információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
A Columbia Pictures legújabb vígjátéka, a Földre szállt boszorkány, az azonos címû, a hatvanas években nagy népszerûségnek örvendõ tévésorozat moziváltozata. A fõbb szerepeket Nicole Kidman, Will Ferrell, Shirley MacLaine és Michael Caine játsszák, és a sztárparádét Nora Ephron vezényli.
A helyszín San Fernando Valley, Kalifornia. Isabelt (Nicole Kidman) egy új önmegvalósítási program közepén találjuk. A kedves és jólelkû boszorkány eltökélt szándéka, hogy nem használja többé természetfeletti képességeit, hanem "normális" életet fog élni, mint akárki más.
Eközben Jack Wyatt (Will Ferrell), a magas, jóvágású színész a karrierjét igyekszik valahogy helyrerázni. Terveinek megvalósításához a "Bewitched" címû, hatvanas évek beli népszerû tévésorozat felújítását veszi célba, amelyben végül Darrin szerepében bizonyíthat.
A sors szeszélye folytán Jack és Isabel véletlenül egymásba botlanak. Jacknek nyomban megtetszik a nõ és a nõ orra, amely erõsen emlékezteti õt Elizabeth Montgomery, az eredeti "Bewitched"-sorozatban Samantha-t alakító színésznõ orrára. Meg van róla gyõzõdve, hogy Isabel el tudja játszani Samantha, a boszorkány szerepét az új filmsorozatban.
Isabel is vonzónak találja Jacket. Számára õ a halandó férfiember kvintesszenciája: nála megállapodhat, lenyugodhat, vele családot alapíthat, és élheti azt a rendes életet, amire oly nagyon vágyakozik.
Végül kiderül, hogy mindkettõjüknek igaza volt - de hogy miben, azt elõre egyikük sem tudta volna elképzelni.
A "Bewitched" újraképzelése
Douglas Wick és Lucy Fisher producereket régóta foglalkoztatta a kedvelt tévésorozat egész estés filmmé alakításának gondolata. Még a tervezési fázisban voltak, amikor Nicole Kidman jelezte, hogy érdekelné a nõi fõszerep. Wick számára ez inspiráló és meghatározó tény volt. "Mi ezt a filmet mindig is szerelmi történetként értelmeztük, amely egy másvilági nõ és egy evilági férfi között zajlik - mondja. - Nicole szoborszerû szépsége tökéletes, mondhatni boszorkányos külsõt kölcsönöz neki. Briliáns színészi játéka hihetõvé teszi, hogy a nõ, akit megformál, természetfeletti hatalommal rendelkezik. És végül, és ez már igazán egy bónusz, Nicole orra csodás hasonlatosságot mutat Elizabeth Montgomery orrával."
"Most már csak meg kellett találnunk a tökéletes embert, aki megírja és megrendezi a filmet" - teszi hozzá Fisher.
A Columbia Pictures elnökének választása Nora Ephronra esett, és Kidmant is az õ koncepciója gyõzte meg a leginkább.
"Elmondtam neki az alapötletemet, hogy egy boszorkányt 2005-ben beválogatnak egy tévéshow remake-jébe szereplõnek, csakis azért, mert pont úgy néz ki, mint Elizabeth Montgomery, és mert a férfi fõszereplõnek sem jelentene vetélytársat, aki nem igazán akar egy egyenrangú féllel, egy színésznõvel versenyezni - mondja Ephron. - Így kezdõdött."
Fisher számára Ephron adaptációjának megközelítése nagyon frissnek és izgalmasnak tûnt. "Soha nem akartuk szolgaian lemásolni a show hatvanas évekbeli stílusát - mondja Fisher. - És nem is egy egyszerû remake-et akartunk, nagy sztárokkal. Az csak újrataposása lett volna a korábban megtett útnak, és a kreativitásnak sem adott volna sok lehetõséget. Mi tiszteletben tartottuk az eredeti show fõbb vonásait, de ezeket egy sokkal modernebb, izgalmasabb kontextusba helyeztük. Norának sikerült megtartania azokat az elemeket, amelyeket az emberek annyira szerettek a sorozatban, miközben a filmet mégis más irányba vitte el."
A film elõmunkálataihoz tartozott, hogy az Ephron nõvérek tanulmányozták az eredetit sorozatot, és úgy találták, hogy az néhány idõtlen témát is boncolgat. "Delia és én rengeteg részt megnéztünk, és próbáltuk kitalálni, hogyan mûködhetnének filmként - meséli Ephron. - Azért érezzük ezt a régi tévéshow-t mainak, mert a férfi és a nõ közötti hatalmi egyensúlyról szól, amelyet örökké kutatunk, vizsgálgatunk. Persze vannak bizonyos elemei a történetnek, amelyek korspecifikusak. Samanthának nincs munkája, úgyhogy erejének nagy részét mosogatásra és hasonló tevékenységekre fecsérli. De a felszín alatt a show egy párról szólt, akik között nagyon erõs kötelék van, és akik képesek egymással foglalkozni."
Kidman azt mondja, hogy õt elõször saját nosztalgiája vonzotta a filmhez. De amikor Ephron belépett a képbe, Kidman felismerte, hogy ez a projekt a nosztalgiázásnál sokkal többet nyújthat, például, hogy egy olyan rendezõ irányítása alatt dolgozhat, aki a vígjáték mûfajának igazi mestere és megújítója.
"Örökké azt mondták nekem, hogy nagyon hasonlítok Elizabeth Montgomeryre, úgyhogy ez volt az elsõ, ami miatt érdekelt a filmváltozat - mondja Kidman. - Kislánykoromban láttam a sorozat majdnem minden részét. Mikor Nora mondta, hogy õ fogja írni és rendezni, úgy gondoltam, ott a helyem. Nagyszerû volt látni, hogyan építi fel ezt a nagyon okos és csavaros sztorit."
Isabel azon iparkodik, hogy hétköznapi lánynak látsszék. Õ a megtestesült öröm és boldogság, még akkor is, amikor vagy saját különleges képességei verik át, vagy azok, akikben addig megbízott. Az eredmény pedig elragadóan komikus és egyben megható. "El se tudtam képzelni, hogyan lehet majd ezt a szerepet Nicole más szerepeivel összevetni - jegyzi meg Ephron. - Nem tudok semmi hasonlót azok közül, amiket eddig csinált. Nicole-ban mérhetetlen érzelmi mélység és szellemi kapacitás van, és, mint minden nagy színész, hihetetlenül keményen dolgozik azért, hogy úgy tûnjön: ezt a szerepet a kisujjából rázta ki."
Will Ferrell, aki Kidman partnerét, Jack Wyattet alakítja a filmben, szintén idegen terepre merészkedett. A komikusként elhíresült elõadó most a nevetséges, de kedves és megnyerõ, romantikus hõsszerelmes szerepében próbálja ki magát.
"Willnek azóta rajongói vagyunk, amióta elõször fellépett a Saturday Night Live címû kabarémûsorban - jegyzi meg Fisher. - Tetszett az ötlet, hogy benne legyen a filmben. Will és Nicole összepasszolnak, bár korántsem egyformák. Nicole olyan lányos és nõies, olyan lágy és mulatságos ebben a filmben, befolyásolható és sebezhetõ. Will pedig csodálatos romantikus férfisztár."
"Olyasmi dinamikus kapcsolat van köztük, mint Audrey Hepburn és Spencer Tracy közt - teszi hozzá Wick. - Finom évõdés, incselkedés, egymás ugratása a felszínen, igaz érzelmek a mélyben, a nemek õsidõk óta tartó harca - ez mind benne van."
Ephronnak jutott az az élvezet, hogy bemutathatta egymásnak Ferrellt és Kidmant. "A Kaufman-Astoria stúdióban ismerkedtünk össze Queensben, mialatt Nicole A stepfordi feleségeket forgatta - emlékszik a rendezõ. - Will hatalmas, skót mintás bermudában, bõ trikóban, sportzokniban és tornacipõben érkezett a találkozóra. Bementünk Nicole öltözõjébe, ahol õ a leggyönyörûbb fehér kosztümben fogadott minket, amit valaha láttam: tökéletes, hófehér kasmír szvettert és szoknyát viselt, az arca finoman kifestve. Úgy nézett ki, mint egy mesebeli hercegnõ. Életemben nem voltam egy szobában ilyen tökéletesen össze nem illõ párral. Én nevetni kezdtem a köztük levõ óriási fizikai kontraszton, ám õk igazán elragadónak találták egymást."
"Szerencsések voltunk, hogy megszereztük Willt - mondja Kidman. - Minden nap nagy izgalommal vártam a munkát, mert õ fantasztikusan meg tudott nevettetni. Egyébként a magánéletben is zseniális, és nagyon kedves ember."
"Hát jó, mondjuk ki, nem volt túl nehéz eljátszani, hogy beleszeretek Nicole Kidmanbe - vallja be Ferrell. - Ezen túl nem mindennapi élvezet volt vele dolgozni, mert az õ elõadása, játéka annyira közvetlen, hogy minden zavarom és esetlenségem, amit érezhettem volna, ha egy olyan kaliberû partnerrel kell játszanom, mint õ, azonnal elszállt. Rájöttem, hogy azért remek komika, mert amúgy fantasztikus színésznõ. Bár ez csak egy könnyed vígjáték volt, õ ugyanolyan komolyan vette, mint egy történelmi filmet vagy egy lélektani drámát."
Ferrell ötletes és elbûvölõen ütõdött bohóckodásairól és improvizációiról éppúgy ismeretes, mint arról a kivételes képességérõl, amellyel kiaknázza a helyzetekben rejlõ humort. "Amikor forgatókönyveket kezdtem írni, azt hittem, soha nem szabad hagynom, hogy valaki beleszóljon az elképzeléseimbe - nevet. - De aztán vígjátékokat készítettem, és rá kellett jönnöm, hogy a többiek olyan dolgokat hoznak, amik viccesebbek, mint ami a papíron van. Hülyeség lenne nem engedni, hogy beletegyék azt, amit menet közben találnak ki, és most már így is szeretek dolgozni. Ha nem engednék nagyobb szabadságot a színészeimnek, a legjobb ötletek, amiket az ember elõre nem tud tervezni, így kimaradnának a filmbõl. Mivel Will hírhedt rögtönzõ, tartottunk a forgatás elõtt egy kéthetes "bemelegítést", mert azt akartam, hogy õ és Nicole összeszokjanak, felvegyék egymás ritmusát. Kiderült, hogy Nicole is nagy az improvizációban. Jobban meg tudta ismerni a karaktert, akit el kell majd játszania, egy-két rögtönzése pedig bekerült késõbb a filmbe."
Jack és Isabel mágikus románcának születése körül két csodálatos színész bábáskodik még: Michael Caine (Isabel apja, Nigel Bigelow) és Shirley MacLaine (Iris, az új sorozatban Endorát alakító díva). Ephron szerint mindkét esetben egyértelmûnek tûnt, hogy kit válasszanak ki a szerepre. "Mikor írtam a párbeszédeket, Caine hangján hallottam azokat megszólalni, Kidman mellé pedig csakis Shirleyt tudtam elképzelni" - mondja a rendezõ.
Caine megemlíti, hogy MacLaine intézte neki az elsõ amerikai filmszerepet, és nagyon boldog volt, hogy ismét együtt játszhatnak. "Shirley volt a ’Gambit’ címû film fõszereplõje, és õ választott maga mellé férfi fõszereplõnek. Látott egy nagyon korai filmemben, Az Icpress-ügyiratban, és engem szeretett volna, így hát át is hozatott Angliából. Évekkel késõbb volt még egy kisebb szerepem vele, de a Földre szállt boszorkány az elsõ nagyjátékfilm, amiben újra együtt vagyunk. És megint szerelmesek vagyunk egymásba, csak egy kicsit idõsebb korunkban."
Caine számára - mint mondja - nagyon hízelgõ, hogy Nora és Delia Ephron kifejezetten neki írták ezt a szerepet. Külön érdekesség, hogy hosszú karrierje alatt ez az elsõ alkalom, hogy csak nõk veszik körbe. "Willel egy jelenetem sem volt, csak Nicole-lal és Shirleyvel, úgyhogy úgy éreztem, mintha nõi filmben lennék, ami fantasztikus volt" - mondja nevetve.
A figura, amit most játszania kellett, nagyon ismerõs volt Caine számára. "Nigel Bigelow egy boszorkánymester, egy varázsló, akinek az egyik szeme mindig Isabelt vigyázza, éppen, mint egy valódi apa a lányát - mondja Caine. - Nekem két lányom van, úgyhogy pontosan tudom, hogyan kell ezt eljátszanom. De Nigel nagy nõcsábász is, és az ilyenek különösen vigyáznak a lányaikra, hiszen õk aztán igazán tudják, milyenek a nõcsábászok. Szóval õ nagyon hasonlít egy figurára, akit sok évvel ezelõtt játszottam: Alfie-ra. Nigel egy felnõttebb, tapasztaltabb Alfie. Folyton a nõk után jár, és, akárcsak Alfie, képtelen magán segíteni."
MacLaine-rõl tudható, hogy érdeklik a misztikus dolgok. Így Endora figurája, és az egész film misztikus beállítódása nagyon közel állt hozzá, akárcsak Iris karakterének fenséges, erélyes vonásai. "Tetszik, amirõl Nora filmje szól, mivel azt kutatja, hogy mit jelent megalkotni a varázslat valóságát, vagy másképpen: hogy mi a szerelem - mondja MacLaine. - Ugyanakkor a Földre szállt boszorkány a filmkészítésrõl is szól. Engem nagyon érdekel az a folyamat, amelyben megteremtjük saját valóságunkat, és ez a mozi finoman érinti ezt a témát. Ráadásul tetszett az ötlet, hogy egy testes, egocentrikus dívát alakítsak."
MacLaine jó néhány jelenetben együtt szerepel Ferrellel, és az általuk játszott karakterek mindketten gyûlölnek mással osztozni a reflektorfényben. Ez a tulajdonságuk rengeteg humor forrása volt a ’tévéshow-a-filmben’-jelenetekben, amelyekben MacLaine és Ferrell a nézõk figyelméért és kegyeiért versengenek. "Will fantasztikus volt. Egyszerûen zseniális, teljesen spontán módon csinálja" - jegyzi meg MacLaine.
A sok csillag mellett kisebb, de nem kevésbé fényes csillagok is feltûnnek a szereplõgárdában. Jason Schwartzmant láthatjuk Ferrell behízelgõ menedzserének szerepében, Kristin Chenoweth-et és Heather Burnst Isabel új (halandó) barátainak szerepében, David Alan Griert az új tévéshow frusztrált rendezõjeként, Stephen Colbertet és Jim Turnert meggyötört írópárosként, valamint Steve Carellt és Carole Shelleyt Arthur bácsi és Clara néni szerepében.
"Ezért a fantasztikus castingért egyedül Nora a felelõs. Remek orra van a színészek kiválogatásához, egyébként meg mindenki vele akar dolgozni. Azt hiszem, minden szereplõnk az elsõ választásunk volt, és az elsõ szóra jött" - meséli Fisher.
Schwartzman mindent beleadott a szerepébe, és mindent ki is hozott belõle: szokatlan választásaival rendszerint olyan nevetésre késztetve a stábot, hogy a forgatást sokszor le kellett állítani.
Schwartzman akkor volt a legkacagtatóbb, amikor a hollywoodi talpnyalót figurázta ki, közben szépen nyársra húzva az egész szórakoztatóipart, különös tekintettel annak televíziós válfajára. "Richie tulajdonképpen Jack menedzsere. Életének egyetlen célja Jack, no meg természetesen a drága autó és a busás fizetés - magyarázza Schwartzman. - Richie nem elég kreatív, de nagyon õszintén tud hazudni. Elfogult, mindenben támogatja és isteníti Jacket, és azt gondolja, hogy minden, amit Jack tesz, az fantasztikus. Nem volt konkrét mintám a figura megformálásához, de hát bármerre nézel ebben az iparban, nevetséges, groteszk alakokat találsz. Szemezgettem belõlük és felnagyítottam a tulajdonságaikat: így a karakter olyan lett, akár a génkezelt eper. Epernek eper, de túlméretezett."
Isabel számára a barátkozás a normális életért folytatott küzdelem része. Két barátnõje van: Maria (Kristin Chenoweth), a kedves lány a szomszédból, és Nina (Heather Burns), a kevéssé méltányolt forgatókönyvíró-asszisztens.
Maria beszédes, huncut és közvetlen lány, állandóan mozgásban van és tele ötletekkel. Vele szemben Nina türelmes és kitartó alkat, akinek a tehetségét mindig alábecsülik a férfiak, akikkel dolgozik, és ezért csak magában fortyog. A két nõben egy közös vonás van: vonzódásuk Isabelhez. Amikor Isabel megtapasztalja a halandó ember szenvedéseit - az elhagyatást, a gyötrõ fájdalmat és a szerelmi bánatot - a két nõ mellette áll, bár a jó tanács, amit adnak neki, akaratlanul is szabadjára engedi a fekete mágiát.
"Maria pártfogásába veszi új barátját, Isabelt - mondja Chenoweth. - Õ a foglalkozására nézve pályaválasztási tanácsadó, úgyhogy mindig segíteni akar, ahol csak tud. A humor forrása itt legtöbbször az, hogy õ nem látja, vagy nem akarja látni Isabel varázslatait. Gyorsan átsiklik e fölött a dolog fölött, hiszen ki gondolná, hogy a szomszédja egy boszorkány?"
Chenoweth, annak ellenére, hogy alacsony termete (és Nicole Kidman magassága) miatt a filmben szinte állandóan magas sarkú cipõben kellett lennie, nagyon jól érezte magát a barátnõi körben. "Isabelhez hasonlóan Maria is társaságra vágyik, így együtt érez Isabellel, együtt sajnálkoznak Jack viselkedésén, és azon, hogy a férfiak mennyire rosszul bánnak velük. Nina, aki mindig férfiak dominálta területre téved, szintén úgy érzi, hogy nem méltányolják eléggé. Szórakoztatóak, segítõkészek és õszinték egymással; én is éppen ilyen barátnõkre vágyom az életben. Nora ezeket a szereplõket nagyon hús-vér figurává tudta tenni, csak a körülményeik különlegesebbek a mieinknél."
Sok jelenet komikumának forrása Nina, pontosabban az õ váratlanul feltörõ, vitriolos megjegyzései. Burns úgy játssza el a figurát, hogy amikor ez a kis rejtett erõszakosság kibújik belõle, akkor aztán nincs bocsánat, de botrányos és durva kijelentéseit nyugodt, tárgyilagos hangnemben vezeti elõ. "Ninának az a rögeszméje - mondja Burns -, hogy megöli Jacket, és ez a gondolata roppant furcsa és mulatságos dolgokban manifesztálódik. Úgy döntöttem, inkább tisztának, racionálisnak ábrázolom, mint bolondnak. Nora és én mindketten rájöttünk, hogy sokkal viccesebb az õrültségeket kissé közömbösen, visszafogott stílusban bemutatni."
A "bûbájos-boszorkányos" hangulat megragadása
John Lindley operatõr és Ephron rengeteg storyboardot készítettek a filmhez, pedig ez inkább az akciófilmek esetében szokásos, nem annyira a vígjátékoknál.
"Amikor rendezni kezdtem, attól féltem, hogy nem fogom tudni, mit kell aznap leforgatnom - magyarázza Ephron. - A storyboardban az a jó, hogy tudod, mindig van valamid kéznél, amit éppen meg tudsz csinálni. Benne van, hogy hány felvételre lesz szükséged, milyen poénokat kell kijátszanod, milyen nézõpontból lesz rögzítve a jelenet, satöbbi. Lehet, hogy eltérsz tõle, de legalább megvan a kiindulópontod. Ha az ember filmet ír, minden jelenetrõl él egy kép a fejében, és a storyboard egy módja annak, hogy artikuláljuk ezt az írás közben megjelent képet."
A televízió és a való világ állandó találkozása és egymásra játszatása az operatõr és a rendezõ számára egyaránt kihívást jelentett, és rengeteg egyéni megoldásra adott lehetõséget. "Ez leginkább a ’tévéshow-a-filmben’-jeleneteknél volt érdekes - mondja Lindley. - Általában van egy díszlet, amit színpadra állítunk, de itt maga a színpad, a stúdió volt a díszlet. A szereplõk hol itt vannak, hol a színfalak mögött, és mindkét helyszín más világítást kíván, így sokszor egyes lámpák és megvilágítások, amiket használtunk, egyszerre a jelenet szereplõi is voltak."
Ez nem volt másképp a személyzettel sem. A filmbeli show gyártásvezetõi, asszisztensei ugyanezt a szerepet töltötték be a film valódi stábjában is. A script supervisor, Dianne Dreyer, önmaga egyik alakmását alakította a tévéshow-ban, akárcsak Kidman és Ferrell fodrászai, sminkesei és öltöztetõi.
A show-a-filmben egy-két technikai problémát is okozott az operatõrnek, amelyet aztán a látványtervezõ, Neil Spisak segítségével oldottak meg. "A stúdióban, ahol a show megy, erõs, egyenletes, szinte vakító fény van, amiben nem lehet normálisan forgatni - magyarázza Lindley. - Ezért Neil a show-jelenetekhez sötétebb díszleteket készített, így amikor erõsen bevilágítottuk a színt, ahogy utánozzuk a show-ra jellemzõ fényáradatot, mégis voltak árnyékok és kontrasztok a háttérben."
Spisaknak még számos egyéb kihívással is szembe kellett néznie, így például a három, egymástól határozottan elkülönülõ, de össze is kapcsolódó realitás fizikai megjelenítésével. "Ott volt a tévéshow valósága, aztán az, amit mi ’a valódi világ’-ként érzékelünk a filmben, és harmadiknak pedig a mágikus valóság, vagyis Isabel boszorkányságainak világa, ahol az eredeti show szereplõi életre kelnek. És mindez a film végére szépen összekeveredik" - mondja Spisak.
Az elsõ "valóság" a hatalmas tévéstúdió volt, tele különbözõ kisebb helyiséggel: ebédlõvel, étteremmel, boltokkal és egy hálószobával. "Két kirakat is volt ebben a díszletben, és mi egy kis romantikus hangulatot akartunk - magyarázza a tervezõ -, úgyhogy az egyik süteménybolt lett, a másikban meg porcelánt és üvegárut lehetett kapni. A kirakatüvegekkel pedig több tükrözõdéses játékra nyílt lehetõségünk."
Van egy jelenet, és Spisak direkt erre tervezte a hálószobát, amelyben Endora óriási füstfelhõben tûnik fel, ez az õ nagy belépõje. A forgatókönyv szerint a kellékesek akciója azonban valahogy nem sikerül, és a tévéshow egész személyzetét beteríti a füst. A sors fintora, hogy az effektekért felelõs csapat is keményen küzdött a füst visszatartásáért, de a stáb végül addig köhögött és könnyezett, amíg a problémát el nem hárították.
Isabel otthonát Valley csendes kertvárosában alakították ki: szerény, sátortetõs ház, az elmaradhatatlan fehér léckerítéssel. A belsõ ugyanolyan otthonos és hívogató volt, mint a külsõ: mindenütt fa padlóburkolat, kényelmes, tohonya bútorok, minden sarokban és falmélyedésben kedves, hóbortos csecsebecsék és üvegtárgyak. Mindez egy kis hátsó kertre és egy régimódi, holland téglakemencére nézett, melyet fák, bokrok és virágok szegélyeztek.
"Norának tetszett a ház, amit találtunk, úgyhogy ahhoz alkalmazkodva terveztük meg a belsõt - meséli Spisak. - Az volt a koncepció, hogy - Isabel ’normális élet’-programjához kapcsolódóan - az egyszerûség legyen a fõ irányelv, de a bútorzat és egyéb részletek nõiességet sugalljanak. Szóval a hely, akárcsak Isabel, egy kicsit naiv, semleges, de meleg és komfortos."
Jack háza mindenben Isabel otthonának ellentéte: egy modernista ékkõ egy szeles domb tetején. A villa, amelyet a híres építész, William Pereira tervezett, szinte csak ablakokból áll, csodás kilátással a völgyre és a környezõ hegyekre. "Jack háza sokkal modernebb, komolyabb, mint Isabelé - mondja Spisak. - Nem kevésbé érdekes, csak egész más a fekvése és jóval szögletesebb. A design alapja itt a vonal, a csík volt, ami jól kiemeli a hely erõsebb, férfiasabb jellegét."
A húsz helyszín és hatvanhat díszlet megtervezésénél Spisak elemelkedett, de sohasem távolodott el teljesen a valóságtól. "Egy romantikus vígjátékban olyan világot kell teremteni, ami egy kicsit édeskésebb a valóságnál. Ha az ember szerelmes, mindent rózsaszínben lát. Szóval nekem, mint díszlettervezõnek olyan környezetet kell létrehoznom, amelyben ezek a szerelmi történetek lejátszódhatnak, legyen a helyszín egy könyvesbolt, vagy egy étterem. De Nora és én abban is megállapodtunk, hogy azért a földön kell maradni. Ha túl fantasztikus valami, nem tudsz kapcsolatot teremteni a szereplõkkel" - mondja.
Lindley hasonlóképpen próbálta megtartani az egyensúlyt a fantázia és a valóság között, még a seprûnyélen repülõs jelenetekben is. "Igyekeztünk elkerülni a túlzásokat - magyarázza az operatõr. - Fontosak a vicces, trükkös beállítások, de a történet az elsõdleges. Végül is úgy akartuk lefilmezni a varázslatos repülést, hogy a szereplõk azért ne tûnjenek idétlennek. Azt a megoldást választottuk, hogy nem egész alakosak azok a felvételek, ahol repülés van. Nicole-nak például az arca és a lába látszik, meg a seprûje, ahogy súrolja a rózsabokrokat."
Mary Zophres jelmeztervezõ a Földre szállt boszorkány ruháinál korhû és mai elemeket kevert. "Persze megnéztem néhány részt a sorozatból és átrágtam magam egy csomó szakkönyvön - mondja Zophres. - Újranéztem egy-két kedvenc filmemet, a ’Funny Face’-t és az Álom luxuskivitelbent, mert Isabelt klasszikusnak, gyönyörûnek, idõtlen szépségnek képzeltem el, ennek pedig jó elõképei Audrey Hepburn, Jean Shrimpton és Jean Seberg. De, mivel ez nem történelmi film, mostani magazinokból is merítettem ötleteket."
"Isabelre nem adhattuk rá azokat a sötét színû, nagyon divatos, kifinomult ízlésre valló ruhákat, amilyeneket Nicole az életben visel. Isabelhez ez túl bonyolult, túl városias lett volna - folytatja Zophres. - Ezért világosabb színekbe bújtattuk, nem csak pasztellbe, hanem lágyabb árnyalatokba. A nõiességet pedig hímzéssel, gyöngydíszítéssel vagy bõ szoknyával hangsúlyoztuk."
"Will Ferrellt hamisítatlan sztárszínésznek öltöztettük - mondja Zophres. - Ha a próbák során olyan ruhába akadtunk, amirõl úgy tûnt, hogy esetleg nevetséges lehet, azonnal félretettük. Ahhoz, hogy komikus figura legyen, neki nem kellettek jelmezek. Hogy jobban hasonlítson egy sztárra, sötétebb színeket, márkás cuccokat kapott. Késõbb pedig, ahogy Isabel iránti szerelmében egyre boldogabb lesz, a ruhái is kiszínesednek."
A legbonyolultabb ruhatár mégiscsak Shirley MacLaine, vagyis Iris (a színésznõ) és Endora (Iris sorozatbeli szerepe) számára készült. "Egyrészt Nora szemkápráztató jelmezeket képzelt el neki, másrészt mindannyian tisztelettel akartunk adózni Agnes Mooreheadnek, aki Endorát alakította az eredeti show-ban. Úgyhogy Shirley leginkább világos, ragyogó holmikat viselt, rengeteg ruhadíszt, temérdek tollat. Alapvetõen drámai hatást kelt a sok magas vagy fodros gallér, lebegõ ruhaujj, turnûr és uszály. Amíg Nicole karaktere beilleszkedni vágyik, addig Shirleyé folyton ki akar tûnni, állandóan a középpontban akar lenni. Ezt érzékeltettük a stílus, a színek, az anyagok szintjén."
Caine klasszikus angol öltözéket visel a filmben. "Michael figurájáról volt egy kép a fejemben: a középkorú férfi, aki Európában kószál, nem érdekli, hogy éppen milyen az anyagi helyzete, modora elegáns, stílusa lenyûgözõ - jegyzi meg Zophres. - Emlékszem a nagybátyámra és a barátaira, akik a hanyagul vállukra vetett zakóikkal magabiztosan sétálgattak fel s alá a Via Venetón. Aranyifjak. Ez megmaradt bennem, és amikor olvastam a forgatókönyvet, elõjött ez az emlék. Michael maga is egy hasonlóan udvarias, elegáns ember, nagy szellem, szóval igazán élvezet volt õt öltöztetni."
"time is not money"
