Slumdog Millionaire - Gettó Milliomos

Rengeteg film van, ami jól kezdődik, de később már nem bírja tartani a maga által diktált tempót, vagy nem bírja megoldani a maga által felvetett bonyodalmakat azon a szinten, amelyen azokat még menet közben felvetette. Az ilyen filmek mindig csalódást okoznak. Nagy dobásnak indul - de aztán végül mégsem lesz annyira nagy dobás, sőt, visszatekintve teljesen leegyszerűsödik az egész. A SlumDog Millionaire lehetett volna ilyen, de nagyon profin elkerülte ezt a zsákutcát. Eszméletlen jól kezdődik, de már az elején jelzi, hogy itt műfaj-váltásra lehet számítani. Elsőrangú érzékkel, mesterien adagolják a valósághoz a műanyagot, azért, hogy egyrészt mi nehogy összeomoljunk annak súlya alatt, másrészt, hogy a film is megússza azt, hogy az élet gigantikus drámája ráomoljon.





A film úgy kezdődik, hogy egy srácot a Bush-kormány alatt rendszeresített amerikai módon kínoznak (azt mondják, Magyarországon is volt ilyen állomásuk), láncon lógatva, árammal. Ezzel a jelenettel egyébként utólag sem könnyű megbarátkozni, hiszen ha ilyen komoly brutalitást, erőszakot mutatnak, akkor annál kicsit többet várunk, mint hogy "a hatás kedvéért" vetették csak be. Márpedig itt ez történt. A srácot azért kínozzák, mert azt hiszik, csalt a "legyen ön is milliomos" tévé vetélkedőben. Végül az egyik rendőr megenyhül, és azt mondja, oké, most már hagyjuk abba, az hiányzik, hogy valamelyik szemét jogvédő idejöjjön és megszagolja, mit műveltek a fiúval. Itt kezdődik a film, ami egy indiai helyszínű Forrest Gump - a Trainspotting rendezőjétől (aminek semmi jelentősége nincs, leszámítva, hogy ezúttal Danny Boyle végre nem rontotta el a filmet, amin dolgozott).





Forrest Gump-sztori, a rendőrök kihallgatják a srácot, aki a a legsúlyosabb nyomortól sújtott életének bizonyos jeleneteit meséli el, melyek miatt az adott kérdésre meg tudta adni a helyes választ. A nyomor jelenetei ezek, és igazán lesújtóak, kezdve azzal, amikor a nyomornegyedet megtámadták, és anyját, a gyönyörű indiai lányt egy ütéssel agyonverték.





Lévén, hogy ez már a második iszonyat durva jelenet, egyfajta magyarázattal tartozunk azzal kapcsolatban, hogy mit gondolunk e filmről. Az van, hogy a srác a "legyen ön is milliomos" székében ülve, éppen hatalmas vagyonokat szerez a tévé képernyőjén, amiatt, hogy a sok tragédia, a nyomor durva csapásai mind megtörténtek vele. Ezt az egészet lehet úgy tekinteni, hogy egy hatásvadász sztori, amely a nyomort, a szenvedést és a tragédiát árulja műanyag csomagolásban a popcorn mellé. Lehet azonban úgy is látni, hogy emberek százmillióihoz juttatják el az indiai nyomor egyfajta ábrázolását az alkotók, és hogy milyen jófejek, hogy amikor a nyomor képeire került a sor, akkor mindig kíméletlenül megmutatták (ábrázolták) a valóságot. Azaz lehetne az a helyzet, hogy nyomorral adják el a vígjátékot, de lehet az is, hogy egy vígjáték jellegű filmben őszintén ábrázolják a nyomort. E film attól remek, hogy mindenképp ez utóbbira kell szavaznunk. Ettől nevezhetjük teljes joggal egy indiai Forrest Gump-nak.





A SlumDog nem annyira megható, mint a Forrest Gump, ugyanakkor sokkal kevésbé fantázia-betétekkel dolgozik (melyek az ismert történelmet csak illusztrációként alkalmazzák), ehelyett a "betétek", az "inzertek" kőkemény dózisok India valóságából, ami miatt az egész "legyen ön is milliomos" baromság is csak még inkább népmese-szerűvé teszi az egész történetet. A legkisebb fiú története ez, akinek a felemelkedésre ez az összes esélye ... hogy életének legsúlyosabb pillanatai, tragédiái hozzásegítik az idióta és primitív "műveltségi kvíz" (e két szó együtt olyan nonszensz, mintha azt mondanánk, humanitárius mészárlás) fordulóinak teljesítésében.





Az elején van az a jelenet, amikor a kisfiú egy budiból csak az alant tátongó pöcegödörben való megmártózás révén tud kimenekülni - a menekülés azért fontos, hogy autogrammot szerezzen egy hatalmas indiai mozi-sztártól. Ez az ironikus jelenet a kulcs a filmhez, ami miatt nyugodtan nézhetjük végig - tudván, hogy a vígjátéki elemek adagolása nem minősíti le visszamenőleg a tragédiákat olcsó hatásvadászattá, ezzel együtt azonban a kellemes vígjátékiság győzedelmeskedik. Ezt egyébként abból is simán kitalálhatjuk, hogy e film nyilvánvalóan az indiai óriáspiacot megcélzó úttörő produkciók egyike, azaz nem fogunk benne izzadságtól csöpögő szexet látni, sőt, a csókolózás lesz körülbelül a maximum a testi szerelem grafikai ábrázolása terén (az érzelmeket viszont annál gazdagabban jelenítik meg), és azt is sejthetjük, hogy a film végén nem zokogva fogunk távozni a moziból, sőt, ha a fim tényleg hű az indiai stílushoz, akkor egy gigantikus zenés-táncos jelenettel búcsúzik majd nézőitől :))





A film tehát végig megrázó, sőt, meglehetősen komolyan markol a szívünkbe ezer és egy jelenettel - de közben végig érezzük, hogy ez egy pozitív népmese, egy indiai Forrest Gump, és bár izgalomra bőven van ok, a film nem él vissza a helyzettel. Mellesleg a rendező (akinek a tehetsége az elmúlt néhány béna filmjében is folyton megvillant, sőt - csak sajnos a végére mindig lerontotta az egészet) kitűnő művészi érzékét dicséri, hogy megérteti velünk, vannak nagyon súlyos helyzetek, olyan drámai szituációk, amikből nincs kiút - és ha történetesen a film itt, ezen a ponton, a kiúttalanság pontján hirtelen átcsap pozitív "mozi"-varázsba, az gyakorlatilag ugyanaz, mintha egy másik stílusú film a történetnek ugyanezen a pontján minden szereplőjével látványosan végzett volna.

Akármelyik "exit" irányában is hagyja el egy film a zsákutca-helyzetet, a tanulság ugyanaz marad ...

A Slumdog Milllionaire egy mély vígjáték ... egy nagyszabású történet, amely mint egy kálvária, egy állomásokkal tarkított szerpentin vezet bennünket körbe az indiai valóságban - minden állomás India egyik durva motívumát tárja elénk, és teszi ezt úgy, hogy egyre jobban megkedveljük az indiaiakat.

A végén, a csúcsponton az egész körséta egyetlen katarzis-érzésben oldódik fel ... az élet durva és gyönyörű ...