2008-04-08
Elah Völgyében
Fény az alagút végén
Na végre, még egy Irakos film, hál istennek, gondolja az ember, mielőtt belül az Elah-ra. Az Elah Völgyében azonban nem az, aminek látszik - szerencsére.
Az Elah Völgyében a lehető legjobb típusú film. Kisvárosi, emberközeli, amolyan csöndes, 
drámai film, amelyben a légy zümmögésének is szerepe van. Művészi film, a javából. Bár alapvetően, és nagyon szerencsés módon felülemelkedett a konzervatív versus demokrata (párti) háború-ábrázoláson (hálistennek), ezt nem úgy tette, hogy kölcsönvett egy-két szereplőt valamely Robert Redford-filmből (mint Gyávák és Hősök), és néhányat valamely megrendelésre készült Bruce Willis-es filmből, hogy kiegyensúlyozott legyen.
Az egyetlen főszereplő egy konzervatív bácsi, aki fia halála után nyomoz. A bácsi azonban úgy jobboldali, ahogy nem szoktuk látni: kedves, őszinte, szereti az emebreet és hazáját.
Nagyon jó doog, hogy rendezőnk és írónk, Paul Haggis empátiával fordult e kedves jobboldali bácsi felé, és a nézőket nem kényszerítette hamis, szívükkel és értelmükkel ellenkező azonosulásra, vagy szembehelyezkedésre, ehelyett hagyta, hogy ez az ember a teljes összefüggésrendszerével együtt legyen kitéve szimpátiánk, vagy antipátiánk sugarának.
Világos, hogy a cél az volt, hogy egy háborúpárti bácsi útját bemutassák, onnan, hogy fiait harcba küldi, odáig, hogy megfordul benne a világ,
és világos, hogy a cél az volt, hogy az iraki, stb. háború ellen agitáljon, ám ezt nem propaganda eszközökkel tette meg, nem felületes, nem kliséken alapuló, nem csúsztatós módszerrel, hanem azt mondta, hadd szóljon, filmjét aláveti egy hazugság-vizsgálónak, mert bízik benne, hogy tartalom, amit közölni szeretne, tényleg létezik, tényleg benne van ebben a filmben, és nem kell a kozmetika eszközeivel kívülről rárajzolni azt.
Az Elah Völgyében kitűnő film, más aspektusból, de hasonlóan jó, mint a Gyávák és Hősök. Élvezetes krimi, amely, amikor élvezhetetlenné válik, az iraki (etc) háború őrületét kell hibáztatnunk, és nem a rendezőt.
drámai film, amelyben a légy zümmögésének is szerepe van. Művészi film, a javából. Bár alapvetően, és nagyon szerencsés módon felülemelkedett a konzervatív versus demokrata (párti) háború-ábrázoláson (hálistennek), ezt nem úgy tette, hogy kölcsönvett egy-két szereplőt valamely Robert Redford-filmből (mint Gyávák és Hősök), és néhányat valamely megrendelésre készült Bruce Willis-es filmből, hogy kiegyensúlyozott legyen.
Az egyetlen főszereplő egy konzervatív bácsi, aki fia halála után nyomoz. A bácsi azonban úgy jobboldali, ahogy nem szoktuk látni: kedves, őszinte, szereti az emebreet és hazáját.
Nagyon jó doog, hogy rendezőnk és írónk, Paul Haggis empátiával fordult e kedves jobboldali bácsi felé, és a nézőket nem kényszerítette hamis, szívükkel és értelmükkel ellenkező azonosulásra, vagy szembehelyezkedésre, ehelyett hagyta, hogy ez az ember a teljes összefüggésrendszerével együtt legyen kitéve szimpátiánk, vagy antipátiánk sugarának.
Világos, hogy a cél az volt, hogy egy háborúpárti bácsi útját bemutassák, onnan, hogy fiait harcba küldi, odáig, hogy megfordul benne a világ,
és világos, hogy a cél az volt, hogy az iraki, stb. háború ellen agitáljon, ám ezt nem propaganda eszközökkel tette meg, nem felületes, nem kliséken alapuló, nem csúsztatós módszerrel, hanem azt mondta, hadd szóljon, filmjét aláveti egy hazugság-vizsgálónak, mert bízik benne, hogy tartalom, amit közölni szeretne, tényleg létezik, tényleg benne van ebben a filmben, és nem kell a kozmetika eszközeivel kívülről rárajzolni azt.
Az Elah Völgyében kitűnő film, más aspektusból, de hasonlóan jó, mint a Gyávák és Hősök. Élvezetes krimi, amely, amikor élvezhetetlenné válik, az iraki (etc) háború őrületét kell hibáztatnunk, és nem a rendezőt.
-jepe-
2008-04-08