információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A TÖRTÉNET ÉS SZEREPLÕI
Andrew Gunn producer 2000-ben kopogtatott be a Disney stúdióhoz azzal az ötlettel, hogy szeretné újra megfilmesíteni a hetvenes évek nagy sikerét, a Bolondos pénteket. "Van néhány Disney-klasszikus, amelyik igen közel áll a szívemhez: a Bolondos péntek az egyik - magyarázza Gunn. - A téma örök, mert hiszen amióta világ a világ, a kamaszlányok úgy érzik, hogy az anyjuk nem érti meg õket, az anyák meg arról panaszkodnak, hogy lányuk egyre kibírhatatlanabb."
A Disney fogadókésznek bizonyult az ötletre, gyorsan megköttetett a szerzõdés, és gõzerõvel megindult a projekt elõkészítése. A könyv megírására a Disney/ABC egyik frissen végzett forgatókönyvíró ösztöndíjasát, Heather Hachet kérték fel, akit elõzõleg épp Gunn vezetett be a filmkészítés rejtelmeibe.
Az ifjú forgatókönyvíró, akinek ez volt az elsõ fizetett munkája, nem bánt kesztyûs kézzel az eredeti történettel. "A sztori komoly átdolgozásokat igényelt, és nem pusztán azért, mert a nõk szerepe a hetvenes évek óta rengeteget változott - mondja Hach. - Lélektanilag is el akartuk mélyíteni a bohókás mesét, hogy megmutathassuk, milyen manapság tizenévesnek lenni, és mennyi érzelmi buktatóval jár egy új család alapítása."
"Feltettük magunknak a kérdést, mi a legrosszabb, ami egy tizenöt éves lánnyal történhet, akit az özvegy édesanyja egyedül nevel - fûzi hozzá Gunn. - A válasz: ha a mama újból férjhez megy."
Amikor a történet nagyjából összeállt, a producerek nekiláttak rendezõt keresni. Mintegy húsz jelölttel tárgyaltak, míg megtalálták az igazit: Mark Waterst. "Mark elõzõ filmjét, A család szégyeneit nagyon szerettem, úgyhogy nagy várakozásokkal tekintettem a találkozó elé - emlékszik Gunn. - És Mark valóban lehengerlõ volt. Kertelés nélkül elõadta, hogy milyennek képzeli a filmet, és elképzelései szerint milyen változtatásokat kell feltétlenül végrehajtani a forgatókönyvön."
"A történet alapjában véve tetszett, de elmondtam, hogy szerintem Annának egy rockzenekarban kellene játszania, és a film végére egy koncertet képzelek a House of Bluesban, ahol a rockzenét utáló anyának is színpadra kell lépnie - emlékszik a találkozóra Waters. - Úgy távoztam a megbeszélésrõl, hogy azt hittem, sosem találkozunk többé."
De tévedett. "Imponáló volt, hogy tele van ötletekkel - mondja Gunn. - És még egy érv szólt mellette: a felesége gyereket várt. Úgy éreztük, hogy ez még fogékonyabbá teszi a téma iránt."
A fõszereplõk kiválasztásában már a rendezõ is részt vett. Dr. Tess Colaman szerepe Jamie Lee Curtisnek jutott. "Tökéletes választás volt a szerepre - állítja Waters. - Lenyûgözõ és tehetséges; nagyszerû komédiás és hihetetlenül okos - egész egyszerûen õ Tess."
"Ez az imádnivaló film valósággal az égbõl hullott az életemben - meséli Curtis. - Épp a legutóbbi könyvem bemutató kõrútján voltam, mikor utolért a felkérés. Túl sokat nem értem rá vacillálni, de az ösztöneim azt súgták, hogy vállaljam el. A témát emberinek, a forgatókönyvet pedig roppant szellemesnek találtam. Ráadásul nekem is van egy 16 éves leányom, úgyhogy az alaphelyzet a saját életembõl is ismerõs volt."
Curtis egyetértett a rendezõvel, hogy a történet nem szakadhat el teljesen a valóságtól. "A film maga ugyan vérbeli komédia, de az anya és lánya közötti konfliktus nagyon is valóságos. A lány boldogtalan, amiért az anyja újból férjhez megy, az anya pedig utálja a zenét, amit a lánya játszik. Ez persze nem igazi ellentét, inkább csak az empátia hiánya. Amikor a varázslat hatására testet cserélnek, felfedezik, mi is hiányzik az életükbõl, és eljutnak egymás megértéséig" - magyarázza Curtis.
Ironikus momentum a történetben, hogy Tess, aki képtelen kapcsolatot teremteni lányával, foglalkozására nézve pszichológus. "Az asszony nagyszerûen ismeri az emberi természetet, csak épp arról nincs fogalma, mi zajlik le a lányában - elemzi a figurát a színésznõ. - Ugyanakkor Annának is megvannak a maga vakfoltjai: semmit sem fog fel abból a hatalmas társadalmi, gazdasági és érzelmi nyomásból, ami a mai szülõkre nehezedik."
Érdekes módon Curtis sokkal könnyebben játszotta el a Tess bõrébe bújt Annát, mint az "eredeti" Tesst. "A legjobb instrukciót a lányomtól kaptam. Egyik nap, amikor a próbára mentünk, azt mondja nekem az autóban: ’Anyu, neked nem kell eljátszanod egy tizenéves csajt. Te magad is egy tini vagy!’
És fején találta a szöget - folytatja Curtis. - Megtalálták a legéretlenebb 43 éves nõt, aki valaha is a kamerák elé lépett. Minden áldott nap emlékeztetnem kell magamat, hogy felnõtt vagyok. Talán soha nem nõ be a fejem lágya, de azért nagyon igyekszem."
Curtis a forgatás ideje alatt töltötte be a 44. életévét. Születésnapját úgy ünnepelte, mint egy igazi kamasz: ping-pong asztalt vett a stábnak, és a stúdió kellõs közepén vad asztalitenisz-csatákat vívott partnereivel.
A 16 éves Lindsey Lohanra az a nehéz feladat várt, hogy eljátssza egy tizenéves lány, és egy tini bõrébe bújt felnõtt nõ kettõs szerepét. Lindseynek nem ez volt az elsõ kettõs szerepe, hiszen elsõ nagy filmsikerében, az Apád-anyád idejöjjönben öt évvel ezelõtt õ játszotta a bajkeverõ ikerpár mindkét tagját. Ez azért is jelentett nagy kihívást a számára, mert a filmbéli figura gyökeresen különbözött valódi karakterétõl.
Ez a mostani figura is különbözik tõle egy csöppet: "Anna nyersebb, mint én, és sokkal zabolátlanabb. Olyan, mint a legtöbb tizenéves: nehezen találja meg önmagát, és védekezésképp páncélt és tüskéket növeszt maga köré."
Anna a filmben egy rockzenekar gitárosa, és bár alapvetõen jó gyerek, van benne egy adag önfejûség és lázadó természet.
"Ez nem az az édes kicsi Lindsey Lohan, akit az Apád-anyád idejöjjönbõl megismerhettek a nézõk - figyelmeztet Gunn. - Ez a lány felnõtt, és nagyszerûen alakítja ezt a zabolátlan karaktert. Mindig tudtuk róla, hogy tehetséges, de csak most döbbentünk rá, hogy mennyire."
"Hihetetlen könnyedséggel ingázott a szerep két pólusa között - teszi hozzá Waters, a rendezõ. - Az egyik pillanatban még bakfis volt, a következõben már igazi felnõtt. Varázslatos volt, ahogy csinálta!"
Az ifjú színésznõ a gitáros jelenetekben is tökéletesen meggyõzõnek bizonyult. "A zene Anna életének nagyon fontos része - magyarázza Lohan. - A rock and roll segítségével vezeti le a feszültségét és a dühét."
Lindsey Lohan elragadtatva beszél idõsebb kolléganõjérõl, Jamie Lee Curtisrõl. "Hihetetlenül energikus és határozott, ugyanakkor teljesen laza. Remekül megértettük egymást, talán azért, mert neki is van egy korombéli lánya."
Waters arra ösztökélte a két színésznõt, hogy ismerjék meg egymást hanglejtését, gesztusait, és jellegzetes arckifejezéseit. A rendezõ sajátos technikát eszelt ki, hogy segítse Curtist és a Lohant a felkészülésben. "Két videókamerával felvettük, hogy Jamie és Lindsey miként játszotta volna el a teljes történetet, ha a testcserére nem kerül sor, így mindketten pontosan láthatták, a másik hogyan viselkedne az adott jelenetben. A szereplõk a forgatás megkezdése elõtt alaposan áttanulmányozták ezeket a felvételeket, és minden jelenet felvétele elõtt rövid frissítõ tréningeket is tartottunk. A technika remekül bevált, az egymás alakításairól készített videóknak, valamint persze Curtis és Lindsey eredendõ tehetségének köszönhetõen a nézõk igazi bravúralakításokat láthatnak a moziban" - összegez Waters.
Tess jövendõbelijét, Ryant Mark Harmon alakítja. "Ryan kedves, szeretetreméltó férfi, Anna azonban elkeseredetten utálja, és esélyt sem ad szegény fickónak - magyarázza Gunn. - Erre a szerepre olyasvalakit kerestünk, akit a nézõ azonnal a szívébe zár, és akinél a legcsekélyebb kétség sem merülhet fel, hogy tökéletes apja lesz Annának."
"Mark Harmon nagyszerû színész, és nagyon megnyerõ ember - mondja Lindsay Lohan. -Annaként rémesen nehéz volt eljátszanom, hogy utálnom."
Tess apjának szerepében a veterán komikust, Harold Gouldot láthatják a nézõk, Anna kisöccsét pedig a tízéves Ryan Malgarini alakítja "Ryan igazi istenverés, önzõ, elkényeztetett srác - nyilatkozza a szerepérõl Gunn. - De természetének ezt az oldalát csak Anna ismeri, mert a kölyök mindenki mással angyalian viselkedik, és a lány hiába bizonygatja az igazát, senki sem hisz neki."
Anna szerelmét, Jake-et Chad Michael Murrey játsza. "Jake megjátssza a nagy vagányt, de a lelke mélyén nagyon jólelkû és lovagias. Amikor Anna testet vált, követi a lányt, így aztán egy kicsit az anyával és a lányával is flörtöl" - magyarázza Murray.
"Most csókolóztam elõször kamerák elõtt" - vallja be Lohan. Murray számára a dolog nem jelentett újdonságot, a Dawson és a haverok címû tévésorozat szívtiprójaként már hozzászokott a nyíltszíni csókokhoz.
"Ártatlan kis csók volt, de az apukámnak még ez is sok lesz - teszi hozzá szomorkás mosollyal Lohan. - Biztos, hogy kimegy a moziból, amikor meglátja csókolózni a lányát a mozivásznon."
Anna két barátnõjét és zenésztársát Christina Vidal és Haley Hudson alakítja. "Nagyon összebarátkoztunk a forgatás során - emlékezik Lohan. - Christinának csodálatos a hangja, Haley pedig bûbájos teremtés. Ritkaság, hogy három ennyire különbözõ lány ilyen jól összejöjjön."
A lányokat az alkotók szakértõként is használták, hiszen sokkal többet tudtak a tinik világáról, mint a rendezõ, az írók és a producerek, akik valamennyien harminc fölött jártak. "Ha bármikor úgy éreztem, hogy valami nem stimmel a szövegben, hozzájuk fordultam - meséli Waters. - Nincs annál kínosabb, mint amikor meglett emberek azon erõlködnek, hogy a fiatalok nyelvén beszéljenek."
"A lányoknak mindenrõl megvolt a véleménye, de fõleg a frizurákat és a ruhákat kritizálták roppant szigorúan" - mondja Gunn.
Jamie Lee Curtis negyedikként csatlakozott a zajos lánytrióhoz. "Õ volt a legkajlább a csapatban - emlékszik nevetve Waters. - Remekül kijöttek egymással, és amikor befejezõdött a forgatás, kicsit mindenki úgy érezte, mintha véget ért volna a vakáció."
A FORGATÁSRÓL
A felvételek 2002. október 5-én kezdõdtek egy Los Angeles-i középiskolában. A stáb számos helyen forgatott a Csendes óceán partján -többek között Santa Monicában és Malibuban -, az autós jeleneteket a Pacific Coast Highway környékén lévõ utcákban vették fel, a Tess Colaman irodájához kapcsolódó külsõket pedig a Santa Monica-i Third Street Promenade-on. A kínai éttermi jelenetet, ahol az anya és lány közti nagy veszekedésre sor kerül, Los Angeles kínai negyedében rögzítették filmszalagra, a Mark Water által megálmodott nagy koncertjelenetet, amelyben a lányok zenekara közönség elõtt lép fel, a Nyugat-Hollywood-i Sunset Strip House of Blues termében forgatták le. Los Angelesben dolgoztak még a Glendale Studióban, a Griffith Parkban, a Dorris Place általános iskolában, továbbá a Sunset Boulevardon.
Genevieve Tyrrell jelmeztervezõ Watersszel és Gunn-nal konzultálva alkotta meg az egyes szereplõk öltözködési stílusát. "A feladatot az tette nehézzé, hogy a ruháknak tükrözniük kellett a figurák személyiségváltozását, ugyanakkor a különbségek nem lehettek túl nagyok, hiszen az egész film lényegében egy nap alatt játszódik" - magyarázza Gunn.
Amikor Anna elfoglalja anyja testét, úgy dönt, itt az ideje, hogy feltárja személyiségének rejtett vonásait. Ennek jegyében az asszony szolidan elegáns, "hivatalos" ruhatárát szexis Dian Von Furstenberg-ruhákra cseréli, haját pedig elöl egészen rövidre vágatja, hogy jobban érvényesüljenek Tess férfibûvölõ szemei.
Anna ruhatárát vagány, fiatalos ruhadarabokból állították össze. A szerep kedvéért Lohan eredeti hajviseletén is igazítottak: a lány hosszú, vörösesbarna haját tíz centivel megrövidítették, és szõkés csíkokat festettek bele.
A filmben fontos dramaturgiai szerephez jut a zene. "Amikor a történet alapelemeit rakosgattuk össze, éreztük, hogy szükség van valamire, amit Anna szenvedélyesen szeret, az anyja viszont nem képes elfogadni. Így találtunk rá a rockzenére: létezik olyasmi, amit egy átlagos szülõ hevesebben utál?" - emlékszik Gunn.
Csakhogy ennek a dramaturgiai leleménynek nagy ára volt: az alkotóknak a film kedvéért létre kellett hozniuk egy hiteles, önálló stílussal rendelkezõ alternatív rockzenekart. Lisa Brown zenei supervisorra hárult a feladat, hogy dalokat találjon a filmhez, és reményteljes rocksztárokat faragjon az ifjú színésznõkbõl.
Brown igen hatékony módszerrel kereste meg a filmbéli lánycsapat, a Pink Slip két bemutatkozó dalát: kéthetes határidõvel pályázatot hirdetett pályakezdõ ifjú komponistáknak. 64 szám érkezett a felhívásra, ebbõl nyolc felelt meg többé-kevésbé az alkotók elképzeléseinek, közülük választották ki a filmben elhangzó két dalt. Az "Ultimate"-et Anna énekli a film végén, anyja esküvõjén, a másikat, a"Take Me Away"-t a Christina Vidal által megformált karakter adja elõ, mégpedig kétszer: elõször egy próbán, másodszor pedig a House of Bluesban.
A hitelesség megteremtése érdekében a fiatal színésznõk - Lindsey Lohan, Christina Vidal és Haley Hudson - alapos zenei tréningen estek át. A lányok egy hónappal a felvételek megkezdése elõtt kezdtek el komolyan gyakorolni hangszereiken, és a forgatás alatt is minden szabadidejüket gyakorlással töltötték, hogy egységes együttes benyomását keltsék a mozivásznon. "Haleyrõl kiderült, hogy fantasztikus zenei tehetség, gyakorlatilag két hét alatt megtanult basszusgitározni - áradozik Gunn. - De Lindsey se maradt el tõle, bravúrosan elsajátította a nehéz gitárszólót."
"Imádok gitározni és énekelni" - meséli lelkesen Lohan, aki négyéves kora óta tanul zenét, és következõ filmjében a "Confessions of a Teenage Drama Queen"-ben is énekelni fog.
Jamie Lee Curtis sem úszta meg a zenetanulást, hiszen a testcsere miatt egy Cyrano-szerû jelenetben neki is gitároznia kell a film végén. Curtis fiatal korában belekóstolt kicsit a basszusgitározásba, de már évek óta nem volt a kezében gitár. A színésznõt Amir Derakh rockzenész készítette fel: a forgatás elsõ idõszakában minden szabad percüket együtt töltötték, a "gitárguru" a díszlet félreesõ szögleteiben adott különórákat Curtisnek. Amikor elérkezett a House of Blues-beli jelenet felvételének ideje, Curtis nem hozott szégyent mesterére.
"Jamie rettenetesen félt a kudarctól, ezért ragaszkodott hozzá, hogy kézdublõrt használjunk - meséli Andew Gunn producer. - Fel is fogadtunk egyet, Jamie azonban a háromnaposra tervezett House of Blues-beli forgatás elsõ napján egyszerûen lejátszotta a profi zenészt. Játéka olyan meggyõzõ és dinamikus volt, hogy másnap szélnek eresztettük a kézdublõrt."
Curtis még hozzáteszi: "Tess számára nagy iskola ez a koncert, mert végre megérti, milyen sokat jelent Annának a zene. Az egész filmbõl ezt a jelenetet szeretem a legjobban."
"time is not money"
