2008-09-30
Mennyország
Saját világ, saját boldogság
Annyit tudunk meg előzetesen a filmről, hogy a műfaja kb. a vígjátéknak és a drámának keveréke. Miután megnéztük, azt mondanánk róla, hogy ez egy lírai dráma. Nagyon mély mondanivalójú, különleges film, kevés szereplővel, finom eszközökkel.
Egy autisztikus fiatalember, Cen
(29 éves) gyermeki álomvilágban él, értelmi fejlődése megakadt, de a fantázia rendkívüli. Felnőttként is apja gondoskodik róla, miközben ő álmodozik, "A"-nak nevezi magát, és a színes mennyországába vágyik. Ebbe a kis zárt közösségbe tolakodik be a világ, a pénzügyi és korrupt rendszerével, amikor Cen iránt elkezd érdeklődni egy doktornő, aki éppen egy kísérleti fázisban levő gyógyszer fejlesztésén dolgozik, ami elvileg megnöveli az alany értelmi képességét.
Cen, vagyis pontosabban "A" (Engin Altan Düziatan) első látásra is nagyon szimpatikus srác, aki mindenkivel kijön, de aki ragaszkodik a saját világához, amit "mennyországnak" nevez el. Nagyon szép képekben mutatja be a film ezt a világot, csak ezek a jelenetek a színesek a filmben, és ez a megoldás remekül működik. "A" mennyországában eddig a korán elveszített anyja volt a főszereplő, de az intézetben, ahova az apja beadta, egy gyönyörű fiatal lány is barátja lesz, és azután vele is tud "mennyországost játszani", és a lány, aki magát értelemszerűen "B"-nek hívja, szinte olvas a fiú gondolataiban.
Engin Altan
Düziatan, a Cent játsszó fiatal (29 éves) színész tökéletesen helyezkedik bele a szerepébe, a szellemi fogyatékos-os mozdulatai végig nagyon kifejezőek, és a pontosan kitalált gesztusaival, hangjával még azt is tudja érzékeltetni, hogy "A" nem szellemei fogyatékos a szó eredeti értelmében, hanem egy pszichózisban szenvedő beteg, aki amúgy kifejezetten értelmes.
Azt gondoljuk, Engin Altan a filmre készülve nagyon alaposan és közelről tanulmányozhatta egy értelmi fogyatékos, talán autista fiatalember viselkedését, jellemző megnyilvánulásait. Nagyon igazi és hiteles volt repkedő mozdulata, csetlő-botló járása és sajátosan artikulált beszéde (amely egyébként az autistákra jellenző). Tekintete mindenen túl nézett - nagyon hiteles, emlékezetes alakítást nyújtott ez a fiatal, másodfilmes színész.
Cen, vagyis "A" nem akar kilépni a saját szép magányából, de megtörténik. Apja beleegyezik, hogy a fiatal doktornő, Tuba rajta kísérletezze ki az értelemnövelő gyógyszerét, bár
mindenki tudja, hogy mellékhatások léphetnek fel a kezelés során. Sokféle érzelem, kétség merül fel ebben a dilemmában: az apáé, aki jót akar a fiának, és ezért beleegyezik a kezelésbe, de közben belül érzi, Cen-nek úgy jó az élete, ahogy van, a sajátos "repülésével" és mennyországával. A doktornőé, aki a halálos betegségben meghalt kutató szerelme kedvéért szeretné végigvinni a gyógyszer fejlesztését, és bár ehhez a munkához kötődik pénz és karrier-előrehaladás is, őt ezek hidegen hagyják.
Egyedül Cen-nek nincsenek ilyen-olyan megfontolásai, ő a világot a kevésbé jó dolgokra és a mennyországra osztja, amiben lenni mindennél jobb számára. Tuba egyre több időt tölt a fiúval, alkalmanként ki is viszi az intézetből, ami nagyon nagy szó, de közben Cen egyre kevesebbszer barátkozik az intézetbeli barátnőjével. Cen egy kis ideig elhiszi, hogy jó okosnak lenni, hogy biztonságban élhet ott is, a kinti világban. Barátot talál a doktornő személyében, vele együtt örül, álmodik, eddig ismeretlen élményeket él át, de ez nem végleges. Az intézeti, skizofrén lány repülni hívja - ő pedig repülni vágyott mindig, a mennyországba, talán az anyjához... Cen a rövid, "normális életben" való kiruccanás után megérti, hogy neki jobb volt a maga színes fantáziájú életében a mennyországát keresni, kedvenc kék pólójában forogni, könnyedén repülni - megmenteni egy barátot, elérni a csillagokat, s megtalálni anyját.
A film nagyon jól adagolja a cselekményt és a feszültséget,
mindig adódik valami, ami miatt izgulhatunk a főhősünkért. A film látványvilága elvileg egyszerű, alapjáraton fekete-fehér az egész, ezekből csak a "mennyországos repülős" jelenetek képeznek kivételt. A cselekmény szinte csak egy helyszínen, az intézetben játszódik, de ez nem zavaró, hiszen közben Cen-nel annyi minden történik.
A zene nagyon illik a film témájához, alapgondolatához. A rövid, mindig visszatérő, állandó dallam egy zongorára nagyszerű harmóniát ad a sebesült lelkű, bezárkózott ember vívódásainak aláfestéséhez. Csodás.
Biray Dalkiran rendezőnek ez a második filmje (ezelőtt egy horrorfilmet készített), és bár a forgatókönyvet nem ő írta, mégis egy személyes és nagyon átgondolt filmet sikerült forgatnia ebből a történetből. Gratuláltunk neki személyesen is, és most is ezt tesszük..
(29 éves) gyermeki álomvilágban él, értelmi fejlődése megakadt, de a fantázia rendkívüli. Felnőttként is apja gondoskodik róla, miközben ő álmodozik, "A"-nak nevezi magát, és a színes mennyországába vágyik. Ebbe a kis zárt közösségbe tolakodik be a világ, a pénzügyi és korrupt rendszerével, amikor Cen iránt elkezd érdeklődni egy doktornő, aki éppen egy kísérleti fázisban levő gyógyszer fejlesztésén dolgozik, ami elvileg megnöveli az alany értelmi képességét.
Cen, vagyis pontosabban "A" (Engin Altan Düziatan) első látásra is nagyon szimpatikus srác, aki mindenkivel kijön, de aki ragaszkodik a saját világához, amit "mennyországnak" nevez el. Nagyon szép képekben mutatja be a film ezt a világot, csak ezek a jelenetek a színesek a filmben, és ez a megoldás remekül működik. "A" mennyországában eddig a korán elveszített anyja volt a főszereplő, de az intézetben, ahova az apja beadta, egy gyönyörű fiatal lány is barátja lesz, és azután vele is tud "mennyországost játszani", és a lány, aki magát értelemszerűen "B"-nek hívja, szinte olvas a fiú gondolataiban.
Engin Altan
Düziatan, a Cent játsszó fiatal (29 éves) színész tökéletesen helyezkedik bele a szerepébe, a szellemi fogyatékos-os mozdulatai végig nagyon kifejezőek, és a pontosan kitalált gesztusaival, hangjával még azt is tudja érzékeltetni, hogy "A" nem szellemei fogyatékos a szó eredeti értelmében, hanem egy pszichózisban szenvedő beteg, aki amúgy kifejezetten értelmes.
Azt gondoljuk, Engin Altan a filmre készülve nagyon alaposan és közelről tanulmányozhatta egy értelmi fogyatékos, talán autista fiatalember viselkedését, jellemző megnyilvánulásait. Nagyon igazi és hiteles volt repkedő mozdulata, csetlő-botló járása és sajátosan artikulált beszéde (amely egyébként az autistákra jellenző). Tekintete mindenen túl nézett - nagyon hiteles, emlékezetes alakítást nyújtott ez a fiatal, másodfilmes színész.
Cen, vagyis "A" nem akar kilépni a saját szép magányából, de megtörténik. Apja beleegyezik, hogy a fiatal doktornő, Tuba rajta kísérletezze ki az értelemnövelő gyógyszerét, bár
mindenki tudja, hogy mellékhatások léphetnek fel a kezelés során. Sokféle érzelem, kétség merül fel ebben a dilemmában: az apáé, aki jót akar a fiának, és ezért beleegyezik a kezelésbe, de közben belül érzi, Cen-nek úgy jó az élete, ahogy van, a sajátos "repülésével" és mennyországával. A doktornőé, aki a halálos betegségben meghalt kutató szerelme kedvéért szeretné végigvinni a gyógyszer fejlesztését, és bár ehhez a munkához kötődik pénz és karrier-előrehaladás is, őt ezek hidegen hagyják.
Egyedül Cen-nek nincsenek ilyen-olyan megfontolásai, ő a világot a kevésbé jó dolgokra és a mennyországra osztja, amiben lenni mindennél jobb számára. Tuba egyre több időt tölt a fiúval, alkalmanként ki is viszi az intézetből, ami nagyon nagy szó, de közben Cen egyre kevesebbszer barátkozik az intézetbeli barátnőjével. Cen egy kis ideig elhiszi, hogy jó okosnak lenni, hogy biztonságban élhet ott is, a kinti világban. Barátot talál a doktornő személyében, vele együtt örül, álmodik, eddig ismeretlen élményeket él át, de ez nem végleges. Az intézeti, skizofrén lány repülni hívja - ő pedig repülni vágyott mindig, a mennyországba, talán az anyjához... Cen a rövid, "normális életben" való kiruccanás után megérti, hogy neki jobb volt a maga színes fantáziájú életében a mennyországát keresni, kedvenc kék pólójában forogni, könnyedén repülni - megmenteni egy barátot, elérni a csillagokat, s megtalálni anyját.
A film nagyon jól adagolja a cselekményt és a feszültséget,
mindig adódik valami, ami miatt izgulhatunk a főhősünkért. A film látványvilága elvileg egyszerű, alapjáraton fekete-fehér az egész, ezekből csak a "mennyországos repülős" jelenetek képeznek kivételt. A cselekmény szinte csak egy helyszínen, az intézetben játszódik, de ez nem zavaró, hiszen közben Cen-nel annyi minden történik.
A zene nagyon illik a film témájához, alapgondolatához. A rövid, mindig visszatérő, állandó dallam egy zongorára nagyszerű harmóniát ad a sebesült lelkű, bezárkózott ember vívódásainak aláfestéséhez. Csodás.
Biray Dalkiran rendezőnek ez a második filmje (ezelőtt egy horrorfilmet készített), és bár a forgatókönyvet nem ő írta, mégis egy személyes és nagyon átgondolt filmet sikerült forgatnia ebből a történetből. Gratuláltunk neki személyesen is, és most is ezt tesszük..
-J-Klara-
2008-09-30