Kétely

Egy katolikus iskolában vagyunk, a 60-as évek közepén, ahol egy erőskező igazgatónő (Meryl Streep) vezeti az intézményt, és ahol egy szabad szellemű, kedves tanár, Brendan Flynn (Philip Seymour Hoffman) próbál barátibb hangulatot teremteni. A mű középpontjában ennek a két szereplőnek az összecsapása áll, az a gyanú, ami Mery Streep-et megkörnyékezi, miszerint Brandan atya azért foglalkozik olyan kedvesen és empatikusan az iskola egyetlen feketebőrű diákjával, mert valójában pedofil, és az a védekezés és érvelés, ahogy az atya megpróbálja tisztázni magát a vád alól. A kettőshöz csatlakozik még egy fiatal nővér, a szép és tehetséges Amy Adams személyében, aki egyfajta közvetítője, indikátora és szublimálója a vitának, illetve a film központi drámájának.

Ami pedig a filmvásznon megjelenik ebből az eredetileg színpadra írt drámából, az a súlyosként kezelt jelenetek sora, a nagy jelentőséget kapó párbeszédek, a kisebb gesztusok, amiket szintén felnagyít az operatőr és a rendezés (a rendező maga az író), illetve ennek a gyanúnak a kiteljesedése, amely folyamat végén ott áll egy "nagyjelenet", Meryl Streep Oscar-esélyes előadásában, arról, hogy neki valójában mégiscsak vannak kételyei az atya bűnösségével kapcsolatban.

Láthatjuk, ez a kamaradráma erről szól: "a bűnről", nagyon hangsúlyosan, az ezzel kapcsolatos gyanúról, gyanúsításról és megalázó eljárásról, illetve a mindent követő kétségről, aminek egyébként már nincs semmi jelentősége a történet szempontjából.


A film alapjául szolgálószíndarab többek közt Pulitzer-díjat is kapott, szóval a kritikusok eléggé értékelték a pedofil katolikus pap történetét, és azt körbejáró drámát. Ezután az író, John Patrick Shanley (aki gyerekkorában egy hasonló ír katolikus iskolába járt, ugyanúgy Bronx-ban, mint a filmbeli diák) úgy döntött, maga rendezi meg a filmet is, és így is tett.

A Kétely tipikusan olyan film, ami nem a nézők leendő szemszögéből nézve készült, nem arra gondolva, mennyire tudnak majd azonosulni a mindenféle korosztályú és hátterű nézők a film által felvetett problémával, hanem abból a nézőpontból, hogy a szakmabeliek, kritikusok mit szólnak hozzá, és mivel 3 ilyen remek színész játszotta el a főszerepeket, egy Oscar-díj-menetre is esélyes lehetett a film.

És tényleg: nem kevesebb, mint 5 Oscar-jelölést kapott, benne mindhárom színész jelölésével, és bár végül nem "nyert el" egyet sem, ez nem változtat a tényen, hogy a Kétely egy fajsúlyos, nehéz drámának készült, aminek az számít, hogy minőségi drámaként vonuljon be a filmtörténetbe, nem pedig egy sokak által megnézett/bírt filmként.



Mindezekkel együtt valóban erős drámát látunk a filmvásznon, amiben a sorozatos szellemi összecsapások egy folyamatos drámai feszültséget hordoznak magukban. Meryl Streep a személyiségjegyek széles skáláját villantja fel (még humoros is tud lenni), és tényleg fantasztikusan játszik ő is és a két társa is. Talán éppen a film "mondanivalóját" nem sikerült megértenünk tökéletesen, mert az a végső fordulat, miszerint Streep-nek "kételye támadt", nem hat ránk olyan elemi erővel, mint ahogy azt az alkotó szerette volna.

A film sajátosságai miatt kivételesen DVD-n is hasonlóan jól megnézhető, mint moziban, mert például a látvány nem sok vizet zavar, és ez a kamaradráma nem feltétlenül kívánkozik nagy vászonra. De így is, úgy is egy erős drámát kapunk a pénzünkért cserébe, nem túl jó történettel, de csúcs színészi alakításokkal.