információ:
vissza a rövid leíráshoz
bővebb info
Andrzej Wajda ajánlása:
Többszöri próbálkozás és hosszas töprengés után most már biztos vagyok abban, hogy egy Katyñ-filmnek nem azt kell célul kitûznie, hogy feltárja az eseménnyel kapcsolatos teljes igazságot, ez ugyanis történelmi és politikai nézõpontból egyaránt megtörtént már.
A tények a mai nézõ számára csupán az események hátterét jelenthetik, az emberi sorsok hátterét, mert csak az emberi sorsok bemutatása indíthatja meg a nézõt, a megtörtént események elemzése az akkori idõkrõl szóló írott történelem lapjaira tartozik.
Tervezett Katyñ-filmemet épp ezért úgy képzelem el, mint egy örökre szétszakított Családról, a nagy csalódásokról és a katyñi mészárlással kapcsolatos brutális igazságról szóló történetet. Vagyis filmem az egyéni szenvedésrõl fog szólni, amely jóval nagyobb érzelmi töltetû képeket képes elõhívni, mint a puszta történelmi tények. A film azt a kínzóan kegyetlen igazságot mutatja be, amelynek nem a megölt katonatisztek a hõsei, hanem azok a nõk, akik nap mint nap, óráról órára a legyilkolt áldozatok hazatérésére várnak embert próbáló bizonytalanság közepette. Ezek a hûséges és megingathatatlan asszonyok biztosak abban, hogy elég, ha kinyitják az ajtót, s ott fog állni az évek óta várt férfi, a katyñi tragédia ugyanis azokat érinti, akik élnek, akik akkor éltek.
Jóllehet sok év telt el a katyñi tragédia, az 1943-as német exhumálás, majd a kilencvenes években folyó lengyel kutatások sõt, a levéltárak, igaz csak részleges megnyitása óta, még mindig túl keveset tudunk arról, hogyan is ment végbe 1940 áprilisában és májusában a katyñi tömeggyilkosság, amelyet Sztálinnak és az SZK(b)P KB Politikai Bizottságában ülõ elvtársainak 1940. március 5-én hozott határozata alapján hajtottak végre. Nem véletlenül hitte az én családom is meggyõzõdéssel éveken át, hogy édesapám talán él, mert a katyñi listán szerepelt ugyan egy Wajda vezetéknév, de mellette a Karol keresztnév állt. Édesanyám szinte élete végéig hazavárta férjét, az én édesapámat, Jakub Wajdát, aki az elsõ világháborúban a II. Ulánus Ezredben szolgált, majd részt vett a lengyel-bolsevik háborúban, a sziléziai felkelésben és az 1939-es szeptemberi hadjáratban, s akit a Virtuti Militari Ezüst Keresztjének lovagi fokozatával tüntettek ki.
Nem szeretném azonban, ha a "Katyñ" film az én személyes igazságkeresésem és Jakub Wajda százados sírján gyújtott mécsesem lenne. Azt szeretném, ha sok-sok, a katyñi tragédiában érintett család szenvedésérõl és drámájáról szólna. A katyñi hazugságról, amely tort ül Joszif Visszarionovics Sztálin sírja fölött, amely fél évszázadon át hallgatásra kényszerítette a Hitler elleni háborúban a Szovjetunió oldalán harcoló korabeli nyugati szövetségeseket.
Tudom, hogy az ifjabb nemzedékek teljes tudatossággal és lelkesedéssel igyekszenek távolságot tartani a mi múltunktól. A jelen dolgaival foglalkoznak, elfelejtenek neveket, dátumokat, pedig, ha akarjuk, ha nem, ezek alakítanak bennünket mint nemzetet összes félelmünkkel, aggodalmunkkal együtt, amelyek minden politikai lépésünkben megnyilatkoznak.
Nemrég egy tévémûsorban egy gimnazista arra a kérdésre, hogy mi jut eszébe szeptember 17-rõl, azt válaszolta, hogy az valami egyházi ünnep. Remélem, hogy filmünk hatására, ha Katyñról kérdeznek majd egy fiatalt, talán többet fog tudni mondani, mint azt, hogy Katyñ valami Szmolenszk melletti település neve.
Andrzej Wajda
A 81 éves Andrzej Wajda rendezõ Katyn címû mûve egyike annak az öt alkotásnak, amit a legjobb idegen nyelvû filmnek járó Oscar-díjra jelöltek 2008-ban. Wajda filmje a második világháború alatt történt katyni mészárlás történetét meséli el, amikor a szovjetek több, mint tizenötezer elfogott lengyel tisztet és civilt - köztük Wajda édesapját - öltek meg.
Az 1940-ben meggyilkolt emberek holttesteit rejtõ tömegsírokat a német hadsereg fedezte fel 1943-ban.
Wajda megrendítõ hitelességgel ábrázolja a 66 évvel ezelõtti eseményeket. A történet túlmutat a fogva tartott, kétségbeesett, az életben maradásukban az utolsó pillanatig reménykedõ katonák sorsán. Velük egyenrangú, sõt hangsúlyosabb helyett kapnak a filmben az édesanyák, a feleségek és lánytestvérek, akik öt évig semmit sem tudtak, és semmilyen hírt nem kaptak szeretteikrõl.
"time is not money"
