G.I.Joe: A Kobra Árnyéka

Kicsit fura is elképzelni, pontosan ki a megcélzott közönség: a régebben G.I.Joe-kkal játszó, de most már tinédzserkorba lépő srácok? (A tizenéves fiúk még mindig a legtöbbet mozibajáró korosztály az USA-ban). A Transformers 1-et viccesnek tartó, a másodikat is megnéző, mostanra már Hasbro-törzsvendégnek számító 30-as, 40-es férfiak, illetve a velük együtt mozizó lányok? Nem tudjuk, de végülis mindegy, a G.I.Joe-t nem tekinthetjük "rendes" filmnek, inkább olyannak, ahol a komputer-technika és a képregény-világ együttműködéséből egy jó másfél órás lövöldözés, akció és ugrabugrálás, sérthetetlen páncélruhában való röpködés kerekedik ki, plusz a két akció közti időben vagy keménykedés, vagy jópofa beszólások váltják egymást.

Olyan, mintha nemcsak a trükköket készítették volna számítógépekkel, hanem magát a forgatókönyvet is, és mintha a rendezésbe is besegített volna egy-egy felkészült gép. Semmi meglepetés, minden úgy megy, mint egy képregény világú katonai akciófilmben: a széles nyakú fiatal srác (főhős) a fekete barátjával együtt csatlakozik a szigorúan nemcsak amerikai katonákból álló (hanem a világ minden részéről beszerzett) G.I.Joe-csapathoz, hogy aztán együtt próbálják meg menteni a világ mostani 4 hatalmi gócpontját (Peking az első, aztán Washington, Párizs és persze Moszkva) 4 db atomtöltet-robbantástól. A G.I.Joe-csapat ellenkező oldalán ahogy azt már megszokhattuk, mániákus, bekattant gyilkosok állnak, azzal a helyi specialitással, hogy itt a főgonoszok hajlamosak fémmaszkot magukra ölteni, hogy a film egy adott pontján még eredeti Darth Vader-es szuszogást is hallani véljük felőlük.



A filmbeli rengeteg akció, lövöldözés, táska ellopása-visszaszerzése, bevetés és ugrálás még nem jelenti azt, hogy a film végül izgalmas is lesz - erről nincs szó. Nincs miért izgulnunk (Vajon belehalnak-e gyorsítóruhával megküldött hőseink, amint testükkel végigsöprik Párizs utcáit? Ez nem komoly kérdés..), mindenki teszi a dolgát, a gonoszok nem hagyják abba az Austin Power-minőségű gonoszkodásukat (hatalmas, mindent elsöprő tervük már a 15 éves nézőknek is nyilvánvaló lesz az elején), a G.I.Joe-k sem adják fel, hiába múlik folyton másodpercek töredékén, hogy túlélnek-e egy akciót, ők tovább küzdenek, mert ők a legjobbak, a világ őrzői.



A temérdek "gépi elem" mellé a forgatókönyvíró robotok igyekeztek valami "emberi" motívumot is becsempészni, ide tartozik Sienna Miller karaktere (Ana és Bárónő egyben), akit régen nagyon szeretett a főhős srác (Duke/Channing Tatum megformálásában, őt egy hete láthattuk a Bunyó c. film főszerepében), de sajnos a film jelenében Miller már a gonoszkodókkal van együtt, illetve ott van még a vicces fekete karakter (Az egyik Wayans-fivér, Marlon előadásában, akinek vajon ki a szinkronhangja? Igen, Kálid Artúr, nem is kérdés) és a vöröshajú, tökéletesség-mániás, bombázó G.I.Joe-lány kapcsolata, akik az akciók során jókat beszélgetnek, majd egymásba szeretnek.

Nem szabad kihagynunk a keleti vonalat sem, ami egy igazi képregény-figura (Kígyószem) és gyerekkori kungfu riválisa közti folytonos éles összecsapásokat jelenti, fekete és fehér kungfu ruhában, egyenrangú profi harcosokként, akik között nem a technikai felkészültség, hanem az erkölcsi tartás tesz különbséget.

A G.I.Joe-k vezetője a tábornoknak kissé pocakos Dennis Quaid, aki nagyon jelentőségteljesen tudja elmondani a sok katonai filmben látott-hallott mondatokat.



A filmet Stephen Sommers rendezte, aki az olyan horrorba hajló, de mégis vicces kalandfilmekkel lett ismert (ezeket írta és legtöbbször rendezte is), mint a Múmia-sorozat, vagy a Skorpiókirály, de ha belegondolunk, eddig leginkább horrorfilmeket rendezett (a fentieken kívül a Kísértethajót és a Van Helsing-et). Nincs jelentősége, mert ezt a filmet tényleg le tudták volna bonyolítani komputerek is, mindenesetre a horrorfilmes feszültségkeltésnek most nem volt helyük, inkább a Múmiás vicces beszólások stílusa jött itt is elő (plusz a két kedvenc színésze, Brendan Fraser és Arnold Vosloo is kapott egy-egy icipici szerepet a filmben).

A G.I.Joe-k eredetileg pár centi magas kis játékfigurák, akik hihetetlen dolgokra képesek - most ezek a kis hősök kaptak maguknak egy egész saját filmet, és így rendes, húsvér szereplők tolmácsolásában követhetjük végig képregényes kalandjaikat, már ha tényleg erre vágyunk...