microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: szocio -> társadalom, média, nők, demokrácia

2015-04-30

“engem te ne tegezzél!”- szóbeli abúzus a munkahelyeken

az alacsony beosztásúak szóbeli abúzusáról


A Margit szigeten biciklizve csíptük el a címben szereplő mondatot, nem volt vidám a jelenet. Segédmunkásokat igazított el valami főnök. Vajon miért nem szólt vissza a megalázott fiatalember?

Az, hogy egy ilyen jelenet előfordulhat a magyar valóságban, önmagában drámai körülmény. Történt mindez fényes nappal, nyílt terepen, idegenek füle hallatára. Az egy fejjel alacsonyabb, szürkésfehér sildes sapkát s szögletes szemüveget viselő kisfőnök szavait a roma fiatalember jellemző módon reagálta le testbeszéddel, meggörnyedt háttal, s előrehajtott fejjel. Mint akit le*nak. Már elnézést.

a kép illusztráció (nem az incidens helyszínén készült)
 

Természetesen normális, ha egy főnök leszúrja a beosztottjait – amikor nem az elvárásoknak megfelelően járnak el. Normális, ha ez rosszul esik annak, akit a kritika nyilai éppen telibe találnak. Ami nem normális, sőt megengedhetetlen, az a hatalmi pozíció, illetve az ezzel való visszaélés, s a beosztott degradálása (lekezelése, lealacsonyítása). Főnök és beosztott egyenrangúak, csak más a pozíciójuk, azaz, a projekten belül más a szerepük, mint filmek esetén a rendező az egész forgatást irányítja, szemben egy statisztával – de mindketten egyenrangú emberek, azonos munkavállalói jogokkal. A tény, hogy valaki egy főnök utasításainak engedelmeskedik (végrehajtja azokat), egyáltalán nem azt jelenti, hogy parancsolnak neki, s hogy ő másodrendű. Kollégák. A cél kollektív, az, hogy a munka el legyen végezve és jól. Bárki degradálja a másikat (pozíciójánál, hivatali hatalmánál fogva), az visszaél ezzel a pozícióval. A szubjektív tónus adott esetben megengedhető, például „csináld már, mielőtt valamelyikünk meghal”, a tegeződés is, de a degradálás nem. Ha az egyik tegezi a másikat, de visszafelé ez nem valósul meg, az máris degradálás, abúzus, a pozícióval való visszaélés. Az, hogy engem te ne tegezzél, egy mondatos tökéletes példa arra, hogy az egyik tegezi a másikat, a másik viszont nem teheti ezt meg, degradálva van. Nem a tegezés ténye a durva, hanem az egyoldalúság – aminek ugyanebben a mondatban hangot is ad.

 

Sajnáljuk ezt a roma fiatalembert. Ami vele megtörtént, annak nem lett volna szabad megtörténnie. Ugyanakkor, világos már egy ideje, hogy ami vele megtörtént, az szisztematikusan történik meg hozzá hasonló fiatalemberek és persze nők ezreivel Magyarországon. Nem a bőrszín vagy a vallás számít, hanem a pozíció, a hivatali hatalom, a ranglétra. Bármely munkahelyen, bármely fizetési szinten, bármely cégnél, bármely szervezetben előfordul ez – mert ez a magyar kultúrát általánosan jellemző... viselkedési kód. A degradálás. Sajnos.

 

Van tehát mi ellen harcolni. Egy nemcsak megfogható, de általánosan, mindenütt jelenlévő jelenségről van szó. Verbális abúzus a munkahelyeken. Ezen belül azonban külön figyelmet érdemelnek a legkiszolgáltatottabbak, az alacsony beosztásban dolgozók, akiket a legkeményebben fenyeget munkahelyük elvesztése.

BTW, gondoljunk bele, mit jelent ez! Azok, akik a legjobban megbecsülik a munkájukat, azok vannak leginkább kitéve a megaláztatásoknak. S arra vannak sarkallva, hogy elfogadják főnökeik felsőbbrendűségét, arra vannak kárhoztatva, hogy tűrjenek, mert úgysem tudnak mit tenni. Milyen társadalomhoz vezet ez? Igen, pontosan olyanhoz, mint amilyenben élünk. Ideje változtatni!

Minél általánosabban elterjedt egy jelenség, azaz minél rendszer szintűbb, annál inkább rendszerváltoztató beavatkozás a fellépés ellene. Adott tehát a nagy lehetőség!

Holnap Május 1! Gondoljunk az alacsony beosztásúakra, s kezdjünk el gondolkodni, hogyan segíthetünk nekik...

-jepe-
2015-04-30

Címkék: abúzus, szóbeli, munkahelyek