microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2006-11-14

A Tégla

Kivégzések sorozata


Immár többszörösen bizonyított tény, hogy ha egy filmen sokat agyalnak, akkor megnő az esélye, hogy valami egészen rossz dolog sül ki belőle, hogy valami olyan durva hiba csúszik be, amit a világ egyetlen főiskolás filmrendezője sem követne el. A tégla (sajnos) pontosan egy ilyen film.

A Szigorúan Piszkos Ügyek feldolgozása nagyon-nagyon jól kezdődik, bár ha belegondolunk, ez is kicsit túlzás, ugyanis Jack Nicholson spontán rasszista kirohanása a feketék ellen eléggé erőltetett. Akárhogyan is, elborítja agyunkat a tudat, hogy most egy tartalmas és izgalmas filmnek nézünk elébe.

A filmben hemzsegnek a sztárok, mintha egy régi filmet látnánk, ahol a híres színészek még kezdők voltak, és ezért nagy tömegben előfordulhattak. Az pedig, hogy DiCaprio a két fő-főszereplő közül is csak az egyik, külön figyelemreméltó. Már éppen megszoktuk "a főszereplőt", Matt Damon-t, amikor az egyik jelenetben hirtelen valami furcsát érzünk, és csak 2 másodperc múlva esik le, hogy ez nem is Matt Damon, hanem DiCaprio. DiCaprio, mint duplikátum, ez olyan, mintha valakinek nem két fürdőszobája, de két medencéje lenne. A Tégla abszolút tartalmas filmként indul, és ebben a szereposztóknak tényleg komoly szerepük van. A néző a lehető legkellemesebb pszichés pozícióban vághat neki a filmnek: úgy, hogy kényelmesen hátradől, és átadja magát a nagyszabású történet önfeledt élvezetének. Később, a film végén, ugyanerre az önfeledtségre már kicsit másképp fogunk tekinteni, de ez most még nem zavar bennünket.

A nagy körítéssel induló történet egyszerű szituációba torkollik, adva van egy nagymenő korrupt zsaru (Matt Damon) és egy beépített zsaru (***), és mindketten a főgengszter, Jack Nicholson lebuktatásán dolgoznak, csak másképp. Matt Damon tégla a rendőrség elit egységében, aki csak úgy csinál, mintha el akarná kapni Nicholson-t, (***) pedig tégla a maffiában (nem szabad elárulnunk a nevét, hallgatunk, mint a sír)

, aki csak úgy csinál, mintha nem akarná elkapni. Egyszerű, szimmetrikus, de kétségkívül izgalmas alaphelyzet. Kár, hogy a film nem hozza ki belőle a maximumot, sőt, azt is elrontja, ami már majdnem jó volt, de mindegy, ezt igaziból nem részletezhetjük.

Mivel a film nagyszabású, a jelenetek is mind érdekesek (leszámítva, amikor éppen brutálisan kivégeznek valakit), így menet közben nem nagyon panaszkodunk, csak úgy vagyunk vele, hogy azért feltételezzük, hogy majd normálisan kibontják a szálakat, és rendes befejezést kap a történet. Nagyon sokáig a leghalványabb gyanú sem merül fel bennünk, hogy a végén csalódni fogunk, élvezzük, ahogyan a legjobb filmeket szoktuk.

A gyengeség első jele akkor jelentkezik, amikor Matt Damon és (***) ugyanahhoz a pszichiáterlányhoz kezdenek el járni, pontosabban, amikor (***) elkezd ahhoz a pszichiáterlányhoz járni, akivel Matt Damon jár. Egyébként ez még nem okoz fennakadást, úgy vagyunk vele, hogy a nagyszerű Michael Mann-filmre, a Szemtől Szemben-re emlékeztet ez a szimmetria - és így inkább izgalmas, mint erőltetett.





A film valójában a 3/4-éig teljesen élvezetes, és ha a befejezése nem lenne otrombán elrontva, a maradék egynegyed miatt sem panaszkodnánk, így azonban más a helyzet. Így már kifejezetten zavaró, hogy a film, amely végig komolykodóan rátapad a részletekre (mint a kiloccsantott agyvelő, a térdelő, megkötözött emberek kivégzésekor), és amely egy rendőrörsön olyan színészeket alkalmaz, mint Matt Damon, Martin Sheen, Alec Baldwin és Mark Wahlberg, egy idő után elkezd olyan komolytalanná válni, mint egy tévésorozat egyik epizódja.

Az egyik jelenetben még kulcsfontosságú, hogy az összes gengszter kikapcsolja a telefonját, hogy így lehessen látni, hogy van-e köztük tégla, akinek a telefonja be van kapcsolva, hogy egyenes adásban közvetíthessen. Egy másik jelenetben a rendőrörsön a vezetőség bejelent egy új fordulatot (amiről a rendőr-téglának azon nyomban értesítenie kell Jack Nicholson-t), senki sem figyel oda, hogy vajon hányan nyúlnak ebben a pillanatban a mobiljukhoz, és hívják fel az apjukat - virágnyelven. Ez azért megengedhetetlenül röhejes, az ember úgy van vele, mint a kissrác az Utolsó Akcióhősben, hogy szinte már bekiabál Martin Sheen-nek, hogy "figyelj már, nem szúrja ki a szemed?, ott telefonál melletted!".

A rendőrségi nyomozást, és az egész őrsön folyó munkát, úgy tűnik, szándékosan butították le, hogy a film tovább bonyolódhasson. Nem is kérdés, hogy ha mi, nézők tanácsot adhattunk volna a filmbéli alakoknak, a film tutira nem tartott volna 155 percig, mert Matt Damon-t baromi gyorsan lelepleztük volna. A vége felé egy a szokásos raktár épületes leszámolás során ugyanígy nyilvánvaló volt, hogy a film teljesen eltávolodott a valóságszerűségtől. Több tucat rendőr lő több tucat gengsztert, majd az egyik fő gengszter teljesen magányosan (a környéken nincs senki más) kerülhet szembe ellenfelével, jól elintézhetik az ügyes-bajos ügyeiket, és csak miután ez megtörtént, akkor murdel be, akinek kell, hogy az éppen odaérkező rendőrök már csak a túlélő gyilkos tanúvallomására támaszkodhassanak. Bármelyik olcsó tévésorozat megirigyelhet egy ilyen sematikus jelenetet.



Egyébként, ugyanígy, a film vége felé, ebben az utolsó negyedben, Jack Nicholson-nal, illetve a karakterével is komoly problémáink támadnak. Ha megnézi valaki a Maffiózók (Sopranos) egyik epizódját, máris mindent megtud arról, hogy hogyan kell felépíteni egy maffiavezér karakterét, illetve, hogy hogyan épül fel egy ilyen karakter a valóságban is. Scorsese ehhez képest Jack Nicholson-ból valami teljesen vicces figurát varázsol, pedig Scorsese közeli barátja Robert De Niro-nak, aki mindent tud erről a kérdésről:), másrészt saját maffiás filmjében, a Nagymenők-ben tök profin vitt vászonra maffiózó karaktereket. A Sopranos-ban (és a legtöbb maffiózós ábrázolásban) egy maffiavezérben mindig van valami, ami miatt a többiek nemcsak tartanak is tőle, de el is fogadják, mint vezetőjüket. Ez a valami általában az egyensúly, amit az ő személye garantál, és ami azért jön létre, mert egyenként bárki számára "legitim" vezető, mert nemcsak fenyegetést, de biztonságot is jelent a számukra, egy békés, kényelmes kompromisszumot. Ehhez természetesen az is kell, hogy az illető családfő tiszteletet ne csak parancsoljon, de adjon is mindazoknak, akik körülveszik.



Jack Nicholson karaktere ehhez képest teljesen egydimenziós, nem látunk mást, csak egy vérengző, beteges (és labilis) figurát, akitől, persze félnek az emberek - de egy Coppola-filmben nem érné meg a következő jelenetet. Teljesen nevetséges az a jelenet, amikor Jack Nicholson ki van akadva, mert már annyira keresi a téglát, és kijön a kocsma hátsó terméből, tiszta vér az inge, emberei, az összes rangú maffiózó, nemcsak a századosok, de a közlegények is, sorban állnak, mint egy meghallgatáson, és amikor Jack Nicholson-nak nem tetszik a válasz, amit a kérdéseire adnak, újabb adag vér fröccsen ruhájára. Ez körülbelül egy Dr. Bubó-epizód szintje - bár az legalább vicces. Itt zavaró, hogy az egész bűnszövetkezetét behívja "meghallgatásra" -. miközben tök nyilvánvaló, hogy a tégla (angolul vakond - érdekes, hogy más-más népek másképp tekintenek a beépített emberekre) a közvetlen környezetében van. Azt is megjegyeznénk, hogy a maffiák azért tudnak olyan jól működni, mert a családfő láthatatlan áttétellel irányítja a hadseregét, hogy ha elkapnak egy bűnözőt, aki épp az ő megbízásából gyilkolt, ne lehessen vele összekapcsolni. Ennyiből is kiderül, hogy a maffiavezérek miért nem rendeznek "meghallgatást" a hadseregük összes tagja számára:)

Amilyen komolyan indult a film, olyan kellemetlen volt látni, ahogy a vége felé hibát hibára halmozva addig ereszkedett zuhanórepülésben, még a végén frontálisan földbe is csapódott. Ennek a filmnek nem kellett volna ilyen bénára sikerülnie, az eredeti trilógia is működik, ráadásul szabadon át is lehet írni (ha már egyszer megvásárolták a jogokat) úgy, hogy az amerikai, a nyugati viszonyok közt is jól működjön. Ha Scorsese csak egyszer lement volna egy kocsmába, és néhány filmbaráttal álruhában megbeszélte volna, mit gondolnak egy ilyen befejezésről, vagy a történet különböző elemeiről, máris jobb filmet készíthetett volna. Ez a filmje nem olyan eredendően és alapjaiban béna, mint a New York Bandái. A Tégla 75%-ig megvan, 3/4 részben abszolút működik, talán még orvost (script doktort) sem kellett volna hívni hozzá, mert bárki, aki valaha látott már jó filmet, könnyűszerrel elsősegélyben tudta volna részesíteni ezt a furán elfuserált "alkotást".
-zé-
2006-11-14

Címkék:



:::::::
  LÁSD: A Tégla info-file
:::::::
 Infernal Affairs 2006.