2009-01-18
Transz-Szibéria
amikor beüt a kommersz
A felfedezetlen vidékek, ahova a Hollywood-i filmek (franciák, angolok beleértve) még nem törtek be, mindig izgalommal ruháznak fel egy filmet, és egyben azt a lehetőséget is felkínálják, hogy cserébe a különleges környezetért, a történetben, a film cselekményében kicsit kevésbé kell az ipari papírformához ragaszkodni. A Transz-Szibéria nem élt ezzel a lehetőséggel - sajnos.
az alábbi cikk SPOILERT tartalmaz (kisebb fajta spoilert)...
A film kezdetben szinte mindent megad a nézőinek,
amire csak vártak. Egy nagyon sejtelmes kezdést, amelyben valószínűtlenül meggyilkolt kábszercsemépszek holttesteit helyszíneli egy karizmatikus nyomozó (Ben Kingsley). A jelenet sokkal inkább egy elvont és izgalmas sci-fi-re emlékeztet, mint valami krimiszerűségre. Utána egy keresztény iskolát látunk - Kínában, ahol remek alkoholelvonós hangulat uralkodik, és ahonnan főszereplőink, Emily Mortimer és Woody Harrelson éppen haza indulnak - a Transz-Szibériai expresszel, amely a drog főútvonala Ázsiában.
Nagyon izgalmas a havas táj, a tájon áthúzó vonat a mínusz 20 fokban. Izgalmasak az emberek, a hatalmas természet (senki sem örülne, ha ott kellene maradnia a semmi közepén). Vannak remek főszereplőink is, szóval jóformán minden adott egy remek filmhez. A Hó Hatalma c. film jutott eszünkbe önkéntelenül is, amely meglehetősen rejtélyes és szubjektív film, szinte a legvégéig. A film eleji misztikus helyszínelés egy nyikorgó vashajó gyomrában, az egymást titokzatosan meggyilkolt, ücsörgő hullák, akikkel (a forró nyomokból ítélve) a helyszínelés előtt csak percekkel végeztek, azzal kecsegtet bennünket, hogy valami misztikus, valami a szokásoshoz képest másképpen izgalmas történet fog kibontakozni. De nincs ekkora szerencsénk. Sajnos.
Nemcsak az a lényeg, hogy izguljunk, az sem mellékes, hogy mi az, ami miatt izgulunk, vannak motívumok, amik miatt jó izgulni, és vannak, amik miatt idegesítő. Ilyen például az, hogy egy
drogútvonalon közlekedő vonaton egy fiatal pár elkezd együtt haverkodni, enni, inni, sőt, aludni, fülkét megosztani egy másik párral, akikről csak a vak nem látja, hogy drogban utaznak. További segítségként az idegen srác (Eduardo Noriega) kezén rendes kis börtöntetkók láthatóak.
Főszereplőink azonban mit sem törődnek ezzel, és vidáman utazgatnak velük, és már az első percben odaadják az idegen fickónak az útlevelüket megtekintésre (neked hány pecséted van, nulla, nézd, nekem rengeteg, mutasd a tiéd - stb). Miért? Egy vonaton, ahol rettegni kell attól, hogy valaki a táskádba csempész egy adag heroint, de még attól is, hogy ha a fülkétekben találnak valamit, akkor útitársaitok letagadják, és azt mondják, a tietek, egy ilyen vonaton a legjobb dolog, amit tehetnek a főszereplőink, hogy elkezdenek gyanútlanul keveredni ezzel a két idegennel. Persze, hogy izgul a néző - de ez nem kellemes izgalom, ez buta izgalom.
Lehet ezt még fokozni? Lehet esetleg olyat, hogy a lány, Emily Mortimer a köztes időben elugrik egy kis túrára az idegen fickóval? Egy óra busszal a semmibe, nincs buszmegálló, nincs kiírva
buszmenetrend, mínusz 20 van, nem beszélik a nyelvet, a buszról leszállva pedig 20 perc gyaloglás az erdőben, térkép, utak nélkül, úgy, hogy a lány rimánkodik, hogy most már forduljanak vissza? Miért is ne? Jó ötletnek tűnik.
Mindegy, a film ekkorra már súlyosat vétett ellenünk, mert átvert - 2x is mutatták, hogy az idegen srác felkap egy vascsövet, miközben Woody Harrelson-nal egy állomás környékén jó messzire elkószáltak (a nagy büdös semmi közepén), aki aztán lemarad a vonatról, az idegen srác meg letagadja, hogy tudja, hol van. Ez nem volt sportszerű. Nagyon nem.
További durva dolog, hogy olyan kínzásjelenetet látunk, ami megsérti az íratlan szabályokat, miszerint gyönyörű lányokat nem kínozunk brutálisan, véresen, stb. Ugyanígy fontos az is, hogy főszereplők, akinek a jelleme nagyon fontos, ne hagyjanak ott egy vérben tocsogó barátot sehol.
Nagyon jó film lehetett volna, egy kis fantáziával. Tulajdonképpen nem szeretjük a lavírozós, kiegyensúlyozós ország-ábrázolásokat, lásd a Vörös Sarok, amelyben Richard Gere (akit Tibet-
és Dalai Láma-szimpátiája miatt kiutasítottak Kínából) egy kínai lány segítségével a korrupt kínai rendszerrel küzd, de a végén a lány ott marad, mert ott akar segíteni az embereknek (értsd: a film ad egy esélyt a durva Kínának is).
Ennek ellenére, bár tudjuk, hogy Oroszország mennyire durva hely (lásd a Putyin alatt meggyilkolt újságírókat - több, mint 100 ember !!!), mégsem tetszik, hogy e filmben egy külön jelenetet szánnak arra, hogy elmondják, egy embernek levágták két ujját, mert rossz volt dátum a vízumában, és nem tudott fizetni. Ez nem egy dokumentumfilm, hanem film. Itt elvárjuk, hogy Oroszország is kapjon egy esélyt, mint James Bond-filmekben. Ha ugyanis egyoldalúan lebalkánozunk egy országot, mint Ali G Kazahsztánt, akkor taplók vagyunk, akár van alapja az ábrázolásunknak, akár nincs.
További probléma e filmmel
, hogy a végső üzenete nem elhanyagolható módon destruktív: egy-két durva dolgot fiatal korban be lehet vállalni, egészség, erkölcsi és büntetőjogi konzekvencia nem számít, a lényeg, hogy a végén megkapd a pénzt, mert ekkor minden álmod valóra válik, és akkor többé már semmi sem számít, nem számít, hogyan jutottál hozzá, min mentél miatta keresztül, stb. Döbbenet, hogy ma ilyen üzenet még kimegy a mozikba ... (egyébként ha pár íratlan szabályt betartottak volna, ez az üzenet sem sikerült volna ennyire durvára).
A film kezdetben szinte mindent megad a nézőinek,
amire csak vártak. Egy nagyon sejtelmes kezdést, amelyben valószínűtlenül meggyilkolt kábszercsemépszek holttesteit helyszíneli egy karizmatikus nyomozó (Ben Kingsley). A jelenet sokkal inkább egy elvont és izgalmas sci-fi-re emlékeztet, mint valami krimiszerűségre. Utána egy keresztény iskolát látunk - Kínában, ahol remek alkoholelvonós hangulat uralkodik, és ahonnan főszereplőink, Emily Mortimer és Woody Harrelson éppen haza indulnak - a Transz-Szibériai expresszel, amely a drog főútvonala Ázsiában.
Nagyon izgalmas a havas táj, a tájon áthúzó vonat a mínusz 20 fokban. Izgalmasak az emberek, a hatalmas természet (senki sem örülne, ha ott kellene maradnia a semmi közepén). Vannak remek főszereplőink is, szóval jóformán minden adott egy remek filmhez. A Hó Hatalma c. film jutott eszünkbe önkéntelenül is, amely meglehetősen rejtélyes és szubjektív film, szinte a legvégéig. A film eleji misztikus helyszínelés egy nyikorgó vashajó gyomrában, az egymást titokzatosan meggyilkolt, ücsörgő hullák, akikkel (a forró nyomokból ítélve) a helyszínelés előtt csak percekkel végeztek, azzal kecsegtet bennünket, hogy valami misztikus, valami a szokásoshoz képest másképpen izgalmas történet fog kibontakozni. De nincs ekkora szerencsénk. Sajnos.
Nemcsak az a lényeg, hogy izguljunk, az sem mellékes, hogy mi az, ami miatt izgulunk, vannak motívumok, amik miatt jó izgulni, és vannak, amik miatt idegesítő. Ilyen például az, hogy egy
drogútvonalon közlekedő vonaton egy fiatal pár elkezd együtt haverkodni, enni, inni, sőt, aludni, fülkét megosztani egy másik párral, akikről csak a vak nem látja, hogy drogban utaznak. További segítségként az idegen srác (Eduardo Noriega) kezén rendes kis börtöntetkók láthatóak.
Főszereplőink azonban mit sem törődnek ezzel, és vidáman utazgatnak velük, és már az első percben odaadják az idegen fickónak az útlevelüket megtekintésre (neked hány pecséted van, nulla, nézd, nekem rengeteg, mutasd a tiéd - stb). Miért? Egy vonaton, ahol rettegni kell attól, hogy valaki a táskádba csempész egy adag heroint, de még attól is, hogy ha a fülkétekben találnak valamit, akkor útitársaitok letagadják, és azt mondják, a tietek, egy ilyen vonaton a legjobb dolog, amit tehetnek a főszereplőink, hogy elkezdenek gyanútlanul keveredni ezzel a két idegennel. Persze, hogy izgul a néző - de ez nem kellemes izgalom, ez buta izgalom.
Lehet ezt még fokozni? Lehet esetleg olyat, hogy a lány, Emily Mortimer a köztes időben elugrik egy kis túrára az idegen fickóval? Egy óra busszal a semmibe, nincs buszmegálló, nincs kiírva
buszmenetrend, mínusz 20 van, nem beszélik a nyelvet, a buszról leszállva pedig 20 perc gyaloglás az erdőben, térkép, utak nélkül, úgy, hogy a lány rimánkodik, hogy most már forduljanak vissza? Miért is ne? Jó ötletnek tűnik.
Mindegy, a film ekkorra már súlyosat vétett ellenünk, mert átvert - 2x is mutatták, hogy az idegen srác felkap egy vascsövet, miközben Woody Harrelson-nal egy állomás környékén jó messzire elkószáltak (a nagy büdös semmi közepén), aki aztán lemarad a vonatról, az idegen srác meg letagadja, hogy tudja, hol van. Ez nem volt sportszerű. Nagyon nem.
További durva dolog, hogy olyan kínzásjelenetet látunk, ami megsérti az íratlan szabályokat, miszerint gyönyörű lányokat nem kínozunk brutálisan, véresen, stb. Ugyanígy fontos az is, hogy főszereplők, akinek a jelleme nagyon fontos, ne hagyjanak ott egy vérben tocsogó barátot sehol.
Nagyon jó film lehetett volna, egy kis fantáziával. Tulajdonképpen nem szeretjük a lavírozós, kiegyensúlyozós ország-ábrázolásokat, lásd a Vörös Sarok, amelyben Richard Gere (akit Tibet-
és Dalai Láma-szimpátiája miatt kiutasítottak Kínából) egy kínai lány segítségével a korrupt kínai rendszerrel küzd, de a végén a lány ott marad, mert ott akar segíteni az embereknek (értsd: a film ad egy esélyt a durva Kínának is).
Ennek ellenére, bár tudjuk, hogy Oroszország mennyire durva hely (lásd a Putyin alatt meggyilkolt újságírókat - több, mint 100 ember !!!), mégsem tetszik, hogy e filmben egy külön jelenetet szánnak arra, hogy elmondják, egy embernek levágták két ujját, mert rossz volt dátum a vízumában, és nem tudott fizetni. Ez nem egy dokumentumfilm, hanem film. Itt elvárjuk, hogy Oroszország is kapjon egy esélyt, mint James Bond-filmekben. Ha ugyanis egyoldalúan lebalkánozunk egy országot, mint Ali G Kazahsztánt, akkor taplók vagyunk, akár van alapja az ábrázolásunknak, akár nincs.
További probléma e filmmel
, hogy a végső üzenete nem elhanyagolható módon destruktív: egy-két durva dolgot fiatal korban be lehet vállalni, egészség, erkölcsi és büntetőjogi konzekvencia nem számít, a lényeg, hogy a végén megkapd a pénzt, mert ekkor minden álmod valóra válik, és akkor többé már semmi sem számít, nem számít, hogyan jutottál hozzá, min mentél miatta keresztül, stb. Döbbenet, hogy ma ilyen üzenet még kimegy a mozikba ... (egyébként ha pár íratlan szabályt betartottak volna, ez az üzenet sem sikerült volna ennyire durvára).-fülöp-
2009-01-18