2008-05-07
21 - Las Vegas Ostroma
Már megint Las Vegas
Mostanában egyik Las Vegas-ban játszódó film készül el a másik után, lehet, hogy valami miatt visszaesett a forgalom a kaszinóvárosban, és így, a Hollywood-i filmeken keresztül szereznek maguknak egy kis reklámot? Lehet, a lényeg, hogy az Ocean's-filmek után a 21 is eléggé unalmasnak mutatja a pénzelverésről szóló Vegas-i hétköznapokat.
Kicsit fura, de olyan, mintha már láttuk volna ezt a filmet, más filmek részleteiben, mert
minden jelenet, konfliktus-helyzet és karakter kiszámítható benne, annyira, hogy a nézők szinte előre le tudnák írni a cselekményt. Ehhez nem kell film-mániásnak lenni, elég, ha volt már szerencsénk egy-két hasonló történethez, és máris tudjuk, mi a pálya.
Adva van egy fiatal srác, aki nem máshova, mint a Harvard doktori karára fog járni, ha ki tudja fizetni a tandíját. Ezért egy ösztöndíjra pályázik, aminek a meghallgatásán egy meglepő élet-tapasztalattal kell előállnia, hogy elég érdekes legyen az elbíráló szemében.
Ekkor elmeséli azt a sztorit, ami a film története is egyben, a "kedves egyetemisták a könnyű pénz városában" c. történetet. Innentől még jobban beindul a közhelység és kiszámíthatóság hengere, jönnek a jól ismert formulák, helyzetek és megoldások. Főhősünk Ben (akit egy soha sem látott, semmi különös srác alakít, Jim Sturgess) az egyetemen a visszafogott srácok közzé tartozik, sokat tanul, mellette dolgozik, nem meri megszólítani plátói szerelmét, nem jár bulizni, ellenben a duci elröppent haverjaival együtt egy önjáró kisgépet épít.
Ezt a karaktert is régóta ismerjük, semmi új elemet nem tettek hozzá a forgatókönyvírók, hacsak azt nem, hogy Ben nagyon jól számol
fejben, és jól meg tud jegyezni számokkal kapcsolatos dolgokat. Nosza, Kevin Spacey (akit tulajdonképpen ritkán látunk pozitív szerepben, kivéve a K-Pax-t és a Kikötői Hírek-et) egyetemi matektanárként rögtön beszervezi őt egy blackjack-es átverős akcióba, ami arról szól, hogy néhány diákkal együtt hétvégenként Las Vegas-ban fog sok pénzt szerezni a kártyalapok számolásával. Nagyon izgalmas alaphelyzet, ezek után a legtöbb, ami miatt izgulhatunk, az az, hogy mégsem sikerül nekik sok pénzt leakasztaniuk, illetve, hogy Ben-nek nem jön össze a 300 ezer dollár az egyetemre.
Ezek után ismét nem tartogat a film meglepetéseket számunkra, miután összeáll egy soknemzetiségű (politikailag korrektül összeválogatott) kis csapat, beindulnak, és velük együtt beindulnak a kiszámítható fordulatok is. Kell egy kaszinóban dolgozó ellenfél is, akit itt a nagyon meghízott Laurence Fishburne játszik, ő egy biztonsági főnök-szerű fickó, akinek ki kell szúrnia a kaszinóban játsszó csalókat. Elvileg tőle kellene félteni a főhőseinket, de ezen sem izgulunk sokat, mert az övé kb. olyan szintű durva karakter, mint a Hipervándor sorozatgyilkos Samuel L. Jackson-a volt, vagyis ugyanannyira véres, és ugyannyira egyszerű.
A történet szinte érdektelenül megy a maga útján, az
összes előre látható csavar megtörténik (a szépfiú mellékszereplő baklövése, a srác és Kate Bosworth románca, a pénz által való elbódulás, stb..), semmit sem hagynak ki a forgatókönyvírók, és ebből a körből persze Kevin Spacey sem maradhat ki.
Ben-t több oldalról támadják: hazudnia kell a mamájának, a barátainak, miközben a kollégiumi szobájába rejti el a pénzt - vajon ott lesz-e a film végére is, vagy sem? Tényleg nem kell rutinos mozibajárónak lennünk ahhoz, hogy lépésről lépésre lássuk a filmbeli jövőt, és ez gáz.
Rossz, hogy nincs miért izgulnunk, nincs nagyon súlya főhősünk döntéseinek, a Kate Bosworth karakter annyira hideg, számító és idegesítő, hogy a szerelmi szál sem működik, a Kevin Spacey-féle mester-tanítvány viszony is csak egyféleképp érhet véget - vagyis végülis egy ritka fantáziátlan történettel van dolgunk.
És az egészet Las Vegas ezerszer látott fényreklámjai és csillogó-villogó helyszínei kísérik, amik a Disneyland-rajongó, nulla iq-s egyszerű amerikaiakat igyekeznek rávenni összespórolt pénzük gyors, egyhelybeni elköltésére, és amik itt a film nézőit csábítgatják
spontán módon, hasonlóan az Ocean's-sorozathoz, vagy a most megjelenő Míg a Jackpot El Nem Választ c. filmhez.
Sajnos nincs egy olyan eleme sem a filmnek, ami miatt megéri később rendesen visszaemlékezni rá: a kiszámítható sztorijával és cselekményével, a zéró humorával és feszültségével, és a nem túl szimpatikus szereplőivel egy lesz ez a film a sok közül, ami még egy egyszerű szombat esti mozizásként sem állja meg a helyét.
minden jelenet, konfliktus-helyzet és karakter kiszámítható benne, annyira, hogy a nézők szinte előre le tudnák írni a cselekményt. Ehhez nem kell film-mániásnak lenni, elég, ha volt már szerencsénk egy-két hasonló történethez, és máris tudjuk, mi a pálya.
Adva van egy fiatal srác, aki nem máshova, mint a Harvard doktori karára fog járni, ha ki tudja fizetni a tandíját. Ezért egy ösztöndíjra pályázik, aminek a meghallgatásán egy meglepő élet-tapasztalattal kell előállnia, hogy elég érdekes legyen az elbíráló szemében.
Ekkor elmeséli azt a sztorit, ami a film története is egyben, a "kedves egyetemisták a könnyű pénz városában" c. történetet. Innentől még jobban beindul a közhelység és kiszámíthatóság hengere, jönnek a jól ismert formulák, helyzetek és megoldások. Főhősünk Ben (akit egy soha sem látott, semmi különös srác alakít, Jim Sturgess) az egyetemen a visszafogott srácok közzé tartozik, sokat tanul, mellette dolgozik, nem meri megszólítani plátói szerelmét, nem jár bulizni, ellenben a duci elröppent haverjaival együtt egy önjáró kisgépet épít.
Ezt a karaktert is régóta ismerjük, semmi új elemet nem tettek hozzá a forgatókönyvírók, hacsak azt nem, hogy Ben nagyon jól számol
fejben, és jól meg tud jegyezni számokkal kapcsolatos dolgokat. Nosza, Kevin Spacey (akit tulajdonképpen ritkán látunk pozitív szerepben, kivéve a K-Pax-t és a Kikötői Hírek-et) egyetemi matektanárként rögtön beszervezi őt egy blackjack-es átverős akcióba, ami arról szól, hogy néhány diákkal együtt hétvégenként Las Vegas-ban fog sok pénzt szerezni a kártyalapok számolásával. Nagyon izgalmas alaphelyzet, ezek után a legtöbb, ami miatt izgulhatunk, az az, hogy mégsem sikerül nekik sok pénzt leakasztaniuk, illetve, hogy Ben-nek nem jön össze a 300 ezer dollár az egyetemre.
Ezek után ismét nem tartogat a film meglepetéseket számunkra, miután összeáll egy soknemzetiségű (politikailag korrektül összeválogatott) kis csapat, beindulnak, és velük együtt beindulnak a kiszámítható fordulatok is. Kell egy kaszinóban dolgozó ellenfél is, akit itt a nagyon meghízott Laurence Fishburne játszik, ő egy biztonsági főnök-szerű fickó, akinek ki kell szúrnia a kaszinóban játsszó csalókat. Elvileg tőle kellene félteni a főhőseinket, de ezen sem izgulunk sokat, mert az övé kb. olyan szintű durva karakter, mint a Hipervándor sorozatgyilkos Samuel L. Jackson-a volt, vagyis ugyanannyira véres, és ugyannyira egyszerű.
A történet szinte érdektelenül megy a maga útján, az
összes előre látható csavar megtörténik (a szépfiú mellékszereplő baklövése, a srác és Kate Bosworth románca, a pénz által való elbódulás, stb..), semmit sem hagynak ki a forgatókönyvírók, és ebből a körből persze Kevin Spacey sem maradhat ki.
Ben-t több oldalról támadják: hazudnia kell a mamájának, a barátainak, miközben a kollégiumi szobájába rejti el a pénzt - vajon ott lesz-e a film végére is, vagy sem? Tényleg nem kell rutinos mozibajárónak lennünk ahhoz, hogy lépésről lépésre lássuk a filmbeli jövőt, és ez gáz.
Rossz, hogy nincs miért izgulnunk, nincs nagyon súlya főhősünk döntéseinek, a Kate Bosworth karakter annyira hideg, számító és idegesítő, hogy a szerelmi szál sem működik, a Kevin Spacey-féle mester-tanítvány viszony is csak egyféleképp érhet véget - vagyis végülis egy ritka fantáziátlan történettel van dolgunk.
És az egészet Las Vegas ezerszer látott fényreklámjai és csillogó-villogó helyszínei kísérik, amik a Disneyland-rajongó, nulla iq-s egyszerű amerikaiakat igyekeznek rávenni összespórolt pénzük gyors, egyhelybeni elköltésére, és amik itt a film nézőit csábítgatják
spontán módon, hasonlóan az Ocean's-sorozathoz, vagy a most megjelenő Míg a Jackpot El Nem Választ c. filmhez.
Sajnos nincs egy olyan eleme sem a filmnek, ami miatt megéri később rendesen visszaemlékezni rá: a kiszámítható sztorijával és cselekményével, a zéró humorával és feszültségével, és a nem túl szimpatikus szereplőivel egy lesz ez a film a sok közül, ami még egy egyszerű szombat esti mozizásként sem állja meg a helyét.
-lidoc-
2008-05-07