A Föld

Bár a két alkotóstábban van átfedés, Alastair Fothergill főalkotó például mindkét filmben rendezett és producerkedett, de ettől még össze sem hasonlítható a két mű. A Föld egy tv-sorozat és egy mozifilm, aminek az együttes költségvetése 40 millió dollár volt, és 5 évig tartott a forgatás - bár ez még mindig nem garantálná azt a fantasztikus minőséget, amit a filmvásznon tapasztalunk.



A forgatókönyv koncepciója szerint a Föld egy évét követjük végig, januártól decemberig, az Északi Sarktól a Déli Sarkig. A főszereplőink állatok - mint ahogy loveearth.com hivatalos honlapon is olvashatjuk a ″cast″ (szereposztás) címszó alatt, 3 főszereplőnk van, az elefánt, a púpos bálna és a jegesmedve, társ-szereplőként pedig a rénszarvas, a pávián, a hiúz, a farkas, a nagy fehér cápa, a rozmár, a gazella, a sarki róka, a csimpánz, a kardhal, a delfin, a prémes fóka, a Ragianna paradicsommadár, az amúri leopárd, a gepárd, a daru, az oroszlán, a mandarinréce, a nyársas antilop, és a csodálatos paradicsommadár jelenik meg.

Nagyon finom a dramaturgia, és igazán jól kapcsolódnak egymáshoz a különböző állatokkal esett történetek. Ahogy haladunk előre időben és csúszunk lefelé a Déli Sark felé, egyrészt követjük a főhőseinket, másrészt belekukkantunk a mellékszereplők életébe is, amely epizódok érdekesek (a darvak beveszik a Himalája nagyon magas hegycsúcsait), néhol izgalmasak (az elefántok vizet keresve zarándokolnak hosszú kilométereken keresztül, a púpos bálnák uszony-csapkodással adnak jeleket egymásnak a háborgó és zajos óceánban), gyakran mulatságosan kedvesek (a kicsi jegyesmedve-bocsok jégen való szánkázása, vagy a fáradságtól alig látó kiselefánt botladozása), vagy csak simán viccesek (lsd. a nádasban óvatosan, feltartott kézzel haladó majmokat), miközben folyton előbukkan a megváltozott természet hatása ezekre az állatokra, ami nem is csoda, hiszen manapság nem lehet környezetvédelmi üzenet nélkül természetfilmet készíteni.

A narrációs szöveg annyira informatív és érdekes, ami ritka (ráadásul itt néven nevezik az állatokat, szemben a Kék Mélység örökös ″vadászaival″, ″áldozataival″, stb..). Egy rendes képet kapunk bolygónk helyzetéről, az esőerdők állapotáról, a klímaváltozás és az emberi pusztítás által bekövetkezett környezeti változásokról, amik a főszereplő állatainknak is megváltoztatják az életét.



Az alkotók nem dramatizálják túl a globális következményeket, de az általuk elmondott adatok és a bemutatott állati sorsok magukért beszélnek - minden intelligens néző ugyanarra a felelősségre gondol, ami a bolygó emberi lakóit terheli a Föld természeti pusztulásának megakadályozásáért, függetlenül attól, hogy mostanában trendinek tűnik-e zöld mezben mozogni, vagy sem.



Minden megvan ebben a filmben, amitől élményszerű és emlékezetes lehet egy természetfilm: egyrészt hihetetlenül látványos (soha sem öncélúan, de nagyon hatásosan), másrészt informatív és olyan állat-utakat mutat be, amiket eddig így még nem láttunk, arról nem is beszélve, hogy igazán izgalmasan kapcsolódnak egymáshoz a különböző állat-sztorik. A narráció tömör és érdekes, a képek fantasztikusak, és az is külön jó, hogy nem használják ki az alkotók a ″jaj, de édes″-effektet a kis állatok kapcsán.



Azon túl, hogy tényleg csodálatos élmény megnézni ezt a filmet, még egy plusz érzéssel is gazdagodunk általa, és ez a Föld otthonosságának érzete. Ahogy nézzük a mindenféle állatokat, látjuk, hogy próbálnak igazodni az új feltételekhez, tapasztaljuk a páratlan túlélő- és alkalmazkodó képességüket, közelebb kerülünk a Földünkhöz, mi is egynek érezzük magunkat a bolygó élőlényei között, és ez valamilyen kedves, baráti érzést ad.

Nagyon szeretjük ezt a filmet (és ezt a bolygót - a film hivatalos honlapja a loveearth.com), és bár tényleg moziban a legjobb megnézni, azért nem kérdés, hogy DVD formában is be fogjuk szerezni majd a maga idején.