MOL közbicikli első évad – mérleg (#1.)

a kezdetek: progresszió vs. profit

A Bubi (= „Budapest-Bicikli”, „Budapest-Bike”) projekt 2012-ben kapott zöld utat, és 2013-ra már el is készülhetett volna. Hogy mit számít egy év késés? Hát, sokat. Egyrészt sokat számít a fejlődés terén, érts, tök más lesz a történet, ha például egy gyerek 6 éves korában zongorázni tanul, meg nyelveket, és nemcsak 16 éves korában jut el ide. Így van ez a városokkal is.

Ha 2013 tavaszán itt lett volna a BUBI, akkor budapestiek ezrei próbálhatták volna ki a bringázást anélkül, hogy elszánták volna magukat arra, hogy beruházzanak egy 70-100 ezer forintos biciklibe, plusz, evés közben jön meg az étvágy: látva és saját bőrön tapasztalva, hogy micsoda szuper-praktikus dolog a biciklis közlekedés a városban, bizony, borítékolható, hogy rengetegen tűzték volna ki magukra büszkén az „én is bringás vagyok” képzeletbeli matricát.

Ez a potenciálisan forradalmi láncreakció több, mint egy év késéssel indult be (2013 tavasza helyett, 2014 nyár végén), és akkor is csak fojtottan. Érdemes látni, hogy mire használta fel ezt az időt Budapest politikai elitje, a városvezetés, na és a MOL.

A BUBI projekt is azt a tipikus modell-t követi, mint például a hamburger-adó. Adott egy forradalmian jó lépés, amit a politikai vezetés a közösség nevében meglépni készül, már be is hirdetik, hogy milyen szuper lesz... de aztán elkezdődik a projekt „proxifikálása”, az a folyamat, amely révén a projektet elemeire szedik szét, majd újra összerakják, de úgy, hogy csak úgy nézzen ki, mintha az lenne, amiről eredetileg szó volt. Úgy,

#1 hogy a forradalmiság ki legyen belőle vonva, hogy ne okozhasson forradalmi ugrást, ne kavarjon be a rendszernek, a biznisznek (ne menjen csődbe a McDonald's, sőt, lehetőleg ne is csökkenjen a forgalmuk)

#2 hogy mindazokat az előnyöket, amiket egy ilyen projekt kínál a politikai/gazdasági elitnek, maximálisan ki tudják belőle aknázni

#3 hogy a projekt megtévesztésig annak tűnjön, amiről eredetileg is szó volt, annak ellenére, hogy csak úgy néz ki, olyan, mintha, szóval egy „proxi” ...

a projekt kiaknázása / MOL

Még egy ilyen pofon-egyszerű* projekt is óriási lehetőségeket rejt. (Pofonegyszerű, mert olcsó és konkrét, és támogatja az EU, plusz örül neki a város).

Az első nagy manővert az volt, hogy a MOL-t bevették, bár lehet, hogy a MOL vette be Budapest vezetését :) A MOL mindenesetre már (bő) 1 évvel korábban elkezdte a biciklis kampányát, megcsinálta a MOL bringa-pontok hálózatát (ami óriási reklám, de minimális valós teljesítés, sokkal jobban járt volna Budapest, ha valamelyik független biciklis közösség csinál ilyen pontokat). A bringa-pontok előtt, még korábban, már ott volt, hogy a MOL benzinkutak kiszolgálják a bicikliseket (ami ugyanez a cég-arculat politika), ezt akkoriban még sokan nem vették be, tudták, hogy hülyeség egy benzinkutat reklámozni csak azért, mert adnak „a bringásoknak” .. olajat meg levegőt :)

A Gödörnél felállították a fő MOL bringapontot, ami nem kis reklám volt, a MOL Bubi óta ez már megszűnt (nincs ingyen bevizsgálás). A zöldre mázolt autó alakú bicikli kikötő pedig, amely kedvéért a gödörnél elbontották a nagy nehezen odatelepített rendes, jó, használható biciklitárolókat (együttműködés), átvándorolt a BKK épülete elé (immár lila színre festve). Azaz, mondhatni, a BKK magáévá tette a MOL közlekedés-fejlesztési filozófiáját :)

Így vált a MOL – a BKK és Budapest segítségével – a legbiciklisebb benzinkút-hálózattá. Aztán megkapta a BUBI-t, a BUBI pedig megkapta a MOL-t keresztnévnek, amely grafikailag mindig NAGYOBB méretben és előbb jelenik meg, mint maga a BUBI. A MOL telerakhatta a várost a közlekedési tábláival, amik a MOL biciklik felé mutatnak. Ezért cserébe 120-150 millió dollárt, bocs forintot adnak évente bele a projekt fenntartásába (bármely cég, amely kb. havonta fizet ennyit reklámokra, boldogan áldozott volna ekkora összeget ilyen GIGA léptékű reklámba).

Azt, hogy egy városi közbiciklit miért egy for-profit, ráadásul a környezet-barátság ellentétét képviselő benzinkút társaság kezébe kell adni, s miért nem a város finanszírozza, plusz hirdetők, csak akkor értheti meg valaki, ha a keménymagos liberál-kapitalista gondolkodásmód nem idegen tőle.

A MOL mindenesetre megcsinálta. Totál tető alá hozta, amit a BUBI előtt már elkezdett. Most a MOL = a környezetbarát benzinkút hálózat (ahol a városban autózó környezetbarát autósok tankolnak :)).

A MOL-nak ez csak az egyik PR-üzeme, nyári zenei fesztivált is támogat, a saját nevére átnevezve, s úgy rémlik, mintha telefonszolgáltatása is volna, és ugyancsak rémlik, mintha a webshop bizniszben is már ott lenne.

Értsd, a MOL mindannyiunk legjobb barátja, a környezetvédelem élharcosa (visszaveszik a háztartási olajat!!), s ha a egy benzinkút velünk van – a biciklizés terjedésének, a városi autózás leépítésének aktivistái mellett – akkor ki van ellenünk? Együtt biztosan sikerülni fog leállni a városi benzinfogyasztásról s a városi autós kibocsátásról – hisz ez közös érdek :) De vajon hány évet adjunk rá – az olajról való leállás eddigi tempóját tekintve – ezret?