|
|
|
  |
 |
| cspv - cikk |  |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
 |
 |
|
|
|
|
|
|
||||||||||
|
Critical Mass 2007/1.
A szezon-nyitás mindig egy komoly rítus, az újjászületés ünnepe, amikor a jótékony napsütés hatására állat, növény, ember egyaránt felpörög, teljes svunggal virágzásnak indul, és elkezdi élvezni az életet. Az idei szezonnyitó bringás felvonulás tökéletes kick-off volt, mely során az egyszerre megmozdult emberek jól megmozdították az egész várost is (ezt nevezzük mozgalomnak!). A Critical Mass felvonulások immár egy érezhetően új szintre léptek, többé nem egy puszta seregszemléről van szó, ahol a bringások az utcára vonulnak  , hogy a tüntetéseken megszokott
módon meg lehessen számolni, hogy hány ezer ember akar bringázni, illetve akar bringautat. A
bringások immár nem egyfajta tüntető hangulatban szálltak nyeregbe, hanem egyszerűen csatlakoztak a
többi bringáshoz, hogy együtt tekerjenek egy jót, egy igazán kellemeset.
-------------------------------------------------------------------------------------------------- A tüntető hangulatot természetesen nem negatív értelemben mondjuk, hanem arra gondolunk, hogy amikor valaki berak egy új piercinget az arcába, vagy berasztázza a haját, vagy először veszi fel az "én is más vagyok!"-feliratú pólóját, akkor, amikor legközelebb emberek közé megy, egy kicsit fel kell magát spannolnia, mint egy modellnek a kifutón, hogy elviselje a nézelődők tekintetét. Másfél éve a Critical Mass felvonulásnak még volt ilyen debütálás jellege. Akkor a menet mentén gyalogos és autós testvéreink a "jók vagytok!", "a bringázás a pálya!" mondatokat kiáltottak oda, és a győzelem V-betűjét mutatták szimpátiájuk jeléül a kerekeken gurulók felé. Kétségtelen, hogy akkoriban egy új életforma szabadult ki az utcákra, amely addig elsősorban underground jelleget öltött. Mostanra ez a helyzet (ha hihetünk a benyomásainknak) teljesen megváltozott. A Critical Mass felvonulás immár csak kívülről volt tüntetés-felvonulás, belülről azonban  egyenlő volt egy közös, vidám vasárnapi bringázással. A bringások nem
tüntettek, tulajdonképpen nem is felvonultak, hanem "csak" közösen tekertek egy jót, a lehető
legjobban kiélvezve a napsütéses délutánt. Nem tüntettek, mert nem kellett tüntetniük, mert a
bringázást mint életformát többé nem kell bemutatni a budapestieknek. Úgy tűnik, az emberek és az új
életforma közötti feszültség egyszerűen elpárolgott. Mostantól új korszak következik, az emberek és
a bringaút-hiány feszültsége :) Igazi, valós idejű kulturális forradalom ez, amely nemcsak a szemünk
előtt játszódik, de aminek mindannyian a részesei is vagyunk. Egy tudati forradalom ez, amely
rengeteget köszönhet az azt folyamatosan katalizáló Crtitical Mass-nak, és társszervezeteinek. S ha
már itt vagyunk, tegyük hozzá, hogy ez nem a bringások forradalma, amit az autósokkal szemben
vívnak, ez a városlakók forradalma, amit az élhető, lakható városokért vívnak - szemben az
elmaradottsággal.
 Ahogy
várható volt, a Critical Mass felvonulás ismét ugrott egyet létszám terén, a tavaly áprilisi
32 ezer után immár 50 ezer bringást számlálhattunk. Hatalmas eredmény ez - mondhatná bárki, de pont
itt jön be a lényeg a képbe, hogy tudniillik a Critical Mass-nak nem az a célja, hogy 1x-2x egy
évben minél többen guruljunk végig az utcákon, hanem hogy nap, mint nap, a hétköznapokon legyünk
egyre többen az utakon bringával (ahogyan ezt Kükü a Hírtv-nek adott interjújában elmondta).
Ami az 50-ezres tömeget illeti, ez azért is különösen figyelemreméltó, mert már óriási szervezési feladat volt biztosítani azt, hogy ennyi ember végighömpölyöghessen a kijelölt útvonalon- baleset, fennakadás, torlódások, konfliktusok nélkül. Tavaly ilyenkor a 32 ezres tömeg már olyan lassan csordogált, hogy az emberek gyakran csak lépésben voltak képesek cammogni,  gyakorlatilag gyalog, illetve rollerezve. Idén kicsit hasonló stílusban
kezdődött a menet, ám köszönhetően a remek szervezésnek, az út nagy részét (70%-át) teljesen
élvezetes bringázás formájában lehetett megtenni. Néhol voltak dugók, ahol pl. beszűkült az út, de
ez igazából senkit sem izgatott, torlódni szinte ugyanolyan élvezetes volt, mint menni, hiszen jó
társaságban jól érzi magát az ember, akkor is, ha éppen torlódik, na bumm. Az 50 ezres tömeg normál
tüntetésekhez viszonyítva, olyan 200 ezres tömegnek felel meg, hiszen a bringák is helyet foglalnak
ám, és tovább növeli a logisztikai komolyságát a dolognak, hogy ez a hatalmas tömeg mozgásban volt,
és pedig hatalmas területen elnyúlva. A menet konkrétan 100 perc hosszú volt, azaz ha egy megfigyelő
leült, és amikor az első bringás elhaladt előtte, megnyomta a stopperjét, akkor egy és egy negyed
órát kellett várnia, hogy az utolsó is elhaladjon. Ez egy normál 200 ezres tüntetés bonyolultsági
fokánál jóval komolyabb kihívást jelent, hiszen nemcsak hatalmas területen terül el, de még
mozgásban is van. A 340 önkéntes szervező igazán kemény munkát végzett, saját bringázásukat
feláldozva 5 órán keresztül voltak szolgálatban - nem győzünk eléggé hálásak lenni nekik ezért!
Az újdonság a menetben a nagyfokú felszabadultság volt, a fejek totális élvezettel vetették bele magukat egy-egy alagút élvezetébe, kurjongatva, sikongatva, ki-ki a saját hangfekvésének megfelelően. A felszabadultságra csak külön rásegített, hogy néhány helyen voltak dugók, hiszen a dugóból szabadulva, egy szélesebb útszakaszon sokkal gyorsabban lehet haladni. A végén, az Andrássy  Oktogonon
túli szakasza már valóságos célegyenessé változott, a bringások, korra, nemre való tekintet nélkül
extázisban suhantak végig a csodás sugárúton. Az idei Critical Mass nagy újdonsága, hogy 10-12 éves
gyerekek, illetve fiatal lányok (akiket a hím-soviniszta férfiak könnyedén hajlamosak esetleg "kezdő
bringásnak" titulálni), időnként olyan sebességgel repesztettek, hogy az ember nem értette, mi van.
A sebességnél sokkal fontosabb volt az a magabiztosság, ahogyan bringáztak, körülbelül a brazil
kissrácok labdaérzékéhez tudnánk hasonlítani tehetségüket. Volt olyan 12-13 éves forma kislány, aki
önállóan, szoros szülői felügyelet nélkül tekerte végig az utat, közben pedig saját fotó-kamerájával
folyamatosan fotózott, még menet közben is, fél kézzel irányítva a biciklit. Hozzá képest a pénzért
fotózó profi fotósok, akik autóval közlekedtek az egyik fotózási pontról a másikra, tényleg
elbújhatnak.
Ugyancsak remek fejlemény, hogy a görkorisok immár valódi családtagnak számítanak, és a legkisebb fennakadás nélkül gurultak végig bringás rokonaikkal, talán csak egy esetben volt, hogy egy bringás és egy görkoris könnyebben ütközött. Ami a baleseteket illeti, úgy tűnt, hogy a bringások  zöme (70%) meglehetős magabiztossággal, és meglehetősen biztonságosan bringázott, mind
saját maga, mind bringás társai szempontjából. Talán ennek köszönhető, hogy sok esetben megúsztuk a
baleseteket, amiket a felelőtlenül bringázók idézhettek volna elő egy-egy hirtelen fékezéssel,
hirtelen "sávváltással". A menet biztonságos voltáért nem kis mértékben ugyancsak a szervezők
felelnek, hiszen előzőleg mindenkinek a lelkére kötötték, hogy ne igyon alkoholt. Senkitől sem
akarjuk az alkoholos biciklizés képességét elvitatni, de azt tudjuk, hogy ez a képesség mindig alul
múlja a józanul történő bringázás szintjét, ami bármikor vízválasztó lehet, különösen tömeg esetén.
Képzeljük el, ha 50 ezer emberből csak 5000 úgy dönt, hogy az út előtt beküld egy-két sört, vagy
esetleg út közben tesz meg ezt. Ennyi pontosan elég lett volna ahhoz, hogy nagyon sok embernek
maradandó sérülést okozzanak - de hát a bringások társadalma jelesre vizsgázott higgadtságból, és
józanságból is.
Az Andrássy után aztán mint egy napsütötte öbölbe  érkezett meg a
menet a Hősök terére, ahol senki sem tudta megmondani, miért, de valami euforikus állapot
lett úrrá mindenkin. A fejek vigyorogtak, mosolyogtak, nevettek, egyszerűen boldogok voltak. Az
igazi végcél a Pecsa melletti kis domb volt, ahova innen már nem mindenkinek akarózott átkúszni,
pedig megérte. Pár perc szembeközlekedő szocreál Ikarusz busz után egy kies tisztásra ért az ember,
ahol a füvön hatalmas területen mindenfelé bringások hevertek. Eszméletlen látvány volt, eszméletlen
élmény, és köszönet a szervezőknek, a főszervezőknek, és a helyszínen Sinyáékkal együttműködő
DJ-nek, amiért tökéletes reggae zene töltötte be a teret a narancsos napsütésben. Aki szomjas volt,
könnyűszerrel meríthetett rengeteg friss, hűvös (de nem túl hideg) kristálytiszta ivóvizet a Levegő
Munkacsoport által felvonultatott tartálykocsiból, amihez még műanyag pohárkákat is osztogattak. Nem
volt semmi kétség, a menet elérkezett az ígéret földjére.
Ez persze csak a kezdet! Bár gyakorlatilag január óta folyamatosan rengeteg bringás szeli az utakat, a szezonnyitó Critical  Mass felvonulás után a jó stílusért, a tiszta levegőért, az emberi életért, a
bringázásért folytatott mozgalom átminősül napi bontású mozgalommá, mostantól miden nap Critical
Mass van, minden nap élvezhetjük ezt a csodálatosan ergonomikus létformát, mert szabad a pálya!
PS: Az idei nyár bizonyára arról fog szólni, hogy Budapest szembesül a ténnyel, hogy a belvárosban nincsenek bringa-sávok. Kérünk, hogy óvatosan közlekedj, Úttörő vagy :)
-jepe-
2007-04-24
|
|
 |
|
|
|
|
