Talán

Minden a XX. század legvégén, 1999. december 31-ének szilveszter éjszakáján kezdődik. A 24 éves Arthur barátnőjével, Lucie-vel tölti az ünnepet egy fergeteges buliban. A lány mindenáron gyereket akar, de a fiú még nem érzi érettnek magát az apaság örömeire. Az éjszaka során, miközben a többiek eszelősen mulatnak, Arthur megrázó, döbbenetes kalandot él át. Időutazást tesz, s hirtelen hetven évvel később találja magát, szemtől-szemben egy lobogó ősz hajú öregúrral, aki azt állítja, hogy az ő fia... A hetvenéves gyermek megmutatja apjának házát, családját, az életét, s eközben akarva-akaratlan felfedi, hogy mivé lett Párizs, a fény városa 2070-re. Az idősecske gyermek, miközben megmutatja tejfölösszájú apjának ezt a nem várt jövőt, megpróbálja rábeszélni a gyermeknemzésre...

A 2000. esztendő beköszöntével arra kell rájönnünk, hogy habár ez a mitikus dátum mindig is izgatta a fantáziánkat, a jövő ideáját hordozta fantazmagóriáinkban, most, amikor a jelenünkké vált, s csak leugrunk a sarkon lévő Automatikus Mosoda 2000-be, ahol hajléktalanok melegszenek mellettünk, bizony egészen másnak álmodtuk ezt... Amikor kisiskolások voltunk, úgy képzeltük, hogy a XXI. században már repülő csészealjakon fogunk közlekedni. Filmemmel azt szeretném mondani, hogy ez a csalódás, amit mindannyian érzünk, nem szabad, hogy megölje az ábrándjainkat, az álmodozást. A jövő gondolatát újra ki kell találni. Cédric Klapisch

Bébelt, a franciák első számú sztárját senkinek nem kell bemutatni. Belmondo 69 évesen 77 filmet tud a háta mögött. A másik főszereplő, Romain Duris még csak 28 éves, de már nyolc filmben játszott, ez a harmadik filmje Klapisch keze alatt.

A rendezőnek, Cédric Klapischnak ez az ötödik nagyjátékfilmje:

1992 Riens du tout

1993 Le péril jeune

1995 Chacun cherche son chat

1996 Un air de famille

vissza