2009-07-18
Brüno
a befutott provokátor
Sacha Baron Cohen pár éve az újszerű, néha gyerekes, néha túlzásba vitt humorával lett ismert (2002-ben Ali G-ként tűnt fel), hogy aztán később más személyiségeket is kitaláljon magának, és más kitalált, súlyos karakterek bőrébe is bújjon (lsd. Borat, a suttyó ál-kazah álriporter). Most az a legújabb, hogy egy Brüno nevű 19 éves osztrák homoszexuálisként szerepel, és ennek ürügyén szinte mindent megenged magának a filmvásznon.
A cél persze a szórakoztatás lenne, a nevettetés, és biztosan vannak olyan nézők is, akik a filmbeli alantas beszólásokat és utalásokat mulatságosnak tartják, vagy akik tudnak nevetni Cohen premier 
plánban pörgetett farkán, de mi nem tartozunk ide. Az, hogy mindent megenged magának Cohen, nem túlzás, és nem is egy prűd álláspont, tényleg így van, Cohen láthatóan minden irányban elengedte magát, és politikailag, társadalmilag inkorrekt beszólásokkal él (Hitler után a második legnépszerűbb osztrák akar lenni Brünoként, mexikói munkásokat élő székként használ egy-két jelenetben), plusz a gusztustalan vonalat is felfokozta. A sok homoszexuális aktusra való képi és szóbeli utalás már az elejétől fárasztó, ráadásul a megjelenítés primitív módja miatt bántó a melegekre nézve, így a film megnézése után egy szerencsétlen, sztereotíp és lealacsonyító kép marad meg a heteró nézőkben "a melegekről", általában.
Cohen láthatóan arra játszik, hogy a film elleni tiltakozások (köztük az osztrák kulturális miniszteré is) csak segítik a film reklámozását, ha már egyszer mozikba kerül, akkor minden országban lesz rá "fogékony", vagyis az alantas-prímér humorokon szívesen röhögő közönség. És persze kb. így is van, Cohen, mint egy befutott üzletember járja a világot és a tv-stúdiókat Brüno-ként, selypít, riszálja magát és provokál, úgy, mint a filmjében. A siker megvolt, Cohen annak az árán keresett sok pénzt, és tette ismertté a nevét, hogy a melegeket, mexikóiakat, republikánus politikust, középnyugati amerikaikat, feketéket, vagyis szinte mindenkit alázott, de nem úgy, mint a South Park-os srácok (akik néha szintén elszállnak), nem humorral és ötlettel, hanem csak úgy, eszközként.
Túlságosan kimódoltnak tűnik Cohen új arca, a Brüno nevű
karaktere cseppet sem vicces (a velünk együtt mozizó közönség is próbált nevetni rajta, de csak egyszer-kétszer hangzott fel egy erőltetett nevetés, amúgy az elképedés hallgatása volt jellemző), és nagyon úgy tűnik, Cohen elveszítette az Ali G idején még meglevő spontenaitását és gyerekes humorát, most már egy karrierista, hivatásos paródia-készítőnek látjuk, akinek nincsenek gátlásai az általa "feldolgozott" csoportok, emberek kigúnyolásában.
Ez így egy kínos mozizás lett, a már fél óra után kiismert és unalmas Brüno a film végéig nem tudott egy igazi humort sem bevetni, az pedig, hogy a filmen belül is felháborítja a vele érintkezőket, szintén elég egyszerű fogás. Ali G vicces volt, és csak néha túlzó, Borat primitív humorú volt, és nem jó, Brüno pedig annyira csak szimplán provokatív lett, hogy ez eddig Cohen működésének a mélypontja. Ezek után annyira nem várjuk kiváncsian az új figuráját....
plánban pörgetett farkán, de mi nem tartozunk ide. Az, hogy mindent megenged magának Cohen, nem túlzás, és nem is egy prűd álláspont, tényleg így van, Cohen láthatóan minden irányban elengedte magát, és politikailag, társadalmilag inkorrekt beszólásokkal él (Hitler után a második legnépszerűbb osztrák akar lenni Brünoként, mexikói munkásokat élő székként használ egy-két jelenetben), plusz a gusztustalan vonalat is felfokozta. A sok homoszexuális aktusra való képi és szóbeli utalás már az elejétől fárasztó, ráadásul a megjelenítés primitív módja miatt bántó a melegekre nézve, így a film megnézése után egy szerencsétlen, sztereotíp és lealacsonyító kép marad meg a heteró nézőkben "a melegekről", általában.
Cohen láthatóan arra játszik, hogy a film elleni tiltakozások (köztük az osztrák kulturális miniszteré is) csak segítik a film reklámozását, ha már egyszer mozikba kerül, akkor minden országban lesz rá "fogékony", vagyis az alantas-prímér humorokon szívesen röhögő közönség. És persze kb. így is van, Cohen, mint egy befutott üzletember járja a világot és a tv-stúdiókat Brüno-ként, selypít, riszálja magát és provokál, úgy, mint a filmjében. A siker megvolt, Cohen annak az árán keresett sok pénzt, és tette ismertté a nevét, hogy a melegeket, mexikóiakat, republikánus politikust, középnyugati amerikaikat, feketéket, vagyis szinte mindenkit alázott, de nem úgy, mint a South Park-os srácok (akik néha szintén elszállnak), nem humorral és ötlettel, hanem csak úgy, eszközként.
Túlságosan kimódoltnak tűnik Cohen új arca, a Brüno nevű
karaktere cseppet sem vicces (a velünk együtt mozizó közönség is próbált nevetni rajta, de csak egyszer-kétszer hangzott fel egy erőltetett nevetés, amúgy az elképedés hallgatása volt jellemző), és nagyon úgy tűnik, Cohen elveszítette az Ali G idején még meglevő spontenaitását és gyerekes humorát, most már egy karrierista, hivatásos paródia-készítőnek látjuk, akinek nincsenek gátlásai az általa "feldolgozott" csoportok, emberek kigúnyolásában.
Ez így egy kínos mozizás lett, a már fél óra után kiismert és unalmas Brüno a film végéig nem tudott egy igazi humort sem bevetni, az pedig, hogy a filmen belül is felháborítja a vele érintkezőket, szintén elég egyszerű fogás. Ali G vicces volt, és csak néha túlzó, Borat primitív humorú volt, és nem jó, Brüno pedig annyira csak szimplán provokatív lett, hogy ez eddig Cohen működésének a mélypontja. Ezek után annyira nem várjuk kiváncsian az új figuráját....
-olasz-
2009-07-18