Vágy és Vezeklés

A Vágy és Vezeklés egyszerűen istenien kezdődik. Fantasztikus, az eszményi Poirot-film (a David Suchet -féle verzió, amely az art directorok egyedülálló magas-akadémiája, az art directorok földi paradicsoma) stílusában a korabeli világ megteremtése, a szokásos uncsi-uncsi-uncsi helyett kifejezetten izgalmasra sikeredett.

A nézőt nem nagyon kell unszolni, az első perctől legszívesebben fejest ugrana a film világába (30-as évek), és órákra (napokra, hetekre) beköltözne oda, annyira remekül van megvalósítva.

A látvány, a miliő azonban önmagában semmit sem jelentene, ha ez a világ nem volna megtöltve élettel, nagyon is valóságos, nagyon is átélhető élettel (mint ahogy szerencsékre ez így van). Másodpercek alatt magával ragad minket az egymás iránt féktelen szerelmet érző, osztálykülönbségek révén egymástól elválasztott fiatalok története, és ez még nem minden.

A film egy zseniális találmányt is bevet, a non-linearitást, ami a jó írók regényeiben bármikor előfordul, ám mozikban annál ritkábban. Látunk egy-egy sejtelmes, titokzatos jelenetet, melyekre egész filmet lehetne építeni, mint pl. a Nagyítást, aztán látjuk ugyanezt egy másik nézőpontból, egy másik idősíkban - és ez nagyon-nagyon jó.

A parkban évődő pár különleges élménye a Nagyításban egy életre megfogja az embert. Ugyanígy tesz a Vágy és Vezeklés első nagy jelenete, amikor egy gyönyörű lányt (Keira Knightly) látunk egy sráccal sétálni egy szökőkútnál.

Az egyik pillanatban aztán a fiatalember parancsolóan int a lány felé, aki ennek hatására ledobja a ruháját (nem az összeset, de jó sokat), és beugrik a mély szökőkútba, hogy annak az aljáról felhozzon valamit. Sejtelmes és titokzatos jelenet, amit az tesz még titokzatosabbá, hogy mindezt egy 13 éves kislány látja az ablakból, anélkül, hogy hallaná, hogy a fiatal pár mit beszél.

A film első harmadában egyre-másra érnek minket a kiemelkedően emlékezetes élmények, köztük egy jelenet, amelyben Keira és a srác (James McAvoy) egy könyvtárszoba félhomályában először válnak egymásévá. Ez a jelenet ugyancsak a nagy Nagyítás-jelenet emlékezetességi szintjén mozog, sőt, ha belegondolunk, ennél romantikusabb és intenzívebb szeretkezés-jelenetet elképzelni is nehéz (a művészeti rendezés pedig tényleg Poirot-i csúcson volt).

A történet lényege, beleértve a szökőkutas és a könyvtárszobás jelenetet is, az, hogy egészen más játszódik le Keira és szerelme között, mint ahogy azt a kislány a saját nézőpontjából érzékeli. A kislány azt látja, hogy a srác durva Keirával, miközben pont az ellenkezője történik. A kislány alternatív nézőpontja kedves és bájos motívum a filmben - egészen a könyvtárszobás jelenetig azt hisszük, Keira szerelmének és Keirának kivételesen peches napja van - ez minden.

Sajnos, a film ennél nyersebb, durvább, kiagyaltabb végkifejletet tartogat a számunkra. A durva pech-sorozat lehetett volna megmosolyogtató véletlenek buta szövevénye, melyeken a szerelmespár picivel később egy verandán, némi jeges tea mellett tovább mosolyoghatott volna, de nem így lett.





Semmi kedvünk leleplezni a történet további menetét, fordulatait, éppen elég, ha annyit mondunk, szerintünk eszméletlen módon elszúrták a filmet. Elszúrták, mert a bájos pech-sorozatot egy durva tragédia előkészítése érdekében komponálták meg. Így végül azt mondhatjuk, a film első harmadától, felétől új film, új történet kezdődik, egy másik film, és nagyon nem az, amit várnánk. Az ember sóhajtozva tekint a Felhők Közül a Nap c. remek filmre, amely rengeteg borzalmat, a nácizmus borzalmát vonultatja fel a filmben, mégis a világ legromantikusabb filmje és kémfilmje is egyben. Gyönyörű befejezése van, hogy mást ne mondjunk :(

A Vágy és Vezeklés remek filmként kezdődik - de sajnos lándzsát tör egy kiagyalt, erőltetett koncepció és sztori-kifejlet mellett, ami miatt valószínűleg soha többet nem akarjuk majd megint megnézni. Az első egy harmad azonban nagyon szép volt :)

PS: A filmmel (nyilvánvalóan) nem az a gond, hogy dráma. Nem az a gond vele, hogy van benne bonyodalom. Minden filmben van "bonyodalom", minden filmben (drámai filmben) történnek durva dolgok. A gond az, hogy, hogy mire megy ki a játék - egy szerelmespár eléképzelhető legdurvább tönkrezúzására ... Ez egy sima kiagyalt horror. Egy egyszerű mutáció, mint a súlyos cápás film, az Open Water.