microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2007-04-03

Egy Botrány Részletei

Valamit valamiért


Az a helyzet, hogy erre a filmre már jó előre rákészültünk, kb. már az Oscar-gála idején, amikor először került képbe Cate Blanchett és Judi Dench közös munkája, egy film, amiben a csodálatos Dench kivételesen negatív karaktert játszik, és amiben Blanchett ismét kapott egy remek lehetőséget kivételes tehetségének bizonyítására.

Ez a film egy művészfilm, sok szempontból az. Tulajdonképpen egy kamara-darab, ahol az idő nagy részében 2+1 szereplőt látunk mozogni a színen, a hangulata pedig visszafogott és már-már intim. Az eseményeket az egyik főszereplőnő narrációja (napló-szövege) követi le, míg a másik főszereplőnő alakja lesz az összes cselekmény gócpontja. Cate Blanchett gyönyörű és finom alakja köré gyűlik mindenki, aki számít a filmben, az ő személyisége lesz az események motorja. Mondanunk se kell, Blanchett tökéletes játssza el a szerepét, ami ezúttal egy fiatal tanárnő karaktere, aki tehetséges és eredeti, szereti az életet és a szabadságot, a szabad döntéseket, de mindezt nem igazán támogatja a családi környezete. (Egy idősebb férj, egy tinilány és egy Down-kóros kisfiú a családja, akit otthon kellett évekig gondoznia).

Sheba (mert ezt a fantáziadús nevet kapta a forgatókönyvírótól Blanchett karaktere) bohókásan és kedvesen éli a hétköznapjait, de aztán egyszer csak egy váratlan és nem-törvényes kapcsolatban találja magát. A fiatal tanárnő viszonyt kezd az egyik 15 éves tanítványával, ami (bár kettejüket látva a filmben ez nem tűnt riasztónak) tudjuk, hogy komoly bűnnek számít. Drámai vízeken evezünk tehát, súlyos mondanivalóval, komoly hangulatú forgatókönyvvel, de ez csöppet sem lesz lehangoló, vagy megterhelő. A film tele van apró, de hatásos feszültségekkel, szinte egy jelenet sem múlik el anélkül, hogy valami érdekes, vagy szokatlan, vagy emlékezetes ne történne benne, mindez persze az adott határokon belül.



Egyszerűen jó nézni ezt a filmet, mert tapinthatóan tartalmas, és a főszereplők közt (illetve egyesével bennük is) olyan feszültségek dúlnak, ami figyelemreméltó. Ahogy elkezd bonyolódni a cselekmény (Sheba titkos kapcsolatáról csak Barbara -Judi Dench- tud, aki ezt egy érzelmi-szerelmi zsarolásra kezdi felhasználni, lévén, hogy leszbikus, és első látásra beleszeretett Sheba-ba), a feszültséggócok sokasodnak, belép a 15 éves fiú karakter is, mi pedig alig tudjuk követni a film gyors tempóját. Ehhez persze az kell, hogy a két főszereplő színésznő annyira a topon legyen, mint Judi Dench és Blanchett, akiknek a játéka szó szerint tökéletesre sikerült. Blanchett-et az első pillantoktól bírjuk és féltjük, Judi Dench pedig tehetséges és szorgalmas munkájával elérte, hogy a film közepére már elég jól megutáljuk, miközben tisztán láthatóak lesznek a gyengeségei is. A napló-szövegek karcosak, ironikusak és mégis gyengédek, mint amilyen Barbara karaktere maga, aki a személyiségjegyek egész skáláját fel tudja sorakoztatni, majdnem egy időben, az intellektuális remek stílustól kezdve az éles látású, de önző nőn keresztül a bosszúálló és elvakult fúriáig. Dench-nek egyébként nagyon jól áll ez a fajta szókimondó stílus, bár az ő profi játékának amúgy is bármit elhinnénk.



A történet az adott, nem túl tág kereteken belül remek tempóban bonyolódik, sok pontosan elhelyezett csavarral, és jól felépített konfliktus-szállal. A film alkotói finoman alkalmazzák a szexuális feszültséget, ami egyrészt Sheba és a tanítványa között van, másrészt ami Barbara részéről Sheba-ra irányul. A tiltott viszony bemutatása végig nagyon ízléses és átélhető, egy pillanatra sem zökken ki a hihetőség köréből, és nagyon vigyáztak arra is az alkotók, hogy ne legyenek zavaró, vagy közönséges mozdulatok a párkapcsolat bemutatásában. A remek színészi játékok miatt, illetve a filmen végig jelenlevő feszültség miatt már olyan dolgokon sem akadunk le, amiken amúgy leakadnánk, például túlzónak érezhetnénk Sheba kisfiának Down-kóros voltát, és hasonlók. Nincsenek direkt és erős érzelmi váltások (talán csak egyszer, a fiú részéről), amik hatásosak, de nem lehet tudni, honnan jönnek, itt a veszekedéseknek és ordítozásoknak is megvan a jól felépített előzményük, vagyis jól működik a drámai dramaturgia.



Mindenképp meg kell említenünk a mellékszereplőket is, a fiút játsszó Andrew Simson-t, aki valóban ügyes volt, illetve az angolok egyik legjobb arcát, Bill Nighy-t, aki most egy komoly szerepben bizonyított. Ő alakítja Sheba kb. 20 évvel idősebb férjét, aki kedves, humoros és figyelmes, amúgy pedig rajong a feleségéért. Miután kipattan a konfliktus, onnantól is folyton jól reagál az eseményekre, és ez nemcsak a forgatókönyvnek köszönhető. Nighy ezt a kis szerepét is fantasztikusan játszotta el.



Mindent egybevéve egy érzékenyen elkészített, érzelemdús drámát látunk, ami nagyon hamar magával ragad minket, és a szokatlan témájával együtt is érdekes hatást gyakorol ránk. Izgalmas nézni, miközben félünk belegondolni kedvenc főhősnőnk lehetséges jövőjébe, és mialatt annak drukkolunk, hogy Barbara karaktere végre eltűnjön a képből, a dagi macskájával együtt. Érdekes film, amit mindenképp érdemes megnézni.
-lidoc-
2007-04-03

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Egy Botrány Részletei info-file
:::::::  (Notes on a Scandal 2006.)