klímaváltozás?? na ne :)

a Disruption c. kílma-film vetítése a CEU-ban

A média jótékony velünk, nem zavar minket a szórakozásban. Élvezhetjük az életet, a kávézókat, a teraszokat, amelyek olyanok, mint gyerekkorunkban (vagy nem, de tökmindegy). Élvezhetjük a várost, zavartalanul, szépen süt a nap, gyönyörű az indián nyár! Az autónk motorja csodálatosan zenél. Bicikli? Majd egy másik életünkben! Urak vagyunk és „úrhölgyek” – a világ urai!

Megszoktuk, hogy rengeteg mindenről nem akarunk tudni. Nem harcolhatunk 24/7 mindennel és mindenkivel. A BKV-vel, a rendőrséggel, a kormánnyal, Oroszországgal, Putyinnal, Orbánnal, nem harcolhatunk mindenért ... Verespatak? Kishantos? A városliget? A Római parti fák? Valahogy csak lesz, nem igaz? Olyan még nem volt, hogy ne lett volna valahogy ...

Az ember úgy van vele, hogy nem akar változtatni olyan dolgokon, amiken garantáltan nem tud változtatni. Ez egy elemi életbölcsesség, belépő szint alkalmazkodás terén. Sajnos azonban a fogyasztói „társadalomban” (a fogyasztó telepen) rengeteg dologról gondoljuk azt, hogy nem tudunk rajta változtatni. Egyre több és több dologról. A „locus of control” mutatónk (ami arra vonatkozik, hogy mennyire gondoljuk, érezzük, véljük úgy, hogy van kontrollunk az események felett) egyre zsugorodik, közelít a nullához – a nulla pedig egy börtöntelepnek felel meg. Ez a folyamat egyre gyorsul – egyre gyorsabban veszítjük el a befolyást a saját valóságunk, s a jövőnk felett. Arra sem tudjuk rávenni az elvileg demokratikusan megválasztott „döntéshozóinkat” (nem mintha nem tudnánk döntéseket hozni kollektíve az internet segítségével), szóval arra sem tudjuk rávenni őket, hogy 30-40 év kihagyás után, végre „kezdjünk” (kezdjenek) el reagálni a klímaváltozásra. Lehetne, lenne mit tenni, de nem csinálják – mert ellenérdekeltek (a társadalmakkal szemben).

tünti-szervezés (részlet) egy nappal a vetítés után..

Iszonyat nyomasztó ez a szitu! De ez nem lehet mentség. Egy kellemetlenség ez, amit nem hagyhatunk annyiban. Cselekednünk kell – ami egyenlő azzal, hogy újraszervezzük a „fogyasztó társadalom” (a fogyasztói telep) rendszere által atomizált társadalmainkat. Elkezdünk beszélni egymással, nemcsak hülyeségekről (bulvárról, fosh politikáról, fosh celebekről), hanem az életről is. Az életünkről. Arról, ami eldönti, hogy a gyerekeink, akiket ma babakocsiban tologatunk, 18 évesen egy horror-nyomor világban kell-e, hogy a reménytelen túlélésért küzdjenek, vagy ... vagy lesz életük nekik is, mint nekünk... Mert akármilyen durva dolgokat produkál a klíma, ha meg van szervezve a társadalom, ha nem sötétedünk le nyomorult médiafogyasztó mátrix lakókká, akkor van lehetőség a békés, humánus életre, a boldog és teljes emberi életre. Olyan szép és teljes életre, amire Radnóti is vágyott, Fannival és a kert végében készülő szilvalekvárral, plusz a béke méhének zöngésével :)

Mindez lehetséges, csak ki kell okosodnunk! Meg kell tanulnunk, és a DNS-ünkön keresztül át kell mentenünk a következő generációk számára, hogy a MÉDIA nem barát, a média egy csapda. A gyilkos galócát megtanultuk kiismerni – a médiát is megtanulhatjuk. Éppen ideje! Meg kell tanulnunk, hogy a médiától hiába várjuk, hogy majd figyelmeztet minket, hogy „HELLÓ! Van egy kis gond! Tenni kellene valamit!”. Nem, a média csak azt teszi, hogy ontja az arcunkba a végtelenített műsorait, és kábulatban tart bennünket, pont akkor, amikor arra lenne szükség, hogy józanul, felnőtt emberek módján beszéljünk az életünkről, s a bolygónkról.

tünti-szervezés (részlet) egy nappal a vetítés után..

A média révén valóságtól elidegenített szörnyekként élünk, a telefonunk és a fizetésünk miatt rinyálunk, miközben nem is értjük, hogy mi ez a rendszer, a civilizáció, amely lehetővé teszi (per pillanat simán!), hogy a Föld összes lakójának legyen élelme! Hajléktalanokkal van tele a város, meg politikusokkal, akik ezekre a hajléktalan emberekre mutogatnak, mikor melyik irányból. A telefonunkkal törődünk, az eladásokkal, a főnökeinkkel, a cégeinkkel, a bankszámlánkkal, a vásárlásainkkal (azzal, ami az orrunk előtt van, és ami izgat, irritál, fenyeget minket), és nem azzal amivel kéne, nem az életünkkel, és nem a gyerekeink életével. Rágcsálókként élünk (akiknek az életét, a napját az egzisztenciális dolgok kötik le). Ennyit az emberről? Ennyit azokról, akik voltunk? NA neee!

Nem tehetjük meg, hogy megadjuk magunkat ennek a letompító, lebénító, apátiába taszító rendszernek. Meg kell tanulnunk újból józan, felnőtt, szabad, vidám, gondolkodó emberekként élnünk :) Durva kihívás, nemde?

Garden party-kat, házibulikat, esti beszélgetős, vörösboros, boros vacsorákat kell szerveznünk :) Hú, de kemény, nem igaz? Az egész csak annyi, hogy szakítani kell ezzel a terrorizált állapottal (mert az nem természetes, hogy emberek nem beszélgetnek egymással a legfontosabb kérdésekről, meg egyáltalán semmiről sem – az ilyesmi csakis terror eredménye lehet).Vajon meg tudjuk csinálni? Vajon képesek vagyunk erre a gyerekeinkért? A gyerekeink tinédzserkoráért? Képesek lehetünk arra, hogy kiszakítsunk magunkat a fogyasztói státuszunkból? Ebből a fogyasztói „kultúrából” ?

walk with us! gyere vasárnap 1-kor

Vajon el tudunk menni (úgy, hogy elvileg semmi nem tart vissza, csak a média által keltett „nem beszélünk róla” - vákuum) egy laza vasárnapi demonstrációra, ahol a megválasztott döntéshozóinkat akarjuk emlékeztetni az esküjükre, arra, hogy a társadalmat szolgálják? Arra, hogy azt kell tenniük, ami a társadalom számára jó? Vajon képesek vagyunk ilyen „óriási” lépesére, sőt, ugrásra? :) :)

Gyere oda a Kossuth térre vasárnap 1-kor, ha "mersz", ha bírsz, ha van hozzá erőd, stb. :) :) :) Meg tudod csinálni!:) Együtt meg tudjuk csinálni! Gyere! Tényleg gyere! :)

Walk with us!!! :)