információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
½Egy felejthetetlen utazás az összetartozás jegyében"
Évezredek óta minden télen a Föld legzordabb terepén, az Antarktisz jégsivatagában egy igazán figyelemre méltó utazás veszi kezdetét. A császárpingvinek ezrei hagyják el a biztonságot nyújtó kék óceánt és a fagyott földön kúszva indulnak hosszú útjukra a kontinens sivár, szélsõséges és semmilyen életnek nem kedvezõ belseje felé.
Szabályos sorban menetelnek, hófúvástól elvakítva, szélviharral küzdve.
Eltökélten, hajthatatlanul, a szaporodás erõs vágyától vezérelve törekednek arra, hogy biztosítsák a fajuk fennmaradását.
Az ösztöneik és a Dél Keresztje túlvilági fénye által vezetve biztosan haladnak megszokott párzási helyükre, ahol eksztatikus énekkel kísért rituális udvarlási táncuk után monogám párokká alakulnak. E párok ½jegyességet kötnek½ egy évre, s társukhoz ez idõ alatt mindvégig hûségesek maradnak. A napok rövidülnek, az idõjárás egyre könyörtelenebbé válik. A nõstények az egyetlen tojás lerakása után- a hetek óta tartó éhezéstõl kimerülten- jégmezõn keresztül térnek vissza a hallal teli tengerekhez. Az utazás kockázatos, mert a portyázó leopárdfókák komoly fenyegetést jelentenek a pingvinekre.
A hímek a tojásokkal maradnak, hogy védelmezzék majd kiköltsék õket. A fagypont alatti hõmérsékletnek és a sarki tél szörnyû megpróbáltatásainak kitéve nagy veszélyekkel néznek szembe. Két hosszú hónap után - ami alatt a hímek semmit sem esznek - a pingvinfiókák kikelnek tojásaikból. Miután kikerülnek e kísértetiesen fehér világba, nem képesek sokáig túlélni az apjuk szegényes élelem tartalékával. Ha az anyjuk késõn érkezik vissza az óceántól, az újszülött fiókák meghalnak.
Miután a családok újraegyesülnek a szerepek felcserélõdnek: amíg az anyák a fiókákkal maradnak, addig a párjuk az éhezéstõl kimerülten indul vissza a tengerhez és az élelemhez. Míg a felnõttek halásznak, a fiókák a viharmadarak állandó támadásainak áldozataivá válhatnak. Az idõjárás melegedésével a jégtáblák olvadni kezdenek, és a felnõttek újra és újra megteszik ezt a fáradságos utazást, több száz mérföldön át menetelnek a Föld legmostohább területén. És ez a vándorlás mindaddig tart, amíg a pingvinfiókák készen nem állnak az elsõ bizonytalan alámerülésükre az Antarktisz mély vízébe.