információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Benjamin Franklin Gates (Nicolas Cage) egész életét olyan kincs felkutatásának szentelte, melynek létezésében kevesen hisznek. Egyes elképzelések szerint a Templomos Lovagok legendás kincsét valahol Amerikában rejtették el. Egy családi hagyomány pedig arra kötelezi a Gates-família minden férfitagját, hogy régész legyen, és így hat nemzedék óta a nemzet Alapító Atyái által hátrahagyott jeleket keresik az egész országban.
Ben Gates most talált rá a helyes nyomra. Legalábbis tudja, hol található a kirakós játék utolsó darabkája, a titkos utalás a kincs hollétére - s ez nem más, mint egy rejtett térkép a Függetlenségi Nyilatkozat hátoldalán. Ám egy lelkiismeretlen kalandor (Sean Bean) is szeretné megszerezni a kincset, következésképpen a felbecsülhetetlen értékû nemzeti ereklyét, és Ben kínzó dilemma elé kerül. Végül úgy dönt, õ maga lopja el a becses iratot - melyet a világ legszigorúbb biztonsági rendszere véd -, és nem hagyja, hogy rossz kezekbe kerüljön. Nemcsak ellenfelével kell versenyt futnia, hanem az idõvel és a hatóságokkal is, s ebben az õrült akcióban csak két segítsége van: megszállott komputermániás barátja, Riley (Justin Bartha) és a Nemzeti Levéltár restaurátora, Abigail Chase (Diane Kruger). Sikerül-e végrehajtaniuk minden idõk legnagyratörõbb rablását... és vajon tényleg közelebb visz-e az okmány az áhított kincshez?
A TÖRTÉNELMI TÉNYEK ÉS A KÉPZELET TALÁLKOZÁSA -
A FORGATÓKÖNYV SZÜLETÉSE
A film rejtélyei és kalandjai mögött történelmi tények és legendák rejlenek. Valóban sokféle szóbeszéd kering a Templomos Lovagok kincsérõl, valóban léteztek titkos kódok, melyeket az amerikai Alapító Atyák, az alkotmány létrehozói használtak és a szabadkõmûveseknek is voltak misztikus szimbólumai - a film tehát számos létezõ elemet dolgoz bele történetébe. "Ha az ember egy kincskeresõ kalandfilmet készít, akkor a kincshez elvezetõ nyomoknak nagyon furfangosnak kell lenniük és valós történeti tényeken kell alapulniuk - mondja Jerry Bruckheimer producer. - Vegyünk egy egyszerû dolgot, az amerikai dollárt. Naponta használjuk, de sosem nézzük meg alaposan. A történet ezt használja ki, és a pénzen elrejtett titokról beszél. Aki látta a filmet, utána egészen másképp tekint majd a bankjegyre."
"Filmünk fikció ugyan, de végig a valóság elemeit építi magába - mondja Jon Turteltaub rendezõ. - A történetben követett nyomok valóságos történelmi levelekrõl és emlékmûvekrõl származnak, melyeket mindenki ismer; a fordulatok valós elképzeléseken és létezõ dolgokon alapulnak."
A NEMZET ARANYA története Oren Aviv és Charles Segars ötletével kezdõdött. Azzal az elképzeléssel álltak elõ, hogy egy embernek el kell lopnia a Függetlenségi Nyilatkozatot, mert az értékes iratot veszélybe sodorja egy titkos térkép, melyet a hátulján rejtettek el. "Minél többet foglalkoztunk az ötlettel, annál izgalmasabbá vált - mondja Segars. - Nemcsak azon töprengtünk, hogyan lehetne kivitelezni a rablást az irat megsérülése nélkül, hanem a hátoldalán lévõ térképen is. Aztán azon gondolkodtunk, honnan származzon a kincs, miért temették el, és hogyan rejtegették évszázadokon át."
Aviv és Segars felkeresték az ötlettel Turteltaubot és producer partnerét, akik Jim Koufot bízták meg a forgatókönyv kidolgozásával 1998-ban. Kouf tovább bõvítette a történetet: "Hosszú ideig dolgoztam a forgatókönyvön, 9-10 hónapig tartott a kutatómunka, melynek tárgya a Függetlenségi Nyilatkozat és az amerikai kincsvadászatot körülvevõ legendák voltak. Sok történelmi tényt vettünk figyelembe, eljátszottunk velük, és arra építettünk, hogy mi lehetett volna és mi volt lehetséges."
Cormac és Marianna Wibberley forgatókönyvírók szintén bekapcsolódtak a munkába, és további kalandokat adtak a meséhez. Kutatásaik során jutottak el a történelem egyik leglegendásabb és legkeresettebb kincséhez, a Templomosok kincséhez. Már a középkorban elterjedtek a pletykák e lovagok mérhetetlen gazdagságáról, a felhalmozott kincsekrõl és azokról a felbecsülhetetlen értékû darabokról, melyek az ókori Egyiptomból és a korai kereszténység idõszakából származtak. Mai napig rejtély, mi történt hatalmas vagyonukkal, és ez további kutatásra ösztönöz a világ minden táján, különösen az Egyesült Államokban. "Sokan hiszik, hogy a kincs Észak-Amerikába került - mondja Cormac. - Azt is feltételezik, hogy mivel Kolumbusz is a Templomosok leszármazottaival állt kapcsolatban, a kincs általa kerülhetett Amerikába."
Ha egy ilyen rendkívüli kincs végül az amerikai Alapító Atyák kezébe került, akkor õk - a forgatókönyvírók szerint - valószínûleg a "hadipénztár" céljaira tették félre a függetlenségi háború idején, ez lehetett a születõ nemzet utolsó mentsvára, mellyel megtarthatják nehezen kivívott szabadságukat. Az is hihetõnek tûnt, hogy bármeddig képesek voltak elmenni, csak hogy titokban tartsák e kincs létezését. Mivel 1776 körül Amerikában nyüzsögtek a kémek és az ellenségek, a titoktartás valóságos mûvészetté vált. Ez volt az az idõszak, amikor sok ország elitje tartozott titkos társaságokhoz; amikor a leveleket rendszeresen nehezen feltörhetõ kódokkal vagy láthatatlan tintával írták meg; amikor szabadkõmûves szimbólumokat véstek az épületekre, és amikor a kincseket álcázott helyeken rejtették el, hogy biztonságban legyenek.
"Természetesen nem tudjuk, hogy az Alapító Atyák tényleg tudtak-e a Templomosok kincsérõl - magyarázza Marianna Wibberley -, de azt igen, hogy voltak híres kutatások a kincs után egész Észak-Amerikában, és ezekben olyanok is részt vettek, mint például a fiatal Franklin Delano Roosevelt... és a mai napig nem értek véget ezek a kincskeresõ akciók."
A filmesek szerették volna jobban megérteni a valódi kincsvadászok észjárását, ezért konzultáltak néhányukkal, akik állandó veszélynek teszik ki magukat abban a reményben, hogy végére érhetnek megoldatlan rejtélyeknek. Tanácskoztak továbbá elismert titkosírás-szakértõkkel és kódfejtõkkel, hogy segítsenek megalkotni azokat a rejtvényeket, melyeket Ben Gates-nek kell megfejtenie.
EGY MAI KINCSVADÁSZ ÉS TÁRSAI
A film középpontjában a kincskeresõk egyik leszármazottja, Ben Gates áll, akit öröksége és az amerikai történelem iránti szeretete hajt. Jerry Bruckheimer producer kifejezetten Nicolas Cage-nek ajánlotta fel a szerepet. "Az az érdekes Ben figurájában, hogy több, egyformán fontos motivációja van a kincs fellelésére - mondja Cage. - Egyrészt szenvedélyesen érdekli a történelem és szeretné, ha a dolgok a megfelelõ helyükre kerülnének a világban. Másrészt a kincs felmérhetetlenül sok pénzt ér, õ maga pedig egész életében ezt kereste. Aztán ott van az apjához fûzõdõ kapcsolata, és az a vágya, hogy visszaszerezze családja jó hírnevét. Természetesen a film során választás elé kerül, ki kell állnia a próbát, és rá kell jönnie, hogy ezek közül melyik a legfontosabb, és õ mit akar."
A Függetlenségi Nyilatkozat ellopásában két ember segíti Bent: a technikai zseni Riley és a levéltár restaurátora, Abigail Chase - mindketten szándékuk ellenére keverednek bele egy olyan õrült kalandba, amilyenrõl nem is álmodtak. A Rileyt játszó Justin Bartha le volt nyûgözve, hogy együtt szerepelhet Nicolas Cage-dzsel, és tetszett neki a két szereplõ közötti jin-jang típusú barátság is. "Riley a technika világában mozog otthonosan, Ben viszont egészen máshol. Az a vicces az általam játszott figurában, hogy Ben egyszerûen elszakítja barátját a számítógépe mellõl, és magával viszi élete nagy kalandjára." Ahogy közeledett a forgatás, Bartha egyre inkább kezdett hasonlítani az általa játszott szereplõre: naponta több órát töltött a gépet bámulva. "Sosem voltam internetrajongó, legalábbis a film kezdetéig - mondja nevetve. - De miután megkaptam a szerepet, határozottan az lett belõlem. Egy csomó kutatást végeztem, beleástam magam a kincsvadászat témakörébe, miközben a neten barangoltam."
Mikor pedig eljött a forgatás, Bartha egészen természetesnek érezte a Cage és közte lévõ kapcsolatot. "Nem állt messze a valóságtól, mert Riley folyamatosan azokra a veszélyes és vad dolgokra reagál, amiket Ben produkál a történet során, ez pedig nem csekély mértékben hasonlít arra, ahogy én reagálok Nicre. Semmitõl sem fél, nem bátortalanodik el egyetlen ösztönös megnyilvánulástól sem, nem számít, milyen különc is az. Tehát ugyanazzal a megilletõdöttséggel és hitetlenkedéssel viszonyultam hozzá, ahogy Riley Benhez."
Szintén konfliktusos - ámbár egyre romantikusabb - kapcsolat köti össze Bent a csinos restaurátornõvel, aki abban reménykedik, hogy sikerül leállítani az esztelen rablási akciót. Ám idõvel rá kell jönnie, hogy még mindig Bennel jár jobban, mert különben végleg búcsút inthet a világ a pótolhatatlan iratnak. Ben a kemény és okos Abigailben méltó társra akad. "Amikor Diane Krugert a tesztfelvételre hívtuk, rögtön tudtuk, hogy megvan benne az a méltóság és intelligencia, ami a szereplõre jellemzõ - mondja a rendezõ. - De ami még jobb, hogy a tesztfelvétel során mintha kicsit elbizonytalanította volna Nicolast. Ez pedig nagyon lényeges, mert Abigailnek ki kell állnia Bennel szemben, és agyban is fel kell tudnia venni vele a versenyt."
Kruger magabiztossága még nyilvánvalóbbá vált, amikor Cage a teszt után odament Turteltaubhoz, és azt mondta: "Egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam mellette, és ez nagyon jó."
Sean Bean játssza a film gonosz figuráját, Ian Howe-t, a gazdag üzletembert, aki kezdetben finanszírozta Ben nyomozását a kincs után. Bean azért vállalta a szerepet, mert tetszett neki, hogy ennyire dörzsölt ember bõrébe bújhat. "Ian épp olyan okos és merész, mint Ben, de kegyetlen és kapzsi is, ebben különböznek - magyarázza. - Bent az emberek java miatt érdekli a kincs, Iant viszont csak a saját haszna foglalkoztatja. Szerintem ez az ellentét, és kettejük intelligenciája teszi olyan érdekes riválissá õket."
Ben apját Jon Voight alakítja, aki rögtön igent mondott a felkérésre, elsõsorban a Bruckheimerrel való jó kapcsolatuk, és négy korábbi közös munkájuk okán. Az általa játszott Patrick Gates már rég felhagyott a kereséssel, amikor a veszély túl nagy lett. "Patrick kiábrándulttá és keserûvé vált, miután oly sok mindent feladott életébõl valami elérhetetlen dologért. Most azonban, sok év után Ben visszarángatja a kutatásba, és ezzel bizonyos értelemben kicsit az életbe is."
A FORGATÁSRÓL
A legtöbb kalandfilm egzotikus helyszíneken és a múltban játszódik, de A NEMZET ARANYA fõhõsei napjaink Amerikájában keresik minden idõk egyik legmesésebb kincsét. Ez egy sor sajátos kihívás elé állította az alkotókat, és nem is lehetett kétséges, hogy a valósághûség érdekében Amerika múltjának jellegzetes helyszínein kell forgatni. Barry Waldman executive producernek jutott a nem könnyû feladat, hogy a történelmi színhelyeken való forgatáshoz megszerezze az engedélyeket, s ez idõnként kompromisszumokkal vagy a forgatókönyv kisebb változtatásaival járt - például a Kongresszusi Könyvtár vagy a Lincoln-emlékmû esetében. A Függetlenségi Nyilatkozatot, az Emberi Jogok Nyilatkozatát és az Alkotmányt õrzõ Nemzeti Levéltárba az ott zajló felújítások miatt a filmesek csak korlátozott belépési engedélyt kaphattak, bár még ez is példa nélkül álló.
A producer és a rendezõ csupa kiváló mûvészbõl és szakemberbõl állította össze a stábot, köztük volt a látványtervezõ Norris Spencer és az operatõr Caleb Deshanel, akiknek jelentõs részük volt a film bonyolult, mégis hiteles világának megteremtésében. "Újszerû beállításban szerettük volna megmutatni ezeket a jól ismert városokat, ezért kértünk fel egy brit designert, aki másképp látja Amerikát, mint mi - mondja Bruckheimer. - Egy kívülálló szemével tekint az amerikai történelemre."
"Számomra az volt a legvonzóbb, hogy olyan ritka kalandfilmmel állunk szemben, amely nem Szíriában, Petrában vagy más hasonlóan egzotikus helyeken játszódik - mondja Spencer. - Az Egyesült Államokban járunk, New York felhõkarcolói között, és szerintem ez egészen varázslatos."
A forgatás Washingtonban kezdõdött. "Izgalmas dolog úgy nekikezdeni a munkának, hogy a háttérben a Capitolium látszik - meséli Turteltaub. - De alighogy megszereztük az engedélyt a Kongresszusi Könyvtárban való munkához, újabb váratlan akadállyal kellett szembenéznünk, melyrõl senki sem tehetett. Pontosan azon a napon érte el a várost és környékét egy hurrikán, és ez valósággal lebénított mindent."
A rablási jelenetet nem lehetett az eredeti helyszínen felvenni, ezért a kulcsfontosságú díszletet késõbb építették fel egy hollywoodi mûteremben, természetesen a lehetõ legnagyobb pontosságra törekedve, melyhez a Levéltár dolgozóitól rengeteg segítséget kaptak - többek között számítógépes képeket, rajzokat.
A következõ állomás Philadelphia volt, ahol még mindig érezhetõ Amerika történetének legrégebbi korszaka olyan építményekben, mint az Independence Hall és a Liberty Bell. A stábnak itt is sikerült ritka engedélyeket szerezni, és bejutni például az eredeti Liberty Bell toronyba, mely a máig mûködõ, 1876-os Centannial Bellnek ad otthont.
A film nem teljes egészében az Egyesült Államok területén játszódik. Amikor a nézõ elõször találkozik Ben Gatesszel, szó szerint a világ végén találja õt, természetesen a Templomosok kincsének nyomában. Azokat a jeleneteket, amikor Ben a jeges sarkvidéki helyszínen, a zátonyra futott Charlotte fedélzetén tartózkodik, a Los Angeles-i Union Ice Companynál vették fel. "Tanulmányoztuk a kor tipikus hajóit, melyek közül sok zátonyra futott az északi vagy a déli sarkvidéken, és ezek alapján hoztuk létre a díszletet - mondja Spencer. - Az itteni forgatás azzal az elõnnyel járt, hogy nem kellett "elõállítanunk" a hideget, vagy az ezt kifejezõ effekteket. A stáb és a színészek kellemetlennek találták, de legalább minden valóságos volt, még a színészek meglátszó lehelete is."
A film tetõponti jelenetei New Yorkban játszódnak, és bár ez az egyik legmodernebb metropolisz, azért határain belül számtalan rejtett nyoma maradt még a régi Amerika emlékeinek. Az egyik leglátványosabb díszlethez Norris Spencer létrehozott olyan földalatti kamrákat, amilyenek a Trinity Church alatt vannak. A templomot 1697-ben építették ott, ahol most a Broadway és a Wall Street találkozik, és a függetlenségi háború alatt heves harcok zajlottak errefelé. Amikor a filmesek ellátogattak ide, meglepetéssel vették tudomásul, mi mindent tartogathat számukra egy ilyen régi épület. A gondnok vezetésével Norris Spencer leereszkedett a templom gyomrába, és felfedezett egy furcsa kazánházat, rejtélyes aknaszerû járatokat és egy kis kriptát, mely valószínûleg kétszáz éves vagy még régebbi, azonosítatlan csontvázakat rejtett. Ez a hely inspirálta õt, hogy mindennek egy nagyobb verzióját létrehozza, vagyis azokat a katakombákat, melyeken keresztül Bennek el kell jutnia a kincshez. "Bámulatos, hogy mindezt elképzeltük a filmhez, és a valóságban is megvan - mondja Spencer. - Még egy síremléket is odaképzeltünk a bejárathoz, erre felfedezünk egy titkos sírkamrát, melynek ha megnyomjuk a falát, a templomba jutunk. A fikció kezdett közelíteni a valósághoz." A földalatti titkos helyiségek megtervezéséhez Spencer tanulmányozta a szabadkõmûvesek építészetét is, mely tele van titkos szimbólumokkal és jelentéssel bíró szerkezetekkel.
TÉNY VAGY FIKCIÓ?
A TEMPLOMOS LOVAGOK KINCSE
Tény: A Templomosok 1118-ban, Jeruzsálemben alakult egyházi lovagrend volt, mely eredetileg a Szentföld és a zarándokok védelmében jött létre. Két évszázad alatt nagy befolyásra és gazdagságra tett szert, emiatt feltételezték róluk, hogy rengeteg kincset halmoztak fel. Ez a titokzatos szervezet olyan gazdag volt, hogy még a korabeli Európa uralkodóinak is szolgáltak kölcsönökkel. IV. Fülöp francia király azonban 1307-ben lefoglalta a rend vagyonát, a lovagokat elfogták, késõbb több vezetõjüket eretnekség vádjával megégették, magát a rendet pedig a pápa feloszlatta. Ezután vagyonuknak is hirtelen nyoma veszett. Az az elképzelés terjedt el, hogy a templomosok Skóciába induló hajókra rakták kincsüket, és Oak Islandre menekítették, ahonnan az 1700-as években Amerikába került.
Kolumbusznak valóban volt kapcsolata egy bizonyos Krisztus Lovagjai nevû társasággal, mely a Templomosok egyik leszármazottjának tekinthetõ - neve tehát nem minden alap nélkül került kapcsolatba a rejtéllyel.
Fikció: Senki sem tudja bizonyosan, hogy valóban létezett-e a Templomosok legendás kincse, és ha igen, akkor hol lehet manapság. A film abból a lehetõségbõl indul ki, hogy az amerikai Alapító Atyák kezébe került, akik ügyesen elrejtették... amíg nemzedékekkel késõbb Ben Gates rá nem jön a helyszín titkára.
A Templomos Lovagok kincsének rejtélye továbbra is a populáris kultúra egyik kedvelt témája, amint azt Dan Brown A Da Vinci-kód címû bestsellerének óriási sikere is jelzi, mely egyébként A NEMZET ARANYA munkálatainak kezdete után jelent meg.
A SZABADKÕMÛVESEK
Tény: Ez a titkos társaság középkori építészek laza szövetségeként indult, és Európa kiváló férfiainak és ragyogó elméinek befolyásos testvériségévé nõtte ki magát. A szabadkõmûvesek rejtélyes rituáléikról és kódként használt õsi szimbólumaikról is híresek voltak. Az amerikai dolláron található mindent látó szem és a befejezetlen piramis szabadkõmûves jelképek. Az Alapító Atyák közül sokan maguk is a társasághoz tartoztak, így például George Washington, John Hancock, Ethan Allen, Paul Revere és Benjamin Franklin. Sokan még azt is feltételezik, hogy Washington város tervrajzát a szabadkõmûvesek elképzelései szerint hozták létre - a Szûz csillagkép misztikus alakzatának mintájára.
Fikció: A szabadkõmûvesek valóban elhelyeztek titkos szimbólumokat, nemcsak a dolláron, hanem az épületeiken is - de semmi sem bizonyítja, hogy ezek bármiféle elrejtett kincsre utalnának. A filmben a múlt szabadkõmûveseinek segítségével - kirakós fejtörõkön és kódokon keresztül - jut el Ben Gates az örökséghez, melyet egész életében keresett.
KÓDOK ÉS TITKOSÍRÁSOK
Tény: Kódok és titkosírások egészen a bibliai idõk óta léteznek, és különös elõszeretettel alkalmazták õket az Alapító Atyák az észak-amerikai függetlenségi háború idején. Thomas Jeffersont lenyûgözték a titkosírások, és kitalált egy eszközt - a Jefferson-hengert -, mellyel kódolni lehet az üzeneteket. A szabadkõmûveseknek szintén megvolt a saját állandó kódjuk, az ötletes Pig-Pen titkosírás. Feljegyzések tanúskodnak a függetlenségi háború idején használt láthatatlan tintáról, mellyel elrejtették a titkos hírszerzési levelek tartalmát az ellenség szeme elõl. Egy másik korabeli dekódoló módszer olyan dokumentumokat foglalt magában, melyeket csak egy speciális "sablon" segítségével lehetett elolvasni, mely a tartalmat vizuálisan befolyásolta. Egyes 1700-as évekbeli kódokat a mai napig nem sikerült feltörni, mert senki sem találja hozzájuk a kulcsot.
Fikció: Lehet, hogy valóban körülvesznek a múlt titkos szimbólumai, de még senki sem talált olyan kódot, mely az amerikai Alapító Atyáktól származó üzenet lett volna. Ezért nem hiszi el senki a filmbeli Ben Gatesnek, hogy a Függetlenségi Nyilatkozat rejti a láthatatlan térképet. Gates egy "dekódoló szemüveget" is felfedez, amit Benjamin Franklin tervezett. Franklinról tudható, hogy valóban lenyûgözte az optika - és hogy õ találta fel az elsõ bifokális lencsét -, de a filmbeli szemüveg csak a forgatókönyvírók képzeletének szüleménye.
A FÜGGETLENSÉGI NYILATKOZAT
Tény: Az amerikai szabadság egyik legnagyobb becsben tartott szimbólumát Thomas Jefferson szerkesztette, és 1776. július 4-én írták alá. Ma az eredeti pergament a Nemzeti Levéltárban állították ki. Bár erõsen megfakult, a dokumentumot sikerült korszerû módszerekkel tartósítani, és a legszigorúbb biztonsági rendszerek védik.
A Függetlenségi Nyilatkozatot a múltban már használták egy titkos kód megalkotásánál, mely egy elrejtett kincset védett. Az 1820-as években bizonyos Thomas J. Beale biztonságba helyezett egy láda ékszert, majd hátrahagyott három titkosírást, mely megmutatja a hozzáértõ megfejtõnek a kincs hollétét. Eddig csak egy titkosírást sikerült megfejteni, ez pedig éppen a Függetlenségi Nyilatkozaton alapult.
Fikció: A filmben Ben Gates a lehetetlen végrehajtására készül: el akarja lopni a Függetlenségi Nyilatkozatot abban a reményben, hogy így nem kerülhet rossz kezekbe. Bár a filmesek konzultáltak bûnügyi szakértõkkel a rablást végrehajtásának módjáról, szerencsére eddig még senki sem próbálkozott vele.
A filmbeli Ben Gates azzal igazolja rablási szándékát, hogy a Nyilatkozatot aláírók tudták, hogy árulás történt, és ez a halálukhoz vezethet - mégis mentek tovább, mert meg voltak gyõzõdve arról, hogy helyesen cselekszenek.
"time is not money"
