információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
ALEJANDRO AMENÁBAR rendezõ a filmrõl
“Négy évvel ezelõtt, amikor befejeztem a Belsõ tengert, nem gondoltam volna, hogy következõ filmem az ókori Egyiptomban élõ rómaiakról és keresztényekrõl fog szólni. Soha nem érdekelt különösebben a tudomány sem. Ebben a munkában az volt a csodálatos, hogy mégis kapcsolatba kerültem a tudomány világával spirituális és érzelmi szempontból. Hypatia története a negyedik századi Alexandriában játszódik, és ahogy ezt a korszakot vizsgálni kezdtük, egyre több kapcsolódási pontot találtunk a ma világához. Alexandria a civilizációt szimbolizálja, melyet lassan elpusztítanak a különféle pártok viszályai, fõként a vallási viszályok. Ez a korszak jelentette az ókor végét, a középkor kezdetét.
A filmmel formai szempontból az volt a célom, hogy a közönség úgy érezze, egy CNN-forgatócsoportot követ, amint dokumentumfilmet készítenek egy 4. századi eseményrõl. Szakítani akartam a történelmi filmekre jellemzõ hagyományos megközelítéssel, nem csak totálokat, széles látószöget, és grandiózus zenét akartam használni. Amikor egy utcai találkozást látunk, úgy kellett tûnnie, hogy a kamera nem képes mindent befogni, ezáltal közelebb kerülünk a realitáshoz. Úgy döntöttünk, a nézõ a szemtanúja legyen annak, ami történik, ne páholyból szemlélje az eseményeket - legfõképp azért, hogy az erõszak ne puszta látványosság legyen.
Ez a film nemzetközi projekt, és úgy döntöttünk, hogy angol nyelven forgatjuk, mert 50 millió eurós költségvetésrõl beszéltünk. Öngyilkosság lett volna ekkora munkáról azt gondolni, hogy megvalósítható csak spanyol nyelven, csak spanyol színeszekkel, és aztán reménykedni, hogy befolyik a szükséges pénz. Ez - és mert Alexandia a nyelvek és kultúrák olvasztótégelye volt- volt a fõ oka, hogy az angolt választottuk.
Az AGORA egy nõ, egy város, egy civilizáció és egy bolygó története. Azé a bolygóé, amin együtt kell élnünk nekünk, embereknek. Igyekeztünk megmutatni az emberi valóságot a Föld fajainak kontextusában, és a Földet az Univerzum kontextusában – az emberi lényeket apró hangyáknak, a Földet pedig csak egy apró golyónak látva, amely sok más csillag mellett kering a világûrben. A perspektíva váltásával játszottunk. Szándékunk szerint ez a film tükröt tart az emberiség elé, ami hosszú idõ és nagy távolság perspektívájából mutatja meg, milyen keveset változott a világ.”