2007-05-23
Majdnem Bombanők
A tiniknek szóló oktató-nevelő szex-trend filmek versenyében a franciák sem maradhatnak le az amerikai Piték és a német Hangyák mögött, a Majdnem Bombanők egy olyan film, amit egy marketing koncepció egymagában hívott életre.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy francia vígjáték. 
Adva vannak benne a lánytípusok, a szőke, a duci, a barna - és egy egzotikus. Nyilván középiskolába járnak, és adva van egy nagy esemény, amire készülniük kell, a film teljes játékideje alatt. Mivel négyen vannak, a végzős bál kilőve, marad egy táncverseny, ami természetesen hip-hop táncverseny, a konfliktus pedig, amit a film végéig meg kell oldaniuk, vajon mi más is lehetne, mint az, hogy meg kell ismerkedniük az orgazmussal (naná!).
A film eléggé egyszerűen működik, a jelentek egy tévésorozat esetlegességével követik egymást. Elvileg vígjátékról van szó, párszor érezzük is, hogy a film készítői szerint most nevetnünk kellene, ám ez nem jön össze. A fő probléma az, hogy a film tökéletesen sablonos, nincs benne semmi eredetiség, semmi érzés, egyszerűen ledarálják a jeleneteket, mi megnézzük, aztán köszi, puszi, kész, passz. A tánc-motívumot is teljesen elhanyagolják, és tetjébe mindennek a csapat lelkét, az "indiai lányt" (miatta jön be a képbe az indiai tánc), egy arab lány alakítja, Djena Tsimba, szóval a szereposztás nem stimmel. Úgy látszik, valami arab-ellenes lobbi elérte, hogy a sztoriból kiradírozzák az arab vonalat, és indiaival helyettesítsék. Fura, de hát ez van.
A film lehetne akár egy hűvös limonádé is, de még csak nem is hűsítő. Inkább csak tömény cukros víz, szobamelegen, tele összevisszasággal, szegény tinilányok pedig, akik beneveznek erre a filmre, végül üres kézzel távozhatnak, mert a bepillantást az érzelmekkel dúsított szex világába távolról sem kapják meg.
Adva vannak benne a lánytípusok, a szőke, a duci, a barna - és egy egzotikus. Nyilván középiskolába járnak, és adva van egy nagy esemény, amire készülniük kell, a film teljes játékideje alatt. Mivel négyen vannak, a végzős bál kilőve, marad egy táncverseny, ami természetesen hip-hop táncverseny, a konfliktus pedig, amit a film végéig meg kell oldaniuk, vajon mi más is lehetne, mint az, hogy meg kell ismerkedniük az orgazmussal (naná!).
A film eléggé egyszerűen működik, a jelentek egy tévésorozat esetlegességével követik egymást. Elvileg vígjátékról van szó, párszor érezzük is, hogy a film készítői szerint most nevetnünk kellene, ám ez nem jön össze. A fő probléma az, hogy a film tökéletesen sablonos, nincs benne semmi eredetiség, semmi érzés, egyszerűen ledarálják a jeleneteket, mi megnézzük, aztán köszi, puszi, kész, passz. A tánc-motívumot is teljesen elhanyagolják, és tetjébe mindennek a csapat lelkét, az "indiai lányt" (miatta jön be a képbe az indiai tánc), egy arab lány alakítja, Djena Tsimba, szóval a szereposztás nem stimmel. Úgy látszik, valami arab-ellenes lobbi elérte, hogy a sztoriból kiradírozzák az arab vonalat, és indiaival helyettesítsék. Fura, de hát ez van.
A film lehetne akár egy hűvös limonádé is, de még csak nem is hűsítő. Inkább csak tömény cukros víz, szobamelegen, tele összevisszasággal, szegény tinilányok pedig, akik beneveznek erre a filmre, végül üres kézzel távozhatnak, mert a bepillantást az érzelmekkel dúsított szex világába távolról sem kapják meg.
-fülöp-
2007-05-23