Nem Kellesz Eléggé

Valami biztosan nem stimmel ezzel a filmmel, mert egy elvileg romantikus film annyira nem tud rossz lenni, hogy nehéz legyen végignézni, vagy legalábbis ez elég ritkán fordul elő. Az, hogy a hosszúcímű barátunkal éppen ez a helyzet, több dolognak is köszönhető, de legelőször is a kimódolt, kiagyalt, hülye konfliktusokkal telepakolt, rossz forgatókönyvnek. Mert vajon mennyire érdekes az, hogy egy túlságosan beindult, és nem igazán agytröszt huszonéves lány (Gigi - Ginnifer Goodwin) hány srácot kezd el üldözni a további randevúk reményében? Vagy az, hogy egy harmincas csajnak (Janine - Jennifer Connelly) az a legnagyobb gondja a férjével, hogy titokban visszaszokott a dohányzásra, miközben a csávó egy (filmbeli) óra szenvedés után elkezdi megcsalni őt? Vagy hogy a most kifejezetten nyálasnak beállított Ben Affleck elveszi-e feleségül Jennifer Anistont, vagy sem, pedig már 7 éve együtt vannak?

Ilyen, és ezekhez hasonló problémák bukkannak fel a filmben, ami egy idő után elveszi a az utolsó türelem-morzsánkat is. A film egy állítólag sikerkönyv alapján készült, és kb. arról akar szólni, hogy "milyen nehéz manapság megtalálnia az embereknek az igazit, vagy ha már megvan, akkor megtartani..." - vagy valami ehhez hasonló béna közhelyről. Amit látunk, és ami a végére totál lenyomja a hangulatunkat, az az, hogy egy lecsupaszított, amerikai sematizált, szimpla élet-halál harcnak állítja be a randizást-kapcsolatteremtést, amiben leginkább csak a minél flegmább és üresebb fickók nyerhetnek, és ami miatt a lányok nem a saját eredetiségüket élvezve lazán buliznak, hanem belefeszülnek a húspiacba, és az ostoba tv-sorozatokból tanult számításokat végeznek a velük szemben ülőkről, magukról és az esélyeikről.

Mindezt főként a Gigi nevű főszereplőnkön keresztül kapjuk ki, aki minden egyes randiból egy üldözéssel tarkított történetet kreál, és aki folyton megalázza magát, dacára annak, hogy elvileg egy vígjáték hősnője. Gigi-t egy számunkra majdnem ismeretlen színészlány, Ginnifer Goodwin játssza, a karakteréhez hűen, meglehetősen idegesítően. Rajta kívül vannak még további főszereplőink, mind rosszabbnál rosszabb karakter, akiket már a harmadik jelenetüknél elkezdünk unni. Jennifer Aniston (aki ugyanannál a cégnél dolgozik, mint Jennifer Connelly és a Gigi nevű lány), és aki napi 24-ben azon görcsöl, miért nem veszi el a 7 éve meglevő pasija (Ben Affleck-nek nem kellett volna elvállania ezt a cheesy-szerepet). Jennifer Connelly, aki alapvetően egy szép lány és jó színésznő (Dark City, Egy Csodálatos Elme) itt egy rossz hangulatot sugárzó, túl sovány és hideg nő lett.

Ha belegondolunk, tulajdonképpen nincs egy szereplője sem a filmnek, akit kicsit is bírtunk volna, beleértve Justin Long-ot, aki annyira szimpi srác (Galaxy Quest, Dodgeball, Die Hard 4), hogy belőle tényleg művészet egy antipatikus és arrogáns fickót csinálni. Az executive producerek között ott találjuk Drew Barrymore-t, aki egyben játszik is a filmben (az egyik főbéna karaktert), és van egy olyan érzésünk, hogy jócskán beleszólt a szereposztásba is, ezért lett a volt pasija, Justin Long kiemelt főszereplő, illetve ezért lehetett "a" főhősnő Gigi egy rá (a korábbi önmagára) hasonlító színésznő, a már említett Ginnifer Goodwin.

A romantikának még a közelébe sem megyünk a film alatt, sőt, éppen ellekezőleg, ez a film képes kiölni konkrét romantika-csírákat az emberből, mármint ha kicsit is komolyan veszi a látottakat. De a romantika még csak a fele a film műfajának (romantikus komédia), és a második felével ha lehetséges, még rosszabbul állunk. Itt az a helyzet, hogy hiába akarunk legalább kicsit szórakozni a filmen, nincs benne egyetlen olyan jelenet sem, ami vicces lenne, vagy amin elmosolyodhatnánk. Egyszóval se nem romantikus, se nem humoros, inkább hajlik egy elrontott dráma felé, amiről nem tudjuk meg végül, miről akar szólni. Hogy nehéz a fiatal lányok élete a 2000-es évek párkapcsolataiban? Hát, igen, emiatt simán végignézünk egy két órás filmet, amiben nincs egy egységes történet, ide-odatérülnek el az egyes cselekmény-szálak, és semmilyen tettből nem következik a következő, egy-egy akciónak nincs rendes következménye (a film végén mennyire lett más Drew Barrymore karaktere, aki addig egyetlen fickót sem talált magának, utána meg igen? Vagy miért "kellett" szívrohamot kapnia Aniston karaktere apjának, ha ebből nem következik semmi, de semmi? Vagy például mennyit változott Ben (Bradley Cooper) személyisége a film elejétől a végére, ami miatt megérthetnénk, mit miért tett? - ezekre a kérdésekre senki sem keresett választ az alkotók közül, a jelek szerint)).

Sajnos ez a film csöppet sem a szerelemről, hanem csak a csupasz "randizásról" szól, és arról is úgy, ahogy ezt egy tv-sorozat írója elképzeli, miközben neki magának furán alakul az élete, és ettől nagyon frusztrálttá válik. Ahelyett, hogy feldobódnánk "egy jó kis vígjátéktól, ismert színészekkel, szerelmes sztorival, ilyesmi...", lehangol minket ez a film, mert bár nem sok mindenről szól, de az tuti, hogy egy jó időre elveszi az ember kedvét a kapcsolat-teremtéstől, vagy annak elemzésétől - ami igazán nem szép tőle...