2008-12-02
Alkonyat
Finom illatú csábítás
Az Alkonyat már az előtt sikerfilm lett, mielőtt megjelent volna, köszönhetően a nagyon népszerű könyvnek, amit feldolgozott. Egy vámpír srác és egy ember tinilány szerelme olyan történet, ami alapjáraton jó ötlet, de ettől még rosszul is elsülhet a dolog. Bár a könyvhöz még nem volt szerencsénk, a film nemcsak szép, de hangulatos és jó is lett, amit élvezet nézni.
Ebben az élvezetben nagy szerepe
van az esős, és folyton beborult időjárású helyszínnek, ami különleges hangulatot ad a cselekménynek, és látvány szempontjából is előrevivő. Washington állam egyik kisvároskájában, Forks-ban játszódik a történet, és ott vagy esik az eső a film szerint, vagy sötétszürke felhők rohangálnak az égbolton. Ide érkezik Bella, a helyes 17 éves lány, aki most egy kis időt az apjával akar tölteni, miután az anyja az új férj-jelöltjével utazgat.
Jól tudjuk, miről fog szólni a történet, mármint azt, hogy vámpír-szereplők keverednek emberekkel, és mégis, nagyon fontos, hogy hogyan vezeti be a film a vámpír-vonalat. Szerencsére itt kifejezetten érzékenyen és művészien vezették fel Edward nevű főhősünket és családtagjait, a "vegetáriánus"
Cullen vámpír-családot. A vámpírokhoz mindigis kötődött valami arisztokratikus vonás (lsd. a régi erdélyi vámpírt, Drakula gróf alakját), és itt is hasonló jelentést kaptak, Edward nemcsak kimért és elegáns, okos és a művészetekben tájékozott, hanem úgy is mozog, mint aki egy kiválasztott (elit) társaság tagja, és aki folyton a Föld felett jár kicsivel. A film kreatív művészeti rendezése azt is kitalálta, hogy Bella arca is hófehér legyen, amivel az ő (másféle) kiválasztottsága is tükröződhetett.
Ez egy igazi szerelmes film, nem kétséges, hogy a könyv is nagyon szépen írhatta le Belláék egymásra találását, de Catherine Hardwicke rendezőnő (Tizenhárom, Születés) keze alatt egy sor érzékeny jelenet jött létre, ami szinte szavak nélkül mutatta meg a két szép tizenéves egymáshoz való közeledését. Akik remekül mutatnak külön-külön is, és valahogy érezzük, hogy jóról szólnak mindketten, amikor pedig együtt vannak, az egy-az-egyben romantikus és érzelemtelített, vagyis szerelmes.
Érezhető a finom feszültség köztük, az, hogy tényleg egymásnak vannak teremtve, mégha Edward esetében ez nem olyan könnyen értelmezhető tény. Edward 1918 óta
folyton 17 éves, mert vámpír, és bár ő és családja nem "élnek" emberekkel, csak állatokkal, azért mégis eléggé feszültségteli az ő és Bella kapcsolata. Bellának a történet szerint csodálatos illata van, ami Edward-ot is elbűvöli, de ami más, gonosz vámpíroknak is felkelti a figyelmét. Nagyon izgalmas ez az illat-motívum, mert ez az érzék, amit sem a könyv, sem a film nem tud átadni, és ami ezért még rejtelmesebb elemként működik.
A történet nem játszik az izgalmak adagolásával, a lényeg nem is a durva vámpírok elkapása (akik embereket is ölnek), hanem a két különböző lényegű fiatal egymásra találása. Szerencsére nem kapunk ki véres és durva jeleneteket emberek szétmarcangolásával és vérének kiszívásával, hanem inkább a Cullen-család különlegességére koncentrálunk, arra, ahogy vegetáriánus ebédre hívják meg, befogadják és később együttesen védik meg Bellát.
Izgalmas és érzelemdús
a történet, a rendezés pedig egy csomó kifejező elemet használ, a különleges fények, a csodás operatőri munka és a művészi trükkök megteszik a maguk hatását, és emlékezetessé teszik a filmet. A szereplők nem sietnek, Bella is éli az életét, mindenkivel kedves és természetes, de amikor beleszeret Edward-ba, egy perc alatt egy külön világ születik számukra, a kettejük a világa, amit később meg kell védeniük. Régen "jött át" ennyire egy filmen a szerelem, mint itt, és ha mást nem is, de ezt mindenképp értékelni kell, mert ebben nemcsak az írónőnek, hanem a tehetséges rendezőnőnek is nagy szerepe van.
A produkció igényességéhez még jól kiválasztott filmzenék is tartoznak, plusz remek színészi játékok, azzal együtt is, hogy a főszereplők maguk is 18 és 22 évesek csupán. Kristen Stewart visszafogottan és ezért éppen jól játssza Bellát, a ki nem mondott mondatai és kevés kimondott szavai aláfestik azt a szerelmet, amit az arca kifejez, és azt az eltökéltséget, ami Edward-hoz köti, szinte bármi áron. Robert Pattinson is kezdő fiatal színész, aki nagyon jól ráérzett arra az eleganciára és stílusra, amire Edward-ként szüksége van.
Nem nagyon találunk kivetnivalót
az Alkonyatban, úgy is, hogy még nem olvastuk a könyvet, eléggé élménydús 2 órát jelentett a megnézése. Úgy néz ki, nemcsak tinifilmről van szó, vagyis nemcsak a tinik bírják, hanem bárki, aki fogékony a szerelmes és kiválasztottakról szóló történetekre, az érzékeny és jófej vámpírokról szóló mesékre, és kiváncsi egy 17 éves lány kitartó szerelmére. Vagyis majdnem mindenki...
van az esős, és folyton beborult időjárású helyszínnek, ami különleges hangulatot ad a cselekménynek, és látvány szempontjából is előrevivő. Washington állam egyik kisvároskájában, Forks-ban játszódik a történet, és ott vagy esik az eső a film szerint, vagy sötétszürke felhők rohangálnak az égbolton. Ide érkezik Bella, a helyes 17 éves lány, aki most egy kis időt az apjával akar tölteni, miután az anyja az új férj-jelöltjével utazgat.
Jól tudjuk, miről fog szólni a történet, mármint azt, hogy vámpír-szereplők keverednek emberekkel, és mégis, nagyon fontos, hogy hogyan vezeti be a film a vámpír-vonalat. Szerencsére itt kifejezetten érzékenyen és művészien vezették fel Edward nevű főhősünket és családtagjait, a "vegetáriánus"
Cullen vámpír-családot. A vámpírokhoz mindigis kötődött valami arisztokratikus vonás (lsd. a régi erdélyi vámpírt, Drakula gróf alakját), és itt is hasonló jelentést kaptak, Edward nemcsak kimért és elegáns, okos és a művészetekben tájékozott, hanem úgy is mozog, mint aki egy kiválasztott (elit) társaság tagja, és aki folyton a Föld felett jár kicsivel. A film kreatív művészeti rendezése azt is kitalálta, hogy Bella arca is hófehér legyen, amivel az ő (másféle) kiválasztottsága is tükröződhetett.
Ez egy igazi szerelmes film, nem kétséges, hogy a könyv is nagyon szépen írhatta le Belláék egymásra találását, de Catherine Hardwicke rendezőnő (Tizenhárom, Születés) keze alatt egy sor érzékeny jelenet jött létre, ami szinte szavak nélkül mutatta meg a két szép tizenéves egymáshoz való közeledését. Akik remekül mutatnak külön-külön is, és valahogy érezzük, hogy jóról szólnak mindketten, amikor pedig együtt vannak, az egy-az-egyben romantikus és érzelemtelített, vagyis szerelmes.
Érezhető a finom feszültség köztük, az, hogy tényleg egymásnak vannak teremtve, mégha Edward esetében ez nem olyan könnyen értelmezhető tény. Edward 1918 óta
folyton 17 éves, mert vámpír, és bár ő és családja nem "élnek" emberekkel, csak állatokkal, azért mégis eléggé feszültségteli az ő és Bella kapcsolata. Bellának a történet szerint csodálatos illata van, ami Edward-ot is elbűvöli, de ami más, gonosz vámpíroknak is felkelti a figyelmét. Nagyon izgalmas ez az illat-motívum, mert ez az érzék, amit sem a könyv, sem a film nem tud átadni, és ami ezért még rejtelmesebb elemként működik.
A történet nem játszik az izgalmak adagolásával, a lényeg nem is a durva vámpírok elkapása (akik embereket is ölnek), hanem a két különböző lényegű fiatal egymásra találása. Szerencsére nem kapunk ki véres és durva jeleneteket emberek szétmarcangolásával és vérének kiszívásával, hanem inkább a Cullen-család különlegességére koncentrálunk, arra, ahogy vegetáriánus ebédre hívják meg, befogadják és később együttesen védik meg Bellát.
Izgalmas és érzelemdús
a történet, a rendezés pedig egy csomó kifejező elemet használ, a különleges fények, a csodás operatőri munka és a művészi trükkök megteszik a maguk hatását, és emlékezetessé teszik a filmet. A szereplők nem sietnek, Bella is éli az életét, mindenkivel kedves és természetes, de amikor beleszeret Edward-ba, egy perc alatt egy külön világ születik számukra, a kettejük a világa, amit később meg kell védeniük. Régen "jött át" ennyire egy filmen a szerelem, mint itt, és ha mást nem is, de ezt mindenképp értékelni kell, mert ebben nemcsak az írónőnek, hanem a tehetséges rendezőnőnek is nagy szerepe van.
A produkció igényességéhez még jól kiválasztott filmzenék is tartoznak, plusz remek színészi játékok, azzal együtt is, hogy a főszereplők maguk is 18 és 22 évesek csupán. Kristen Stewart visszafogottan és ezért éppen jól játssza Bellát, a ki nem mondott mondatai és kevés kimondott szavai aláfestik azt a szerelmet, amit az arca kifejez, és azt az eltökéltséget, ami Edward-hoz köti, szinte bármi áron. Robert Pattinson is kezdő fiatal színész, aki nagyon jól ráérzett arra az eleganciára és stílusra, amire Edward-ként szüksége van.
Nem nagyon találunk kivetnivalót
az Alkonyatban, úgy is, hogy még nem olvastuk a könyvet, eléggé élménydús 2 órát jelentett a megnézése. Úgy néz ki, nemcsak tinifilmről van szó, vagyis nemcsak a tinik bírják, hanem bárki, aki fogékony a szerelmes és kiválasztottakról szóló történetekre, az érzékeny és jófej vámpírokról szóló mesékre, és kiváncsi egy 17 éves lány kitartó szerelmére. Vagyis majdnem mindenki...-lido-
2008-12-02
