Retour de Voks

A bringás társadalom meglehetősen rossz néven vette, hogy a kormány egyetlen forintot sem különített el arra a kerékpáros program-tervezetre, amit a tavaszi kampány idején maguk dolgoztak ki. November 27-én az MTI sértődésről és felháborodottságról árulkodó nyilatkozatot kapott a Critical Mass-osoktól, akik a honlapjukon is az elfelejtett ígéretek nyomán kialakult megdöbbenésüknek adtak hangot. Ez a szöveg a CM honlapján mára már átalakult - de ne vágjunk a dolgok elébe.

A Critical Mass azon reakciója a tényre, hogy a költségvetésben a kormány egyetlen forintot sem különített el a bringásoknak tett ígéreteire, nem nélkülözte a pánikszerű elemeket sem, például azt, hogy mostantól minden hétvégén felvonulás lesz (annak ellenére, hogy jön a tél), egészen addig, amíg a kormány meg nem gondolja magát, és be nem tartja az ígéreteit. A terv az volt, hogy változtatás nélkül visszadobják, visszakézbesítik a kormánynak a saját ígéreteit.

A felvonulás napján Sinya, a CM egyik vezéregyénisége már úgy nyilatkozott (természetesen nem szó szerinti idézet következik), hogy annak jeleire bukkantak, mintha a kormány nem akarná betartani az ígéreteit, ne akarná megvalósítani a bringás programját, és ezért odamegyünk, tüntetünk, hogy nehogy tényleg elfelejtsék. Később, a bruttó egy órás felvonulás végén ez a joviális hozzáállás már elérte a tetőpontját, amikor Sinya azt méltatta az összegyűlt peticionáló tömeg előtt, hogy milyen jó, hogy van ez a bringaügyi miniszteri biztos, aki átvette a petíciót, amíg a kormány többi tagja Őszödön tartózkodott. A bringás miniszteri biztost, Bodor Ádámot, 10 millióért nevezték ki, hogy felmérje a kerékpárutakat, hogy mennyi van belőlük, milyen állapotban vannak, és akármit is csinált eddig, az szemmel láthatóan nem tűnt fel neki, hogy a költségvetésben nulla forint szerepel bringás programra. A Critical Mass vezetői honlapjukon a felvonulás óta már olyan szöveget jelentetnek meg a Retour De Voks cím alatt, amelyben a Kókának címzett levél így kezdődik:



"Tisztelt Miniszter Úr!

A tavaszi Tour de Voks kerékpáros demonstráció után az összes parlamenti párt, így a jelenlegi kormánypártok is konkrét programot adtak ki a kerékpáros közlekedés feltételeinek, és infrastruktúrájának javítására.

A kapott ígéretek valóban alkalmasak arra, hogy az eddig másodlagosan kezelt kerékpározást biztonságos, és a többivel egyenrangú közlekedési formává tegye. Külön is köszönjük, hogy az ideiglenes kerékpáros miniszteri biztos megbízatását meghosszabbították, és a kerékpáros civil szervezetekkel is rendszeres, napi kapcsolatot tartanak fent. Mindemellett több területen szükséges lenne az előrelépés. Ezek közül felsorolnánk néhányat. ..."



Látható, hogy petíció helyett immár egyfajta köszönőlevélről van szó, még ha ilyen viccesen fogjuk fel, mit ahogyan, akkor is. Másrészt (és ez talán még fontosabb) eltértek az eredeti tervtől azon a téren is, hogy nem módosítás nélkül küldték vissza az ígéreteket "ígéret szép szó, ha megtartják"- alapon, hanem újrafogalmazták, lásd: "ezek közül is felsorolnánk néhányat". További vissza-fejlemény, hogy december 7-én Budapest (Demszky) ír alá együttműködési programot a kerékpáros szervezetekkel. Azért nevezzük ezt az amúgy barátságosan hangzó, örömteli hírt vissza-fejleménynek, mert amikor már korábban megtett ígéretek betartásáról lenne szó (a kormány részéről), akkor a betartás ténye helyett az újabb ígéretek már rossz hírt képviselnek, minimum azt, hogy "nem, nem tartottuk be, amit ígértünk - de most ígérünk mást". Azt, hogy Demszky mint főpolgármester külön köt együttműködési szerződést a bringásokkal, ahelyett, hogy a Kóka tenné ezt a kormány nevében, ugyancsak rossz hír, ugyancsak visszalépés, hiszen a bringások ügye országos ügy (persze, mondhatjuk, hogy Demszky példáját követheti a többi főpolgármester).

Bár a Critical Mass folyamatosan pártpolitika-mentesnek nevezi magát, ez a fogalom nyilvánvalóan nem létezik, még az ő esetükben sem (természetesen). Az, hogy a Critical Mass vonzáskörébe tartozó bringások, emberek különböző pártokra voksolnak, illetve, hogy a Critical Mass nem áll ki egyik párt mellett sem, az stimmel, és működik is. Az is működik, hogy nem egy pártnak akarnak jót, hanem a bringások ügyének. Az azonban természetszerűen nem működik (egy választási ígéreteket begyűjtő és számon kérő demonstráció esetében), hogy az emberek, akik megszavaztak, kormányzással bíztak meg egy pártot, később ne kérhessék számon az ígéreteket, mert az már pártpolitika, ha kimondja, hogy az MSZP-SZDSZ kormány esetleg átverte a bringás választóit. (Ebben a mondatban természetesen a Critical Mass-os srácok iránti tiszteletből fogalmaztunk ilyen direkt finoman, mert meg vagyunk róla győződve, hogy ők tényleg ilyen naivok.)

Egyébként, ha egy percre félretesszük a politikai naivitást, nehéz nem észrevenni, hogy az, hogy Demszky megállapodást köt a bringásokkal, a bringás fejlesztések, a kormányprogram bringás szekciójának önkormányzati körbe való utalásának egy nyitólépése lehet, ami országszerte túlnyomórészt ellenzéki többségű közgyűléseket jelent. Így állam-apánk körülbelül azt mondja: "menj, kérj pénzt inkább anyádtól". A naivitást félretéve a nyár során láthattuk, miféle munkálatok folytak - a kampányidőszakban. Ezek a felújítási munkálatok Budapesten számos kerékpárút-építést, felújítást is magukban foglaltak, lásd a Batthyány tértől a Margit hídig terjedő szeparált bringasávot, vagy a Gyáli útnál végzett bringaútépítéseket. Oké, hogy ez nem túl sok, de több, mint korábban. Világos, hogy ez 1/100-a, vagy 1/30-a annak, amire számítani lehetett volna, de ez is valami, hogy a kampányidőszakban a bringásokra is gondoltak egy picit. Az, hogy a Demszky-féle találmányt, a traktorral behajtani tilos KRESZ-táblát, ha már módosították a KRESZ-t, nem egészítették ki például egy motorral behajtani tilos tábla megalkotásával is, amit a bringautaknál elhelyezhetnek, kétségkívül sajnálatos tény. Az, hogy egyetlen közlekedési lámpa (villanyrendőr) időzítésén sem állítottak a bringaügyi biztos felmérései alapján (mert ő biztos bringával járja a bringautakat, hogy lássa, mi a valós helyzet), ugyancsak sajnálatos, mert a lámpák időzítésével egy-egy kereszteződésben a bringásokra leselkedő balesetveszélyt drasztikusan lehet csökkenteni, és egy fillérbe sem kerül, ha a bringa-biztost egyszer már úgyis fizetjük.

A politikai naivitást félretéve (és ezáltal olyan gondolatokat megfogalmazva, amiket nem szabad, legalábbis nem illő, mert az már "pártpolitika", esetleg szélsőséges vélekedés) nehéz eltekinteni, keresztülnézni azon a tényen, hogy Magyarország 1990 óta a legsúlyosabb állapotban van - gazdaságilag is, és ezekben a percekben is, ahogyan beszélünk, kórházakat, iskolákat zárnak be, vonatjáratokat szüntetnek meg, egész településeket vágva el a civilizált közlekedés érhálózatában való részvétel további lehetőségétől. A legsúlyosabb megszorítások ideje kezdődött el - novemberben. Nyugdíjas emberekre külön adónemeket vetnek ki, amely ellehetetleníti a nyugdíjas korban való munkavállalásukat. A bringások meg csodálkoznak, hogy rájuk nem is gondolt a kormány? Mi a magunk részéről még külön örülünk, hogy nem vezettek be bringaút adót, esetleg bringatartási adót, esetleg BKV-fájdalomdíj bérletet, mert ha Budapesten laksz, én bringázol, és nem veszel BKV bérletet, az bevétel-kiesést jelent a BKV számára a népesség alapján "elvárt" bevételhez képest, és ez a Te bűnöd, amit neked kell megfizetned.

Lényeg, hogy Magyarország gazdaságilag romokban hever (és úgy "dübörög" - bár ezt nem szabad mondani, mert ez már pártpolitika :)), a bringások meg azt remélik (mert ezt csak remélhetik), hogy rájuk ez nem vonatkozik. Azt remélik, hogy bár a kormány áprilisban az egész ország elől eltitkolta a valós gazdasági adatokat, és mellesleg olyan dolgokat ígért, amelynek most szöges ellenkezőjét valósítja meg, a Critical Mass azt reméli, hogy a bringásokhoz nem gyűrűzik be ez a gazdasági - és mellesleg morális válság. Szerintünk ez nem naivitás, hanem struccpolitika, különösen azok után, hogy e válság szelének lökései a szeptemberi Critical Mass felvonulást is elsöpörték. A válság miatt tartott tüntetések miatt nem lett őszi CM felvonulás, s így idén a mérleg a szokásos 0:2 helyett 3:1 a politikai célú CM felvonulások aránya a hagyományos baráti bringás felvonulásokkal szemben.





Mindenesetre a Retour De Voks eredeti tervezete egy konkrét és gerinces tett volt, nagybetűs RESPECT érte a CM-nek és a társ-szervezeteknek, kár, hogy menet közben veszített konkrétságából, és mint vaj a serpenyőben, gyorsan felolvadt. Tipikus példáját láttuk a baráti pénzbehajtásnak, amikor szép szóval és poénkodással próbálják elütni a dolog komoly felhangját, csak azért, mert tudni lehet, hogy az adós simán megteheti, hogy nem fizet.

A felvonuláson Kükü (a Critical Mass másik fő feje) egy fix összeg elkülönítését kérte a közúti fejlesztési pénzekből, ami egy bátor és konkrét tett volt, ám a CM oldalon megjelenő petícióban (inkább nevezzük kérvénynek) 3% elkülönítését kéri a szervezet, ami Kükü szavaival élve nem annyira megfogható. Sinya pedig meghirdette a naiv ″sok kicsi sokra megy″- tüntetési mozgalmat, miszerint ő minden nap arra fog biciklizni a Gazdasági Minisztérium felé, és mindig csengetni fog biciklije csengőjével, egészen addig, amíg a kormány nem teljesíti a kérésüket. Mindenki másnak is csak javasolni tudja ezt a naiv és baráti módozatot a bringás érdekérvényesítésre.

Egyrészt egyfajta struccpolitikát lehet megfigyelni a CM részéről, amellyel szándékosan naiv és joviális látásmódot erőltetnek magukra és közvetve a bringásokra, másrészt ez a struccpolitika tulajdonképpen azon alapul, hogy a kormány félig-meddig haveri alapon esetleg jobban hajlamos pénzt áldozni valamire, mintha azt ellenzéki hangnemben követelné ugyanaz a szervezet. Ha belegondolunk, van ebben ráció, hiszen a lobbi-tevékenység mindig baráti hangnemben zajlik, tény azonban az is, hogy a lobbi-tevékenység során a politikusok pénzt kapnak a lobbistáktól, és ezért teljesítik esetleg a lobbisták kéréseit (Medgyessy Péter pl. 100 millió forintról adhatott számlát, cserébe azért, hogy rábeszélte párttársait, hogy Budapest adja el a Grasham-palotát). Sinyáék, és a Critical Mass ezzel szemben csak a mosolyukat és a jófejségüket tudják adni, ami bár számunkra nagyon sokat jelent, a politikusoknak lehet, hogy picit kevés.

Az embernek eszébe jut Gusztos Péter, aki jó sok KENDERMAG tüntetést szervezett, mint SZDSZ-es politikus. E tüntetések rengeteg hasznot hajtottak az SZDSZ számára - de semmit a fiatalok számára. Az SZDSZ 2002 óta (2006 végét írjuk) egyetlen millimétert sem enyhített az ominózus drogtörvényen. Gusztos Péter manapság már a parlementben figyel, elég lenne feltartania a kezét, hogy hé, emberek, akarok mondani valamit azok érdekében, akiket képviselek, akikkel tüntetni szoktam volt - de nem történik semmi ilyesmi. A cannabis alapú "drogok" és kedvelőik ügye pedig jól eltűnt az SZDSZ politikai süllyesztőjében. Ezt csak azért írjuk, hogy kb. így haverkodjon az ember politikusokkal :(