Crank - Felpörögve

Mert ahogy hamar kiderül, ez bizony egy paródia. De olyan, ami végig azzal játszik, hátha nem mindenkinek esik le, hogy amit lát, az nem simán egy agytalan szerencsétlenkedés, akciófilmnek álcázva, hanem a műfaj egy (béna) paródiája. A végeredmény (az eladott mozijegyek) szempontjából édes mindegy, hogy valaki "komolyan vette-e" a látottakat, vagy úgy sejtette, paródia-tartományban mozog Jason Statham, ahogy a kínai negyedben helyi iskoláslányok előtt szeretkezik a barátnőjével (és itt most nem ez a legjobb szó erre), vagy ahogy egy helikopterből való zuhanás közben verekszik valakivel.

Ez a szint jócskán alámegy a Luc Besson által producelt olyan legújabb filmtermékeknek, mint a Yamakasi, Wasabi, a B-13, vagy az Ong Bak, és tisztán látszik, hogy a film két kreátora arra számított, a nézők hangos röhögéssel fogják lereagálni a film suttyó, közönséges és erőszakos stílusát, és inentől már nem számít, hogy amúgy paródiának tartják-e a filmet, vagy sem. Tényleg mindegy, az inkább számít, hogy miért lát egy amerikai filmstúdió fantáziát egy ilyen tökéletesen nulla forgatókönyvben, amit egy volt kaszkadőr és egy volt special effektes írt együtt, és miért rendezhették meg ők a művüket, majd ehhez miért adta a nevét/arcát például Jason Statham.



Az akciófilmekkel általában véve nincs semmi baj, egy csomó nagyon jó film született ebben a műfajban, de ez a film nem igazi akciófilm. Nem is vígjáték, hiszen nincs benne semmi vicces, mégis, éppen az ilyen filmeknél szokta a közönség erőltetni a gyakori felröhögést. Vannak ilyen filmek, amik nem rendelkeznek humor-szállal, nincsenek benne konkrét vicces jelenetek, mégis, talán azért, mert amúgy semmilyen más reakciót nem tudna kiváltani az emberekből, erőltetett röhögésekkel válaszolnak a nézők a teljesen üres, ellenben suttyó stílusú akciókra, jelenetekre.

A legkisebb ellenállás mentén haladva, egy Guy Ritchie-s akciófilmes sztárral megtámogatva igyekszik előre a Crank, ami ráadásul még azt sem tudja, amit a rossz-közepes akciófilmek szoktak tudni: a puszta látványt. Itt nincsenek jól kinéző robbantások (mint pl. a MI:3-ban), izgalmas lövöldözések, váratlan kimenetelű összecsapások, itt csak kevés pénzből kihozott (többnyire zárt helyen forgatott), más filmekben régóta elhasznált vágásokkal feldobandó jelenetek vannak, amiknek nagy része értelmetlenül véres (ezen is lehet nevetni, ha úgy adódik), nagy részében pedig nem történik semmi, hacsak azt nem hívjuk cselekménynek, hogy a főszereplőnek rohannia kell a film végéig, mert "nem szabad, hogy lecsökkenjen az adrenalinja", különben meghal. Igen, ezt a minimál üzenetet hozta össze az alkotópáros (a forgatókönyvíró-rendező volt kaszkadőr és special effektes), ezt a történet-mozgatórugót, amin bizonyára nagyon sokat gondolkodtak, mire sikerült kiötleniük.



Ebből az adrenalin-fokozásból elvileg egy gyors akciófilm jöhetett volna ki, de itt hangsúlyoznunk kell, hogy elvileg. Fantázia és kreativitás híján nem elegendő eszköz a remek Fat Boy Slim-szám (Right here, right now) bevágása a trailerbe és a filmbe, vagy a tagadhatatlanul jól kinéző Jason Statham használata főszereplőként, ha közben a film világában véres gyilkosok a jófejek, nőket általában kurvákként látunk, vagy bugyuta barátnőként (Amy Smart kritikán aluli szereplésével), és az igazi kemény fickóknak nincsen semmiféle gátlásuk a gyilkosságokat iletően. Teljesen értelmetlenül véres és brutális a film, mert ezt a durvaságot semmi sem próbálja meg árnyalni, alátámasztani, magyarázni, ilyesmi.

Látszik, hogy a két alkotó a saját munkájából kívánt egy új filmet kifejleszteni, de nagy kár, hogy nem bízták másra a forgatókönyvírást és rendezést, mert úgy tűnik, ezekhez nincs tehetségük. Ebből az együttműködésből egy fantáziátlan és üres filmfolyam lett, amit hosszú klipnek sem neveznénk, mivel nincs annyi története sem, és nincs olyan jól megvágva, mint egy videóklip.



Tulajdonképpen pont az ilyen filmek azok, amikre azt mondjuk, "kár rájuk sok szót vesztegetni", hiszen tisztán látszanak a motivációi (pénzkeresés), és látszanak az eszközei is (erőszak, vér, bugyuta gegek). Az utolsó képek után (ami pompásan illik az alkotópáros eredeti foglalkozásához) egyrészt nem hiszünk a szemünknek, hogy egy ilyen filmet mi hívott be a magyarországi forgalmazásba, (miközben egy csomó jó filmet nem láthatunk), másrészt pedig azt gondoljuk, hogy kár volt erre rápazarolnunk 87 percet az életünkből. És azt az egyet biztosan tudunk, hogy erre a filmre három jelző nem illik, bármennyire is szeretné: ez a film nem "pörgős", nem "zúzós", és még csak nem is akciófilm.

Ha egy szóval akarnánk jellemezni, inkább azt mondanánk róla: igénytelen. Jason Statham pedig megint zuhant egy jó nagyot a szemünkben, ha ez számít egyáltalán.