totál káosz

a kép illusztráció - és jófej biciklist ábrázol

A budapesti biciklisek nagyon durvák. Megkapták a sok új infrát, de mivel használati utasítás nem járt hozzá, most vadul vágtáznak, gyakorlatilag ész nélkül, közlekedési kultúra nélkül. Értelmes dolog például a rakparton 35-tel menni? Értelmes dolog előzni a Margit híd alatti bringás alagútban? Értelmes dolog a Margitszigeten úgy átbiciklizni, hogy egymás mellett suhan a két mountainbike, és persze a járdán? (A sisak és a hátizsák elmaradhatatlan kellékek, természetesen). Értelmes dolog már előző bicikliseket előzni, úgy, hogy a szembejövőknek már nem marad hely?

Nos, ezek az apró mozzanatok mind ma reggelről való minták. Csak úgy, mint a brutális baleset a Margit hídon.

A budai hídfőnél, az északi oldalon (tudod, a piros "bicikliút"), a kanyar előtt, ahol le lehet róla gurulni az úttestre. Különös kis kereszteződés ez. A leguruló bringás keresztezi a normálisan felfelé haladó útját. A tervezők mindent megtettek, de még így is csak faramuci megoldás született - elvégre a lefelé guruló bringás el kellene, hogy engedje a felfelé tekerőt, de ez ki van zárva, mert mindig jönnek mögötted, és megállni lehetetlen. Ugyanez vonatkozik a felfelé jövő biciklisekre is, jó lenne, ha el tudnák engedni a hídról lehajtani szándékozó biciklist, az azonban, hogy csak úgy megáll valaki, nem igazán életszerű.

 
A baleset végül úgy jött létre, hogy lefelé gurult egy srác, és feltehetően baromi gyorsan - ahogy szoktak. Nyilván le akart gurulni a hídról, de épp ott jött szembe egy bácsi, aki persze már jó messziről kitűnően látható volt. mégis keresztül ment rajta. A srác kereke ketté roppant, pedig nem olcsó kerék volt. A vállában nagyon durva fájdalmak voltak a lábszára vérzett. A bácsit két angol biciklis szakszerűen elsősegélyben részesítette, és ahogy tanultuk, az oldalára fektették, fejét az egyik karján pihentetve. Drámai látvány volt a holtsápadt, mozdulatlan idős úr.

Mi kellett volna ahhoz, hogy ez ne történjen meg? Először is indexelés, éspedig időben és egyértelműen (az h valaki kidobja a kezét, még kevés, a másik félnek látnia kell, mit jelez). Másodszor pedig udvariasság és kompromisszumkészség, hajlam a konfliktus-megoldásra. Ha éppen szembejön valaki, amikor le akarsz csorogni a hídról (az ő sávját keresztezve), akkor ... akkor bizony nem mész le. Inkább kerülsz egy picit, vagy megállsz, vagy valami. A srác is valószínűleg próbálkozott ezzel, de nyilvánvalóan már csak túl későn. Kölcsönös udvariasság, illetve a másik biciklista (által okozott konfliktus) kezelése, ha az illető problémás. Ja, és még valami: ésszerűen megválasztott sebesség. A 25-30 km/h nem az. Nagyon nem az.

Egyébként a bringások érzik is ezt, hogy a 25-30 km/h baromi gyors és félelmetes sebesség, mert a rakparton, ahol a sávok fel vannak festve, a biciklisek 30%-a kimegy a járdára, és nem érted miért, de rájössz, hogy félnek olyan közel biciklizni, amikor szembejönnek velük a 30-al száguldó tesztoszteron-junky biciklisek, nem is említve, hogy ők maguk is 30-al repesztenek (ahelyett, hogy tekernének naponta 80 kilcsit úton).

A Margit híd jó, de mi, biciklisek megbuktunk, ismét. Mert hiszen egy közösség annyira jó, amennyire a leggyengébb láncszemei ... Eljutottunk addig a pontig, hogy kimondhatjuk, a biciklisekre a legnagyobb veszélyt a bicikliutakon szembejövő, vagy oldalról előző biciklisek jelentik. Mit mondhatnánk: reméljük, hogy a sérültek hamar felépülnek. S reméljük, hogy a fejekben valami változás elindul ... gondolj bele, ha 30-cal mész, és ütközöl valakivel, aki 30-cal jön, az ugyanaz, mintha egy autó 60-nal elütne egy zebrán. Ennyire nem lehetünk csont hülyék ...