Férj és Férj

A Férj és Férj koncepciója abszolút világos. Adva van két testi-lelki jó barát, akik valamilyen oknál fogva kénytelenek összeházasodni. A lényeg az, hogy annyira jóban vannak, annyira jól ismerik egymást, hogy ez a házastársi viszony nem is tűnik túlzásnak, sőt, a vártnál is könnyebben és jobban beleélik magukat a házastársi szerepbe. Teljesen nyilvánvaló tehát, hogy egy ilyen filmet szerettek volna összehozni, két jóbarátról, akik észre sem veszik, hogy pontosan úgy élnek, mint egy házaspár - bár még csak nem is melegek. Ebből a koncepcióból nyugodtan kijöhetett volna egy jó vígjáték, Adam Sandlerék azonban nem igazán tudták kiaknázni e témában rejlő lehetőségeket.

Odáig, hogy össze kell házasodniuk, mert a nyugdíj-alappal vannak kavarások, satöbbi, teljesen rendben van. Azt azonban, hogy mennyire jó haverok, mennyire élik együtt az életüket, nem igazán sikerült bemutatniuk. Úgy oldották meg, hogy Chuck and Larry tűzoltók, és így sülve-főve együtt vannak. Láthatunk bevetéseket, amik előre látható poénúak, és nem igazán viccesek (mindenki tudja előre, hogy amikor egy anyuka kirohan az égő házból, hogy a gyereke még bent van, akkor nem valami pici bébit kell elképzelnünk). A filmben csupán azt mutatják, hogy Larry-ék minden nap együtt kockáztatják az életüket, ehelyett valószínűleg azt lett volna érdemes bemutatni, hogy munka után együtt isznak, vannak kedvenc számaik, ismerik egymás gondolatait, satöbbi. Egy kocsmában elmesélve egy-egy durva sztori sokkal jobban mutatta volna, hogy életük ennyire össze van forrva. A tűzoltóknál jobb lett volna, ha rendőrök, de az már felvetette volna az igényt, hogy némi történetet is kitaláljanak, valami bűntény leleplezését, még ha csak egy Rendőr Akadémia szintűt is, ehhez azonban nyilvánvalóan nem füllött a foguk.

A film végül nem igazán áll össze. Először is bénán jön ki, hogy tök nagy hangsúlyt kap, hogy akkor ők most melegek, vagy mégsem azok. Pedig 2007-et írunk, és azon már rég túl vagyunk, hogy valakit a melegsége miatt fujjoljanak, vagy hogy valaki fujjolva és undorodva mondja a haverjának, hogy nehogy véletlenül hozzáérjen, vagy csak átmenjen az ő térfelére éjszaka, amikor egy ágyban alszanak. Ezek totál erőltetett jelenetek. Ha valami miatt valaki kikéri magának, hogy a testi-lelki, legeslegjobb barátjával nem melegek, az azért van, hogy a nők felé jelezzék, hogy abszolút a nőkben utaznak - és nem azért, mert undorodnak egymástól. Na mindegy. El kellett volna dönteni, hogy a film arról szól-e, hogy igenis vannak melegek is, vagy pedig arról, hogy Chuck és Larry állandóan együtt vannak, mindent együtt csinálnak, és tényleg olyanok, mint egy házaspár, és ez tök vicces.

Végül is egyébként eldöntötték, csak nem a jó irányba, mert 2007-ben egy vígjáték kellős közepén azzal poénkodni, hogy a tűzoltók nem hajlandóak együtt zuhanyozni Larryékkel, amióta kiderült, hogy melegek, sőt, még kosár- meccset játszani sem - baromi nagy túlzás, illetve elmaradottság. Ha valaki nem hiszi, nézze meg a filmet, és számolja meg, hányszor nevet ezeken a "poénokon". A film végül megpróbál áthajlani egyfajta toleranciafilmbe, amivel csak kábé 20 évet késett, és még rosszul is csinálja (tekintve, hogy Larry-ék nem melegek, és ezt főnökük végig pozitívumként emlegeti, férfiasan, katonásan, nagy hangon).

Az a része a filmnek, hogy bizonyítaniuk kell, mint Depardieuék-nak a Zöld Kártyában, hogy házasok, nagyon jó motívum, és nagyon jó is lehetett volna, ha forgatókönyvet nem csak így összecsapják. Valószínűleg a melegség marketingjével voltak elfoglalva az alkotók, hogy hogyan, és milyen mértékben tálalják a melegséget úgy, hogy a lehető legtöbben váltsanak rá jegyet.

A film legnagyobb szerencsétlenségünkre végül odáig fajul, hogy konkrétan gondolkodóba esünk, hogy egyáltalán vígjáték-e az, amit nézünk. Erős a gyanúnk, hogy nem az. Ott van például a jelenet, amelyben elmennek álarcosbálba, Adam Sandler pedig vámpírnak van maszkírozva. Baromi rosszul néz ki. Egyszerűen nem áll neki jól, és kicsit sem vicces (a Három Férfi és Egy Bébi egyik karakterét juttatja csupán eszünkbe). És akkor ott a nagy lehetőség, hogy táncoljanak egyet, Chuck és Larry, ahol Larry-t az a Kevin James alakítja, aki a remek Randiguruban azokat az eszméletlen tánctrükköket nyomta. Itt a tánc? Semmi. Félreértés ne essék, nem mi kértük, hogy táncoljanak, ők raktak be egy ilyen jelenetet, mi csak azt várjuk, hogy ha már van egy ilyen jelenet, akkor legyen is benne valami pláne.

A másik dolog, amiben végképp nincs pláne, az Adam Sandler csajozása. El kell játszania, hogy meleg, és mint ilyen, totál érzéketlen a nőkre, miközben a lány, akire be van indulva, ott öltözködik, vetkőzik előtte, meg minden. Láttunk már olyan filmet, amelyben valakinek melegnek kell kiadnia magát, és ilyen helyzetbe kerül a lány társaságában, aki nagyon érdekli őt, így van összehasonlítási alapunk :) Maradjunk annyiban, hogy ezek a jelenetek itt, ebben a filmben totál erőltetettek, és nem igazán működnek, vígjátéki elemekként pedig végképp nem. Csak hogy lássuk a különbséget, az említett filmben a srác a főnöke csaját kell, hogy kísérgesse, úgy, hogy mindeni azt hiszi róla, hogy meleg. A srác azért meleg, hogy megtarthassa a melóját (ha kirúgnák, azt mondaná, nemi megkülönböztetés). A lány azt hiszi róla, hogy meleg - és a főnöke nője, aki a srácot ki akarta rúgni. Világos tehát, hogy a srác miért nem jelzi egyből a nő felé, hogy nem is meleg. Később pedig, amikor beleszeret, világos, hogy miért nem tudja csak úgy elmondani, hogy végig hazudott neki, és ezért a lány intim szférájába jogosulatlanul kapott belépést. Ráadásul a srác, még ha szereti is a lányt, ő egy gazdag palival jár, akit a srác utál, szóval miért vallana színt?

Adam Sandler helyzete ehhez képest totál erőltetés. A lány ügyvédnő, de az ő ügyvédje. Amikor együtt buliznak, akkor már nagyon jó barátok - azaz Adam Sander nyugodtan elmondhatná neki, hogy nem is meleg. Adam Sandler-nek egyedül az adóhatóság felé kell eljátszania, hogy meleg - a lány azonban nem adóellenőr. Adam Sandler a barátjának segít, hogy az a gyerekei jövőjét biztosíthassa, amit a lány, mint az ügyvédje és barátja talán megérthet:) Na mindegy, ezt az Adam Sandler filmet (is) úgy látszik, úgy írták, hogy van valami váz, amit megpróbálnak megtölteni poénokkal, amik majd vagy működnek, vagy nem.

Ha belegondolunk, elhanyagolt, igénytelen módon megírt film ez, bár a legkönnyebb műfaj képviselőjeként valószínűleg megpróbál élni a mentelmi jogával, és ezt kikérni magának, mondván, hogy ugyan már, ez csak egy vígjáték, beülsz, nevetsz, szürcsölsz a kólából, markolsz a kukiból, és tök jól elvagy. Sajnos ezt az érvelést nem tudjuk elfogadni, lévén, hogy láttunk már pár remek vígjátékot, köztük Adam Sandler-eset is, és ezt a műfajt semmilyen körülmények között sem becsülnénk így le. Ha pedig valami megmagyarázhatatlan módon egy filmtől mégis csak annyit várnánk, amennyit a Férj és Férj végül is nyújt, akkor nem hogy jegyet nem váltanánk rá, de még a moziig sem sétálnánk el.