2008-03-13
i.e. 10 000
Tarzan és Jane - anno
Utólag nyilván furán hangzik, de nagyon vártuk ezt a filmet, köszönhetően annak, hogy Roland Emmerich rendező előző filmjét, a Holnaputánt meglehetősen nagyra becsüljük. A meglepetés nem maradt el, sajnos.
A fantázia, az egyéni képzelőerő, a képesség, hogy magunk, a
magunk erejéből alkossunk képet eseményekről, helyzetekről, történésekről, nagyon nagy kincs. Amíg az emberek olvasással töltötték magukba a történeteket, ez a képességük folyton csak csiszolódott. A mozi sajnos elvesz ebből, ám cserébe nagy rendezők remek vízióit, projekcióit csodálhatjuk meg, ami, ha nem kényelmesedünk el, jó dolog tud lenni. Ja, hogy mit vártunk ettől a filmtől? Csupán csak azt, hogy a manapság elérhető látványos technikákat valami olyan élmény előállításának szolgálatába állítják, amitől tágra nyílik a szemünk.
Az őskor nem kis dolog, egyszer a Spektrumon ment egy ismeretterjesztő film, amelyben viszonylag kezdetleges technikával (nem méregdrágán) egy kis törzs életét követték nyomon az őskorban - és nagyon izgalmas volt. Roland Emmerich új filmjétől azt vártuk, hogy egy ilyen film lesz - nagyban.
Ehhez képest nem kicsit csalódtunk. Az 50-as évek szintjét, sőt, a Tarzan tévésorozat szintjét múlta alul ez
a film a trendi raszta-hajú, topmodell törzsfőnök fiú és lány szerelméről. Nemcsak ők beszéltek angolul, de más törzsek is, akibe belebotlottak. Vicces, hogy e más törzsek feketék voltak - míg a mieink, az amerikaiak fehérek (:)), miközben azt vártuk volna, hogy az Air Bus-ok előtti időkben egy-egy kontinensen kábé azonos bőrszínű emberek éldegélnek.
De hát mit csináljunk, ha épp egy Tarzan-epizód logikáját örökölte meg ez a nagy mozi, és a Tarzan filmekben a bennszülöttek feketék. Természetesen ők is beszéltek angolul, ami már csak azért is hervasztó, mert miközben egy Bratt Pitt imitátor srác (Steven Strait) virít ezerrel a vásznon, és botlik olyan „bennszülöttekbe”, akik szerencsére pont beszélni angolul, eszükbe jut, hogy a nyelv valószínűleg az egyik dolog, ami miatt egy rendes őskori film lélegzetelállító lehetne. A Spektrumos ismeretterjesztő filmben mindenesetre nem angolul beszéltek a törzsek:) Másrészt pedig valószínűleg minden időutazások közül a legélvezetesebb az lehetne, ha végigkirándulhatnánk az időt, hogy a nyelvek kialakulását megfigyelhessük, de mindegy, bármiféle tartalom, minőségi megoldás fényévekre van ettől a filmtől.
Hogy egy konkrét példával éljünk, a mammut-vadászat, barlangrajzok nélkül, anélkül, hogy látnánk, hogy készülnek rá, hogyan terveznek, hogyan egyeztetnek stratégiát, a kezdetleges nyelvükön, eléggé silány dolog.
Annyira valóság-free 3D animáció, hogy ha egy bevásárlóközpontban kivetítenék a falra, az ember csak annyit kérdezne magában, hogy „ez vajon mit reklámoz?”.
Rossz belegondolni, mennyire jó lett volna egy szótlan, nyelvileg visszafogott őskori film, az Élethalálharc c. remek Besson-film hangulatában, bár Mel Gibson Apocalypto-jából is bizonyára bőven lett volna mit tanulni. A filmművészet, a filmipar egyenes vonalban masírozik az ismeretlenebbnél ismeretlenebb, régebbinél is régebbi kultúrák felé. A Krisztus Utolsó Megkísértése anno nagy lépés volt, azóta a Titanic és a Gladiátor a totális csúcstartó - utóbbi a maga fantasztikus hajnali csatajelenetével. Látni azt, amit nem láthatunk, megnézni egy filmfelvételt egy olyan jelenetről, amit sosem készíthettek el, mert akkor még dátumként 1-2 ezerrel kisebb számokkal dobálóztak - mi tagadás, frenetikus élmény lehet.
Egy filmfelvétel i.e. 10 000-ből, eredeti mammut-vadászattal, elképesztő élmény lehetett volna! Kész szerencse, hogy ez a film, Roland Emmerich filmje meg sem kísérelte, közelébe sem ment annak, hogy egyáltalán
megpróbálja a múlt mélyéből előhozni azt, ami ott hever.
Ez csak egy műanyag vásári látványosság, egy méregdrága olcsó mozi, ami max arra jó, hogy ha valaki szorult helyzetbe kerül, például egy túl hosszú repülőút vagy egy kórházi ágy formájában, akkor a mozgó képek valamelyest segítsenek agyonütni az időt. Bár az is igaz, hogy egy szép tapéta bámulása, vagy ha egyszerűen behunyjuk a szemünket, ugyanennyi idő alatt izgalmasabb és tartalmasabb élményt tud nyújtani :)
magunk erejéből alkossunk képet eseményekről, helyzetekről, történésekről, nagyon nagy kincs. Amíg az emberek olvasással töltötték magukba a történeteket, ez a képességük folyton csak csiszolódott. A mozi sajnos elvesz ebből, ám cserébe nagy rendezők remek vízióit, projekcióit csodálhatjuk meg, ami, ha nem kényelmesedünk el, jó dolog tud lenni. Ja, hogy mit vártunk ettől a filmtől? Csupán csak azt, hogy a manapság elérhető látványos technikákat valami olyan élmény előállításának szolgálatába állítják, amitől tágra nyílik a szemünk.
Az őskor nem kis dolog, egyszer a Spektrumon ment egy ismeretterjesztő film, amelyben viszonylag kezdetleges technikával (nem méregdrágán) egy kis törzs életét követték nyomon az őskorban - és nagyon izgalmas volt. Roland Emmerich új filmjétől azt vártuk, hogy egy ilyen film lesz - nagyban.
Ehhez képest nem kicsit csalódtunk. Az 50-as évek szintjét, sőt, a Tarzan tévésorozat szintjét múlta alul ez
a film a trendi raszta-hajú, topmodell törzsfőnök fiú és lány szerelméről. Nemcsak ők beszéltek angolul, de más törzsek is, akibe belebotlottak. Vicces, hogy e más törzsek feketék voltak - míg a mieink, az amerikaiak fehérek (:)), miközben azt vártuk volna, hogy az Air Bus-ok előtti időkben egy-egy kontinensen kábé azonos bőrszínű emberek éldegélnek.
De hát mit csináljunk, ha épp egy Tarzan-epizód logikáját örökölte meg ez a nagy mozi, és a Tarzan filmekben a bennszülöttek feketék. Természetesen ők is beszéltek angolul, ami már csak azért is hervasztó, mert miközben egy Bratt Pitt imitátor srác (Steven Strait) virít ezerrel a vásznon, és botlik olyan „bennszülöttekbe”, akik szerencsére pont beszélni angolul, eszükbe jut, hogy a nyelv valószínűleg az egyik dolog, ami miatt egy rendes őskori film lélegzetelállító lehetne. A Spektrumos ismeretterjesztő filmben mindenesetre nem angolul beszéltek a törzsek:) Másrészt pedig valószínűleg minden időutazások közül a legélvezetesebb az lehetne, ha végigkirándulhatnánk az időt, hogy a nyelvek kialakulását megfigyelhessük, de mindegy, bármiféle tartalom, minőségi megoldás fényévekre van ettől a filmtől.
Hogy egy konkrét példával éljünk, a mammut-vadászat, barlangrajzok nélkül, anélkül, hogy látnánk, hogy készülnek rá, hogyan terveznek, hogyan egyeztetnek stratégiát, a kezdetleges nyelvükön, eléggé silány dolog.
Annyira valóság-free 3D animáció, hogy ha egy bevásárlóközpontban kivetítenék a falra, az ember csak annyit kérdezne magában, hogy „ez vajon mit reklámoz?”.
Rossz belegondolni, mennyire jó lett volna egy szótlan, nyelvileg visszafogott őskori film, az Élethalálharc c. remek Besson-film hangulatában, bár Mel Gibson Apocalypto-jából is bizonyára bőven lett volna mit tanulni. A filmművészet, a filmipar egyenes vonalban masírozik az ismeretlenebbnél ismeretlenebb, régebbinél is régebbi kultúrák felé. A Krisztus Utolsó Megkísértése anno nagy lépés volt, azóta a Titanic és a Gladiátor a totális csúcstartó - utóbbi a maga fantasztikus hajnali csatajelenetével. Látni azt, amit nem láthatunk, megnézni egy filmfelvételt egy olyan jelenetről, amit sosem készíthettek el, mert akkor még dátumként 1-2 ezerrel kisebb számokkal dobálóztak - mi tagadás, frenetikus élmény lehet.
Egy filmfelvétel i.e. 10 000-ből, eredeti mammut-vadászattal, elképesztő élmény lehetett volna! Kész szerencse, hogy ez a film, Roland Emmerich filmje meg sem kísérelte, közelébe sem ment annak, hogy egyáltalán
megpróbálja a múlt mélyéből előhozni azt, ami ott hever.
Ez csak egy műanyag vásári látványosság, egy méregdrága olcsó mozi, ami max arra jó, hogy ha valaki szorult helyzetbe kerül, például egy túl hosszú repülőút vagy egy kórházi ágy formájában, akkor a mozgó képek valamelyest segítsenek agyonütni az időt. Bár az is igaz, hogy egy szép tapéta bámulása, vagy ha egyszerűen behunyjuk a szemünket, ugyanennyi idő alatt izgalmasabb és tartalmasabb élményt tud nyújtani :)
-jepe-
2008-03-13