microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2008-09-25

Fél Nelson

Zavaros életek, letisztult barátság


A Half Nelson-t az idei Titanic-on vetítették, ami nemcsak önmagában, hanem az egész fesztivált tekintve is nagy élmény volt. Ez lett a kedvenc Titanic-os filmünk (Jeff Nichols Fegyverek és Emberek c. filmje mellett), úgyhogy volt nagy öröm, amikor kiderült, az Odeon behozza hazai forgalmazásba.
Azon kívül, hogy ez a film egy valódi filmélményt jelent, mindennel, ami ehhez kell (és ami elég ritkán szokott összejönni), az is kiderült, hogy az amerikai színészek új generációjánál is "van egy kis gondolkodás", vagyis nem kell csak Al Pacino-ban és Robert de Niro-ban gondolkoznunk, ha eszméletlenül jó színészeket akarunk találni a tengerentúlon. Ryan Gosling tökéletes - ilyen elmélyült, sőt, a "beleérző" módszeren túli alakítást nem mindennap látunk, és nagyon úgy tűnik, Gosling a fiatal rendezővel, Ryan Fleck-kel is remekül megértette magát. Minden gesztusa a helyén volt, az ember egy perc alatt elfelejtette, hogy egy színészt lát munka közben, helyette egy fiatal Brooklyn-i történelemtanár mozgott előttünk, akinek az élete észrevétlenül kizökkent valamikor, és most megpróbálja eltölteni a napjait, de ez csak kábítószer segítségével sikerül, úgy-ahogy.



Gosling mozgását a kamera még közvetlenebbé teszi, sokszor olyan, mintha közvetlenül a színész mögött állnánk, és félig rajta keresztül figyelnénk az eseményeket. Szóval nagyon "benne vagyunk" a cselekményben, és nagyon érzékenyen vesszük, mi játszódik le Dan Dunne-ban, és körülötte.

Azt látjuk, hogy a történelmet eléggé újszerűen, és saját szemszögből értelmezve tanítja, az ő látásmódja kb. "az egymásnak feszülő erők harcaként" írja le a történelem menetét, amit szemléletesen be is mutat az afro-amerikai tanítványainak. Egyébként Brooklyn-ban vagyunk, annak is a "csóró részén", itt senki sem él "rendes" középosztálybeli életet, még az iskola igazgatónője, vagy többi tanára sem.

A film forgatókönyvét egy fiatal pár írta, Anna Boden és Ryan Fleck, utóbbi egyben a film rendezője is. A történetük hihetetlenül átélhető és életközeli, minden egyes karakterükből kiolvasható az előtörténete (az, ami a film jelene előtt történt vele), és mindez úgy, hogy relatív keveset beszélnek a szereplők. Finom ábrázolás és semleges (nem értékelő) környezet-bemutatás, amitől hamar úgy érezzük, mintha régóta belülről ismernénk az adott iskolát és környékét, a szegény fekete lakosság hétköznapjait, és azokat a pályákat, amik adódhatnak a tizenéves srácoknak-lányoknak.

Ryan Gosling mellett egy a filmben 13 éves, az életben már 19 éves (a film 2006-os) fekete színészlány játszik, Shareeka Epps, a változatosság kedvéért ő is tökéletesen. Az ő tekintete, ami tiszta és átható, többet mond annál, mint amit a szavai közölnek a karakteréről (Drey) - a tinédzser lányról, aki a drogfutárkodásért börtönbe került bátyja baseball sapkáját hordja, minden erőltetés nélkül komolyan veszi az iskoláját, és igyekszik minél kevesebb dologgal terhelni a túl sokat dolgozó anyját. Drey egyik nap véletlenül rányit az iskola wc-jében Dunne-ra, a tanárjára, amint éppen egy crack-szívástól fekszik ki. Bár nem nagyon beszélnek róla, ez a perc valahogy megváltoztatja a kettejük kapcsolatát, minden hátsó szándék nélkül kerülnek közelebb egymáshoz, a szó baráti értelmében. Dunne éli a lebegő hétköznapjait, minden nap drogozik, és így próbálja megtartani az óráit, Drey pedig tanul, figyel, biciklizik, és igyekszik távolságot tartani attól a dílertől, aki miatt a bátyja börtönbe került, és aki azóta pénzzel segíti őt és a mamáját.

Tele vannak feszültséggel ezek a jelenetek, amikor úgy érezzük, Dunne éppen "nem tiszta", és közben jobbnál jobb dolgokat tanít a gyerekeknek, szabadságra, önálló gondolkodásra vezetve rá őket, a maga egyedi és nagyon szimpatikus srácos nevelési stílusában. Dunne és Drey kapcsolata kimondatlanul is mélyül, a kislány úgy érzi, egy barátra akadt a fiatal tanár személyében, ő pedig igyekszik megóvni Drey-t mindattól, ami a drogokkal való kapcsolatból adódhat.



Az egész filmet áthatja az a fajta feszültség, ami abból adódik, hogy nem tudjuk, mi lesz a főszereplőinkkel, a történet annyira életközeli, hogy nem tudnánk elképzelni, mi történik egy érzékeny és szimpatikus fiatal drogos tanárral Brooklyn-ban, a 2000-es évek elején, mint ahogy azt sem, mi lesz egy 13 éves, szegény környezetben élő, de sokra hivatott fekete kislány sorsa, ugyanott, ugyanakkor.


Nemcsak a két főszereplő, de a mellékszereplők is fantasztikusan voltak jelen és játszottak, mindenki pár gesztusból be tudta mutatni a karakterét, ami egyébként a profi forgatókönyvet és a rendezést is dicséri. A film, illetve az alkotói nem véletlenül nyerték el a New York-i és a Bostoni Filmkritikusok díját, több más fesztivál- és egyéb díj (Locarno-i San Francisco-i, Stockholmi, Philadelphiai Filmfesztivál díjai) mellett, mert ez a film tényleg tud valamit: keresetlen, egyszerű és természetes eszközökkel visz el minket az élet egy szegletébe, hogy ott bele kukkanthassunk két ember életébe, a kényszerű pályáikba, amikből egyébként mindig van kiút, és hogy lássuk, a szabad akarat minden korosztály és társadalmi helyzetű ember számára adott, és vannak, aki tudnak élni vele...

Nagyon jó film, ami akárhányszori megtekintésnél is ugyanolyan élmény, és aminek tutira ott kell lennie a kedvenceink DVD-polcán.
-lido-
2008-09-25

Címkék:



:::::::
  LÁSD: Fél Nelson info-file
:::::::  (Half Nelson 2006.)