2008-07-02
Szex és New York - A Film
Esküvő - felfújva
Vannak, akik filmeket, mozit néznek a tv-jükön, és vannak, akik tv-t néznek még a moziban is. Mi sem izgalmasabb kaland, mint beülni 1-2 órára, hogy egy népszerű szappanopera mozi-verzióját megkummantsuk:)
Ha valaki nem látta még egyetlen epizódját sem a Szex 
és New York-nak, a kultúrsokk borítékolható. Később azonban, a kezdeti megrázkódtatás után egy új és ismeretlen világ tárul fel, ami tulajdonképpen érdekes is.
Azt látjuk, hogy 4 nőszemély állandóan férfiakról beszélget, de mindig úgy, hogy ott van mellettük egy kisgyerek is, aki miatt a szexualitást konkrétan leíró kifejezéseket mellőzik, és madárnyelven csicseregnek. Lévén, hogy más módon nem szerepel szex-jelenet a filmben (hacsak nem az, hogy egy kopasz bácsi párat nyög egy nénivel beszélgetve), a Szex és New York egyik komponense már ugrott is.
A sztori röviden annyi, hogy az esküvőt felfújják. Sajnos, túl átlátszóra vették a figurát - mert amikor meglátjuk az esküvői ruhát, amit Sarah Jessica Parker eredetileg viselni szándékozik (de aztán jön a menő divattervező ruhakölteménye, ami üti ezt), már tudni lehet, hogy a történetnek mi lesz a kimenetele.
Sarah Jessica Parker egyébként régebben jobb csaj volt, és még véletlenül sem a korára gondolunk, hanem a stílusára. Régebben jófej, barátságos lány volt, és nem az a csontos vipera, aki agresszív tűsarkúiban dobálja magát, régebben még nem kemény és sovány volt, hanem kedves és mosolygós.
A film nem túl magas minőségéért rengeteget tesz a vágás, a trehány szerkesztés. Egyik jelenetben ott figyel egy kiskutyus, amelyet az egyik nő majd csak néhány jelenettel később fog megvenni. Sarah Jessica Parker az egyik jelenetben (egy étteremben) már barna hajú, hogy aztán néhány jelenettel később lássuk, amint rászánja magát a nagy átalakulásra. Ez nem csupán azért zavaró, mert hanyagság, hanem azért is, mert így még nehezebb követni a cselekményt.
A filmben az a legeslegrosszabb, hogy nézhető. A vége felé már egész ráhangolódunk, mint ahogy a tévésorozatok estében ez lenni szokott. Ez pedig ijesztő. Átfut az agyunkon, hogy ártatlan amerikaiak és európaiak milliói élnek úgy, hogy egy-egy szappanopera a napjuk fénypontja, és ez súlyos. A moziból kifelé elgondolkodunk: mi lenne, ha ... Mi lenne, ha rákapnánk e sorozatra ... és nem tetszik az elképzelt eredmény.
és New York-nak, a kultúrsokk borítékolható. Később azonban, a kezdeti megrázkódtatás után egy új és ismeretlen világ tárul fel, ami tulajdonképpen érdekes is.
Azt látjuk, hogy 4 nőszemély állandóan férfiakról beszélget, de mindig úgy, hogy ott van mellettük egy kisgyerek is, aki miatt a szexualitást konkrétan leíró kifejezéseket mellőzik, és madárnyelven csicseregnek. Lévén, hogy más módon nem szerepel szex-jelenet a filmben (hacsak nem az, hogy egy kopasz bácsi párat nyög egy nénivel beszélgetve), a Szex és New York egyik komponense már ugrott is.
A sztori röviden annyi, hogy az esküvőt felfújják. Sajnos, túl átlátszóra vették a figurát - mert amikor meglátjuk az esküvői ruhát, amit Sarah Jessica Parker eredetileg viselni szándékozik (de aztán jön a menő divattervező ruhakölteménye, ami üti ezt), már tudni lehet, hogy a történetnek mi lesz a kimenetele.
Sarah Jessica Parker egyébként régebben jobb csaj volt, és még véletlenül sem a korára gondolunk, hanem a stílusára. Régebben jófej, barátságos lány volt, és nem az a csontos vipera, aki agresszív tűsarkúiban dobálja magát, régebben még nem kemény és sovány volt, hanem kedves és mosolygós.
A film nem túl magas minőségéért rengeteget tesz a vágás, a trehány szerkesztés. Egyik jelenetben ott figyel egy kiskutyus, amelyet az egyik nő majd csak néhány jelenettel később fog megvenni. Sarah Jessica Parker az egyik jelenetben (egy étteremben) már barna hajú, hogy aztán néhány jelenettel később lássuk, amint rászánja magát a nagy átalakulásra. Ez nem csupán azért zavaró, mert hanyagság, hanem azért is, mert így még nehezebb követni a cselekményt.
A filmben az a legeslegrosszabb, hogy nézhető. A vége felé már egész ráhangolódunk, mint ahogy a tévésorozatok estében ez lenni szokott. Ez pedig ijesztő. Átfut az agyunkon, hogy ártatlan amerikaiak és európaiak milliói élnek úgy, hogy egy-egy szappanopera a napjuk fénypontja, és ez súlyos. A moziból kifelé elgondolkodunk: mi lenne, ha ... Mi lenne, ha rákapnánk e sorozatra ... és nem tetszik az elképzelt eredmény.
-jepe-
2008-07-02