A műsor címe "Cadillac Drive", ami egyszerű megfogalmazása akar lenni annak, hogy ők ketten Wahorn felújított Cadillac-jével utazgatnak egészen Budapestig. Ha létezik olyan, hogy valami eldől már a legelején, hát ez mindenképp egy ilyen vállalkozás. Az első epizód legelején, amikor Fábry megérkezik Los Angeles-be, a reptéren érdekes kulturális rituálénak lehetünk tanúi, amely (bár ez csak később esik le), tulajdonképpen az egész epizód hangulatát meghatározta (vagy ennek a jelenetnek is ugyanazok az erők, paraméterek határozták meg a hangulatát, mint az egész epizódnak). Azt látjuk, amint Fábry Sándor leszáll a gépről, és találkozik (az akkor még) külföldön élő barátjával. Wahorn laza cuccokban, sortban, Fábry azonban az európai klímának megfelelő felszerelésben - tehát L.A.-viszonylatban nem épp a klímának megfelelően van felöltözve.
Fábry a Swiss Air-rel repült egész odáig, így vélhetően egy jó 11 órás repülőutat tudhat maga mögött, illetve egy hatalmas léptékű jetlag-et (az időeltolódásból adódó kizökkentséget). Ennek ellenére, ahogy leszáll, előveszi az expedíció emblémáját képező közös névjegyüket, amely pilótasapkában ábrázolja a duót, és ha már ott vannak, ezt az egész jelenetet rögtön egy kamera számára produkálják - azaz rögtön bele is vágnak a projektbe. Végülis nem sül ki túl sok izgalmas a jelenetből, ahogy az L.A.-i magyar, és a magyar, aki frissen érkezett L.A.-be, összedugják a fejüket egy videókamera szeme láttára. Ez a pillanatnyi kis kudarcszerűség, ahogy az epizód végére kiderül, csak a jéghegy csúcsa volt, a jéghegyé, amit sajnos lassan ereszkedve teljes részletességgel lesz módunk feltérképezni.

Egyébként szép dolog, hogy Fábry Sándor, aki idehaza egy elsőosztályú show-t vezet, most így kiszolgáltatja magát, hogy X óra utazás, törődés után egyből a kamera elé áll, lesz, ami lesz.

A páros kezdeti beszélgetései arról árulkodnak, hogy mintha ne is lennének annyira szoros barátságban, hiszen az elején olyasféle témákat dobnak fel, amiket idegen emberek társaságában szokás felvetni, mintegy feszültségoldás, bemelegítés gyanánt.

Az első reggel felér egy Fábry portré-filmmel, amelyből megtapasztalhatjuk, mekkora vehemenciával, érdeklődéssel és nyitottsággal veti bele magát Fábry egy-egy szellemi természetűnek is nevezhető kalandba. Mert gondoljunk bele, Wahorn András nem kis ember, és ő sem az, és az ilyen kaliberű emberek találkozásából a történelem számára rögzítésre érdemes anyag szokott keletkezni. Azt látjuk, hogy Fábry egy dinnyét majszolva ébreszti Wahornt, aki még gatyában nyit ajtót neki a motelban. Kisvártatva a motelek felépítése mögött húzódó antropológiai szempontokat tárgyalják, Fábry annyira lelkes, hogy egy adott pillanatban lerohan két emeletnyit, csak hogy a kamera számára újabb akciót kínáljon, aztán onnan lentről, mintha egy, a világ teljes megismerését és feltérképezését célzó expedíció nulladik percét élné át, úgy integet fent ácsorgó barátjának.

Szép jelenet ez, amely arról árulkodik, hogy Fábry teljes erőbedobással vetette bele magát a közös expedícióba, és így mellesleg kaphatunk némi ízelítőt is azokból az energiákból, amelyek a Fábry show-t az esetek zömében annyira színvonalassá teszik.
Ehhez a lendületes kezdéshez képest némiképp meglepő, hogy Wahorn rögtön egy helyi giccs-boltba viszi el útitársát, mint az első jelentős állomásra, ahol valami anyagot lehet felvenni. Persze, biztosan érdekes, hogy valaki mindenféle kacatokat árul, igaziból azonban az egész bolt nem ért fel egyetlen átlagos dizájn-center színvonalával sem, amit már az üzletbe való belépés előtt sejteni lehetett.

Itt már a szimpatikus Kepes András nála sokkal kevésbé szimpatikus útifilmjei jutnak az ember eszébe, ahol még a David Attenborough előtti természetfilmek műfaját élesztették újra, amikor mindenféle dolgokat felvettek, "lekameráztak", és közben arról beszéltek, ami épp az eszükbe jutott, és a leggyakrabban elhangzott szó az volt, hogy "egyébként".

Mindesetre nehezen hiszünk a szemünknek, amikor a következő jelenetekben egy autótelepen mindenféle autókat mutogatnak - nem értjük, ez akar lenni Los Angeles? Amikor az MTV-n a "pimp my ride" műsor megy, az ember éppen elég autót lát L.A.-ben, szóval különösebben nem hiányzik nekünk egy ilyen használt autópiac. Miért nem ülnek be főszereplőink valahova kávézni, reggelizni, miért nem mászkálnak a városban, miért nem vásárolnak némi klímának megfelelő ruhát Fábry-nak, miért nem mennek ki a beach-re, miért ezt a rejtőzködő, konfrontációt kerülő kispolgári életstílust űzik csupán?

Amikor az ember arra gondol, hogy kiutazik Los Angeles-be, legkevésbé számít olyan lepattant, legalábbis lehangoló élményekre, mint hogy egy használt autótelepre viszik, majd onnan átsétálnak egy parkba, ahol hetven éves orosz nénikkel lehetne beszélgetni, ha valaki tudna oroszul, majd utána megmutatják neki, hogy itt lakott Marlon Brando, vagy valaki. Ez tipikusan "Amerika", az amerikaiak szemével, akik a vasfüggöny mögül kiszabadult magyarokat akarják "elkápráztatni". Óhatatlanul is a Getno c. film jut az eszünkbe, amely valójában jó dologról akar szólni, de ugyanaz a gagyiság, ami a sztori szerint a kiutazó magyarokat odaát fogadja, magára a filmre is átragad - sajnos.

Heroikus a küzdelem, amit Fábry folytat, hogy az egyik orosz néniből kiszedjen izgalmas, a filmbe illő gondolatokat, de aztán fel kell adnia. Később csobbanhat egyet egy befutott magyar producer (Csupó Gábor) medencéjében, ahol technikailag még Mick Jagger is megfordult, de ebből sem alakul ki beszélgetés, illetve sugárzásra érdemes anyag. A producer munkájáról nem tudunk meg semmit, de meghallgathatjuk, hogy szabadidejében milyen zenét csinál, ami szemlátomást kicsit próbára teszi Fábry idegeit.

A 12 részes Cadillac Drive-sorozat első epizódja úgy ér véget, hogy egy szemlátomást "wannabe" énekesnő, head-settel a fején valami szemi-erotikus számot ad elő, a saját lakásában. Fábry-n itt már az őrület enyhébb jeleit lehet felfedezni, átadva magát a szám erotikus töltetének. De sebaj, Alaszka, Szibéria, és egész út hazafelé, biztosan sokkal izgalmasabb lesz, mint ez a szerencsétlen Los Angeles-i Getno-túra. Ha Los Angeles az a város lenne, amit ebben a filmben láttunk, biztos nem laknának ott annyian - és mindenki inkább jól átjönne ide Budapestre, amilyen gyorsan csak bír.