az egyengetése is beletartozik.

Érdekes, hogy a film egyik fő negatív szereplőjét éppen Angela Lansbury játssza, aki a Gyilkos Sorok c. remek krimi tv-sorozat szuper-kedves Mrs. Fletcher-eként lett ismert. Persze a színésznő remekül játssza el a rövidlátó és kissé korlátolt nagynénit is (Adelaide néni), aki a filmben a fő konfliktus-forrást jelenti. A gazdag nagynéni ragaszkodik ahhoz, hogy Colin Firth/Brown újra megnősüljön, záros határidőn belül, ami persze még jobban kizökkenti az amúgyis zűrös Brown-gyerekek életét.

Egy sor humoros, sőt, helyenként izgalmas jelenetre számíthatunk, amik a Brown papa újra-nősülésével kapcsolatosak, felbukkan egy paródia-szerűen eltúlzott külsejű mostoha-jelölt is, majd jókat szórakozhatunk a gyerekek által kieszelt mostoha-ellenes terv kivitelezésén, hogy a rövidlátó Adelaide néni furcsaságait ne is említsük.

Az érdekesen és jól megírt forgatókönyv, a remekül kiválasztott színészekkel együtt tényleg csodát tud művelni: ez a mesefilm végig, a teljes filmideje alatt leköti a nézők figyelmét, sőt, rávesz minket, hogy komolyan drukkoljunk Nanny McPhee-nek, ami ismét azt jelzi, hogy - gyerekfilm ide, családi film oda - szeretnivaló alkotással állunk szemben.

Colin Firth eddig talán még csak egyetlen egy filmben nem volt jó (a Trauma c. butaságban), úgyhogy természetes, ahogy itt is egy Mark Darcy-féle kimért, de mégis kedves férfit játszik, tökéletesen. Mellette remekül érvényesül Kelly Macdonald (Trainspotting, Kényszerszünet, Gosford Park) szépsége és finom kisugárzása, úgyhogy tényleg nem unatkozhatunk.

Egy igazi mesébe visz el minket a Nanny McPhee, egy olyan világba, ahol bár vannak bajok és szomorú dolgok, de azért a lényeg folyton a szemünk előtt van. Az alapvetően jó gyerekeknek csak egy kis koncentrált figyelemre van szükségük, és némi baráti támogatásra, hogy "megjavuljanak", a nagynéninek és Brown papának pedig egy csöpp varázslatra, hogy végre észrevegyék a szemük előtt levő kedvességet, illetve szépséget. Jó érzés átengedni magunkat a film sajátos, és végig meseszerű hangulatának, és kellemes meglepetés végre egy valódi gyerekfilmet látni, valódi varázslatokkal.