2009-04-25
Miért Éppen Minnesota?
Csetlés-botlás a kisvárosban
A New In Town tömör és sokatmondó cím, a magyar fordítás érthető módon kissé lazábbra és viccesebbre vette a dolgot, azt az ismert alaphelyzetet, amit már oly sok filmben láthattunk, miszerint egy nagyvárosi x (legtöbbször New York-i) főhős a bevált élénk életmódját hirtelen lecseréli egy elvileg nyugodtabbra és lassabbra, egy kisvárosban. Ebből a váltásból eddig már sok mulatságos forgatókönyv született - sajnos, ez a filmünkre nem áll.
Nagyon könnyen adódhatna 
egy Bridget Jones-os párhuzam, de kihagyjuk, mert az a tény, hogy a főszereplő Renée Zellweger ugyanazokkal az arcjátékaival és gesztusaival játszotta el mindkét (mindhárom) filmjét, még nem elég egy ilyen egyszerű hasonlításhoz.
Maradnánk tehát a "nagyvárosból a kisvárosba" sztori-vonalnál, ami a 90-es években, és a 2000-es években is életrehívott már pár jó vígjátékot. Ilyen például a remek Egyedül Nem Megy (Trial and Error, 1997), ahol Jeff Daniels és barátja idétlenkednek egy kisvárosban, egy bírósági tárgyalás ürügyén, a Doc Hollywood (1991), amiben Michael J. Fox ottragad egy Grady nevű kisvárosban, és jobbnál jobb kalandokat él átt a helyiekkel, ilyen a szintén nagyon jó Kis Szemtanú (Witness, 1985), amiben Harrison Ford az amishok között vegyül el egy büntény kapcsán, a Pretty Woman 2-nek tekinthető Oltári Nő (1999), amiben Richard Gere New York-ból érkezik egy kisvárosba, hogy ott megküzdjön Julia Roberts-szel, de ezen a talajon mozog Sandra Bullock 98-as Majd Elválik-ja is, amiben egyébként ugyanaz a férfi főszereplő (Harry Connick Jr.), mint itt.
Szóval szép hagyománya van a kisvárosba csöppenős filmeknek, amikből legtöbbször
vígjáték kerekedik ki, a kedves, jószívű és talpraesett kisvárosiaknak köszönhetően, akik "megfertőzik" a jófej stílusukkal az eleinte leereszkedő, magányos, és bezárkózott "nagyvárosit", és ebből a kölcsönös felovadásból általában valami egészen jó, vicces és kedves dolog sül ki. A New In Town sajnos híján volt minden eredetiségnek, vagy jókedvű, laza stílusnak, és emiatt egy olyan vígjáték született, amin egyrészt csak egyszer tudtunk mosolyogni, másrészt ami úgy haladt előre a történet mentén, hogy nem volt benne egy szemernyi meglepetés, csavar, érdekes fordulat sem, plusz az első félóra után bármelyik néző ki tudta volna találni/meg tudta volna írni a végkifejletet.
A hősnőt Lucy-nek hívják, ami már élből sántít kissé, mert Renée Zellweger-ről soha sem jutna eszünkbe a Lucy-ság. No, mindegy, Lucy ezúttal Miami-ból utazik "fel" északra, Minnesota-ba, pontosabban egy New Ulm nevű kisvárosba (ami egyébként valóban létezik, 13 600 lakossal, de a filmet nem ott forgatták, hanem Kanadában), hogy a rideg multicég akaratát keresztülvigye
a minnesotai népeken. Innentől a már említett Bridget Jones-os bénázás következik, gyorsan, gondolkodás nélkül kimondott beszólások, csetlés-botlás, fázós mellek elrejtése a vallásos helyiek előtt, röpke összeveszés az egyetlen Lucy-korabeli csávóval, akit a kisvárosok állandó főhőse, Harry Connick Jr. alakít.
Bármennyire is szeretnénk többet belelátni a filmbe, mint amit percről percre nyújt, az a rossz helyzet adódik, hogy már menet közben is ellankadunk, mert egyszerűen nincs mi lekösse a figyelmünket. Renée Zellweger csúszkál, fázik, magassarkúban tipeg, szóval mindent előad, ami a helyi szokásokkal a lehető leginkább szembenállhat. Ő a nagyvárosi nő, aki ráadásul főnökként is érkezik a városkába, és aki innentől az összes sztereotípiát bemutatja, ami egy ilyen karakterhez tartozhat.
Nincsenek meglepetések, ha éppen hangosan magyaráz Lucy valakiről, biztosra vehetjük, hogy a háta mögött áll, és hallja az ő meggondolatlan szavait, és mivel Zellweger itt is egy
egyedülálló csajt alakít (mint régen, Bridget Jones-os korában), arra is fogadásokat köthetünk, hogy egy idő után előjön a színes-dögös fehérnemű, mint tárgyi főszereplő, illetve a nagy mennyiségű alkohol, ami annyi vicces félreértésre szokott alkalmat szolgáltatni amúgy. Itt persze nem, de ez nemcsak a forgatókönyv hibája, hanem a szellemtelen rendezésé is. Szinte látjuk magunk előtt a film forgatását, a konkrét munkavégzést, ahogy Zellweger egyik viccesnek szánt jelenetet adja elő a másik után, de hiába, valami miatt az egész nem vicces és könnyed, élvezetes, vagy csak simán vígjátéki.
A szereposztás is eléggé egyszerűen működött: a szingliként elhíresült Zellweger egyből megkapta Lucy szerepét, a kisvárosos Harry Connick Jr. (P.S. I Love You és a Majd Elválik) értelemszerűen beugrott a jófej helyi
csávó szerepébe, a vallásos, plusz kissé fura helyi titkárnő karakterét pedig az a Siobhan Fallon játssza, aki az Alibi Törzsben annyira vicces volt asszisztensként, és aki az első Men In Black-ben annyira emlékezetesen alakította az egyszerű középnyugati háziasszonyt, akinek a férjének, Edgar-nak a bőrébe szó szerint belebújt egy földönkívüli (" a cukor nem csinál ilyet.."). Fallon jó színésznő, de itt neki sem akadt sok tennivalója, kivéve, hogy minden második mondatába bele kellett szőnie a "tápióka" szót.
További érdekesség, hogy a film eléggé erőteljesen használja a filmzenéket, nagyon rákészül az egyes számokra, és ettől még ez a zene-vonal is kissé erőltetettnek tűnik (beleértve a Zellweger által elénekelt "I Will Survive" c. számot is).
Úgy tűnik, a New In Town máshol sem aratott felhőtlen sikert, az Usa-ban mindössze 16.7 millió dollárt termelt, ami szinte említésre sem méltó összeg, külföldön pedig egy ugyancsak szerény 7 milliót hozott össze. Így összesen 23.7 millió dolláros bevételt könyvelhettek el a producerei, ami nagyon kevés, tekintve, hogy például Zellweger-nek is eléggé magas már a gázsija.
Végülis azt mondanánk, nem a főszereplő színésznő miatt lett közepes a film (ő a szokásos formáját nyújtotta), hanem a nem kellően átgondolt történet, és a fantáziátlan rendezés miatt.
Hiába vagyunk nagy rajongói a kisvárosos és/vagy romantikus vígjátékoknak, sajnos filmünk egyik fronton sem teljesített kellőképpen, és ezért a pár perc alatt feledhető élmények közzé soroljuk.
egy Bridget Jones-os párhuzam, de kihagyjuk, mert az a tény, hogy a főszereplő Renée Zellweger ugyanazokkal az arcjátékaival és gesztusaival játszotta el mindkét (mindhárom) filmjét, még nem elég egy ilyen egyszerű hasonlításhoz.
Maradnánk tehát a "nagyvárosból a kisvárosba" sztori-vonalnál, ami a 90-es években, és a 2000-es években is életrehívott már pár jó vígjátékot. Ilyen például a remek Egyedül Nem Megy (Trial and Error, 1997), ahol Jeff Daniels és barátja idétlenkednek egy kisvárosban, egy bírósági tárgyalás ürügyén, a Doc Hollywood (1991), amiben Michael J. Fox ottragad egy Grady nevű kisvárosban, és jobbnál jobb kalandokat él átt a helyiekkel, ilyen a szintén nagyon jó Kis Szemtanú (Witness, 1985), amiben Harrison Ford az amishok között vegyül el egy büntény kapcsán, a Pretty Woman 2-nek tekinthető Oltári Nő (1999), amiben Richard Gere New York-ból érkezik egy kisvárosba, hogy ott megküzdjön Julia Roberts-szel, de ezen a talajon mozog Sandra Bullock 98-as Majd Elválik-ja is, amiben egyébként ugyanaz a férfi főszereplő (Harry Connick Jr.), mint itt.
Szóval szép hagyománya van a kisvárosba csöppenős filmeknek, amikből legtöbbször
vígjáték kerekedik ki, a kedves, jószívű és talpraesett kisvárosiaknak köszönhetően, akik "megfertőzik" a jófej stílusukkal az eleinte leereszkedő, magányos, és bezárkózott "nagyvárosit", és ebből a kölcsönös felovadásból általában valami egészen jó, vicces és kedves dolog sül ki. A New In Town sajnos híján volt minden eredetiségnek, vagy jókedvű, laza stílusnak, és emiatt egy olyan vígjáték született, amin egyrészt csak egyszer tudtunk mosolyogni, másrészt ami úgy haladt előre a történet mentén, hogy nem volt benne egy szemernyi meglepetés, csavar, érdekes fordulat sem, plusz az első félóra után bármelyik néző ki tudta volna találni/meg tudta volna írni a végkifejletet.
A hősnőt Lucy-nek hívják, ami már élből sántít kissé, mert Renée Zellweger-ről soha sem jutna eszünkbe a Lucy-ság. No, mindegy, Lucy ezúttal Miami-ból utazik "fel" északra, Minnesota-ba, pontosabban egy New Ulm nevű kisvárosba (ami egyébként valóban létezik, 13 600 lakossal, de a filmet nem ott forgatták, hanem Kanadában), hogy a rideg multicég akaratát keresztülvigye
a minnesotai népeken. Innentől a már említett Bridget Jones-os bénázás következik, gyorsan, gondolkodás nélkül kimondott beszólások, csetlés-botlás, fázós mellek elrejtése a vallásos helyiek előtt, röpke összeveszés az egyetlen Lucy-korabeli csávóval, akit a kisvárosok állandó főhőse, Harry Connick Jr. alakít.
Bármennyire is szeretnénk többet belelátni a filmbe, mint amit percről percre nyújt, az a rossz helyzet adódik, hogy már menet közben is ellankadunk, mert egyszerűen nincs mi lekösse a figyelmünket. Renée Zellweger csúszkál, fázik, magassarkúban tipeg, szóval mindent előad, ami a helyi szokásokkal a lehető leginkább szembenállhat. Ő a nagyvárosi nő, aki ráadásul főnökként is érkezik a városkába, és aki innentől az összes sztereotípiát bemutatja, ami egy ilyen karakterhez tartozhat.
Nincsenek meglepetések, ha éppen hangosan magyaráz Lucy valakiről, biztosra vehetjük, hogy a háta mögött áll, és hallja az ő meggondolatlan szavait, és mivel Zellweger itt is egy
egyedülálló csajt alakít (mint régen, Bridget Jones-os korában), arra is fogadásokat köthetünk, hogy egy idő után előjön a színes-dögös fehérnemű, mint tárgyi főszereplő, illetve a nagy mennyiségű alkohol, ami annyi vicces félreértésre szokott alkalmat szolgáltatni amúgy. Itt persze nem, de ez nemcsak a forgatókönyv hibája, hanem a szellemtelen rendezésé is. Szinte látjuk magunk előtt a film forgatását, a konkrét munkavégzést, ahogy Zellweger egyik viccesnek szánt jelenetet adja elő a másik után, de hiába, valami miatt az egész nem vicces és könnyed, élvezetes, vagy csak simán vígjátéki.
A szereposztás is eléggé egyszerűen működött: a szingliként elhíresült Zellweger egyből megkapta Lucy szerepét, a kisvárosos Harry Connick Jr. (P.S. I Love You és a Majd Elválik) értelemszerűen beugrott a jófej helyi
csávó szerepébe, a vallásos, plusz kissé fura helyi titkárnő karakterét pedig az a Siobhan Fallon játssza, aki az Alibi Törzsben annyira vicces volt asszisztensként, és aki az első Men In Black-ben annyira emlékezetesen alakította az egyszerű középnyugati háziasszonyt, akinek a férjének, Edgar-nak a bőrébe szó szerint belebújt egy földönkívüli (" a cukor nem csinál ilyet.."). Fallon jó színésznő, de itt neki sem akadt sok tennivalója, kivéve, hogy minden második mondatába bele kellett szőnie a "tápióka" szót.
További érdekesség, hogy a film eléggé erőteljesen használja a filmzenéket, nagyon rákészül az egyes számokra, és ettől még ez a zene-vonal is kissé erőltetettnek tűnik (beleértve a Zellweger által elénekelt "I Will Survive" c. számot is).
Úgy tűnik, a New In Town máshol sem aratott felhőtlen sikert, az Usa-ban mindössze 16.7 millió dollárt termelt, ami szinte említésre sem méltó összeg, külföldön pedig egy ugyancsak szerény 7 milliót hozott össze. Így összesen 23.7 millió dolláros bevételt könyvelhettek el a producerei, ami nagyon kevés, tekintve, hogy például Zellweger-nek is eléggé magas már a gázsija.
Végülis azt mondanánk, nem a főszereplő színésznő miatt lett közepes a film (ő a szokásos formáját nyújtotta), hanem a nem kellően átgondolt történet, és a fantáziátlan rendezés miatt.
Hiába vagyunk nagy rajongói a kisvárosos és/vagy romantikus vígjátékoknak, sajnos filmünk egyik fronton sem teljesített kellőképpen, és ezért a pár perc alatt feledhető élmények közzé soroljuk.
-olasz-
2009-04-25