Larry Crowne
A film egy meglehetősen aktuális témát dolgoz fel, nevezetesen a válsággal való megbékülést, megbarátkozást, egy új élet kezdését, új lapokkal indulást, alkalmazkodást - kicsit másképp, immár szerényebb alapokon (ami időszerű is, lásd ezt a világhírű videóklipet a Hülyeség Kora c. filmből).
Tom Hanks (Larry Crowne) minta-munkaerő egy áruházban (kb. egy tesco), jól érzi magát, mint hal a vízben, tökéletesen eggyé vált a munkájával, rendszeresen megválasztják a hónap dolgozójának, tulajdonképpen a csúcson van - ekkor éri a sokk, hogy kirúgták.
A film nagyon hamar rávesz bennünket, hogy kövessük, s beleéljük magunkat a cselekménybe. Az indítás tehát tökéletes, a kontaktus a nézőkkel (velünk) pompásan létrejött, kezdődhet a kibontakozás. Nos, ami azt illeti, ez a film teljesen jól élvezhető, nagyjából rendben van az egész - de csak akkor, amikor nézzük, utólag pedig hamar átalakul a véleményünk. Menet közben azért nem tűnik fel, hogy a mi a baj vele, a mert arról van szó, hogy a film sosem mélyül el, végig megmarad a sekély vizeken. Ez úgy fordulhat elő, hogy az ember nyitott, nagyjából tetszik neki, amit lát, és feltételezi, hogy valamikor, legalább percekre elmélyül a dolog. Csakis a végén derülhet ki, hogy erre nem került sor.
Nem azt mondjuk, hogy komoly drámát szeretnénk látni, vagy legalább olyan komolyságot várunk el, mint amivel a Csereüvegekben találkozunk, csupáncsak annyi az elvárásunk, hogy a film ne maradjon felszínes, és valamilyen módon sikerüljön neki leásnia, lefúrnia a valóság valamely talajrétegéhez.
Tom Hanks filmje azonban túlságosan védett, túlságosan amerikai-közönség-barát ahhoz, hogy ezt megkockáztassa. Úgy tűnik, bár eredetileg komolyan vágott neki egy aktuális amerikai film, egy a nemzet problémáját,a recessziót felkaroló film létrehozásához, menet közben eltérült (láttunk már ilyet :)). Úgy tűnik, Hanks szertett volna javítani a közönség, az amerikai nép közérzetén, és a lehető legrózsaszínűbbre vette a figurát, nehogy valakinek is ártson, és tovább mélyítse a recessziót.
Gugu Mbatha-Raw és Tom Hanks
A film végül tartósan sekély, és átlátszóan rózsaszínű lett. Gondoljunk bele, micsoda leépítés az, hogy a középkorú férfi az unalmas áruház (egy tesco) után elkezd egyetemre járni ? Hol van itt a megbirkózás az új körülményekkel? Az egyetemen egyből elkezd legjobb-barát lenni az egyetem legjobb csajával (Gugu Mbatha-Raw), aki a mentora és stylistja lesz egyben. Családja, nincs, nem kell senkiről gondoskodnia. A maga ura. A legjobb helyre jár, a legjobb társaságban mozog, és tényleg a lehető legjobb lapokat kapta az újrakezdéshez. Tetejébe mindennek, kitűnő szakács, és Julia Robetrs-hez jár beszéd kurzusra.
Az összes lemondása, az összes "downsizing" a részéről annyi, hogy autó helyett robogóval kezd járni - ami amerikai létére már olyan, mintha bringára váltott volna (a bringázás minden bizonnyal túl sok lett volna az olajalapú gazdaság és hatalom hazájában :)). Autóról robogóra vált - ez minden. Még munka miatt sem kell aggódnia - egyszóval nem igazán látjuk, hogyan tudná ez a film megszólítani azt a sok-sok amerikait, akik a munkájuk, jövőjük, családjuk miatt aggódnak, vagy akiket diplomájuk és remek életrajzuk ellenére utcára tettek mostanában. Azoknak pedig végképp nem kínál semmit ez a film, akik egy a Tom Hanks által alakított kirúgott, középkorú, gyakorlatilag agglegény tesco-dolgozó életét élik.
Szimpatikus a film, szimpatikus a sztori, szimpatikusak a színészek (mindenki), és menet közben a film még nagyjából élvezető is - végül azonban menthetetlenül az a benyomásunk alakul ki, hogy ez nem egy jól sikerült produkció, csak egy felszínes, rózsaszín Hollywood-i film a válságról. Akár az is lehetne a címe, hogy "downsizing is good for you!" - valószínűleg csak azért nem ezt kapta, mert a Forrest Gump főhős-neve típusú marketing mellett döntöttek, biztos, ami biztos alapon, hogy ha a film esetleg mégsem bizonyulna eléggé jónak, akkor Tom Hanks és a Forrest Gump emléke együtt el tudják adni ...