2009-10-24
Utolsó Jelentés Annáról
Egy kitartó nő
Bár egy nagyon komoly életművel rendelkezik Mészáros Márta, az a helyzet, hogy leginkább a 2004-es Temetetlen Halott c. Nagy Imre-film kapcsán figyeltünk fel rá. Történelmi film egy jelentős magyar személyiségről - úgy tűnik, ezt a műfajt remekül műveli a rendezőnő. Nagy Imre után most a szociáldemokrata Kéthly Anna élete és alakja került filmre.
A főszereplő Eszenyi Enikő, akit viszonylag régen láthattunk filmszerepben, 
de ez nem jelent semmit, Eszenyi jó színésznő, valószínűleg bármit el tud játszani, és most is pompás alakítást nyújtott. A filmmel, a forgatással kapcsolatos anyagokban, és Eszenyi szavaiból is kiderül, hogy milyen technikai dolgok segítették őt a fiatalabb és idősebb Kéthly Anna bőrébe bújni, hogyan készült a szerepére idősebb hölgyekkel beszélgetve, de ez mind nem osztana-szorozna, ha lelkileg valóban nem tudna belehelyezkedni valakinek az életébe, átérezni karaktere döntéseit, elveit és választásait, az érzéseit, vagyis ha nem tudná annyira felpörgetni a színészi empátiáját, hogy a filmben átváltozzon Kéthly Annává. Eszenyinek ez láthatóan könnyen ment, és emiatt érzelemdús és jó tud lenni a film.
Többféle idősíkkal dolgozik a rendezőnő, van benne 1989, Nagy Imre újratemetése, van benne Kéthly fiatalkora a század elején, a történet jelene a 70-es években, de nem zavaró ezek váltakozása. A cselekmény keretét egy
fiatal irodalomtanár, Faragó Péter kiküldetése adja, akit a pártállami titkosszolgálat azzal bíz meg a 70-es évek elején, hogy csábítsa haza az emigrációban élő Kéthly Annát, hogy a rendszer őt is fel tudja mutatni, mint a kommunista diktatúrához "visszatért" híres politikust.
A kettejük találkozása felidézi Kéthly és Faragó Péter nagybátyjának, Faragó Lászlónak a szerelmét, a régi szociáldemokrata párti megnyilvánulásait Kéthly Annának, és a sokféle idősíkban tett kiruccanásunk révén a film közepére már egészen jól képben leszünk a főhősnőnkkel, a nyugati emigráció hétköznapjaival és Kéthly Anna világszemléletével kapcsolatban, azon túl pedig egészen jó képet kapunk a "puha diktatúra" működéséről is, és az emberek hétköznapjaiba behatoló korrupcióról is.
Jó nézni a filmet, elég ritkán akad olyan jelenet, ami talán kicsit megakasztaná az események sodrát, Eszenyi gesztusai (és a hangja is!) a helyükön vannak, ami pedig külön élvezetes, az az, hogy
többször mesélnek el szavak helyett mozdulatok és pillantások egész háttértörténeteket vagy érzéseket, és ezzel a gesztus-dramaturgiával több helyet adnak a nézők fantáziájának, mint amúgy történne.
Ami a Faragó Pétert játsszó Fekete Ernőt ileti, el tudtunk volna képzelni nála tehetségesebb fiatal színészt is erre a szerepre, de az is igaz, hogy végülis jobban játszotta s szerepét, mint ahogy vártuk.
Igaza van Mészáros Mártának, hogy ezt a filmet Eszenyi Enikőre kellett alapozni, az ő művészi attitűdje és remek játéka rengeteget dobott a film minőségén. És az sem gond, ha a néző a film előtt nem is sejti, ki volt Kéthly Anna - mire véget ér a film, már többek közt róla is lesz egy konkrét képünk, ami elég jó dolog...
de ez nem jelent semmit, Eszenyi jó színésznő, valószínűleg bármit el tud játszani, és most is pompás alakítást nyújtott. A filmmel, a forgatással kapcsolatos anyagokban, és Eszenyi szavaiból is kiderül, hogy milyen technikai dolgok segítették őt a fiatalabb és idősebb Kéthly Anna bőrébe bújni, hogyan készült a szerepére idősebb hölgyekkel beszélgetve, de ez mind nem osztana-szorozna, ha lelkileg valóban nem tudna belehelyezkedni valakinek az életébe, átérezni karaktere döntéseit, elveit és választásait, az érzéseit, vagyis ha nem tudná annyira felpörgetni a színészi empátiáját, hogy a filmben átváltozzon Kéthly Annává. Eszenyinek ez láthatóan könnyen ment, és emiatt érzelemdús és jó tud lenni a film.
Többféle idősíkkal dolgozik a rendezőnő, van benne 1989, Nagy Imre újratemetése, van benne Kéthly fiatalkora a század elején, a történet jelene a 70-es években, de nem zavaró ezek váltakozása. A cselekmény keretét egy
fiatal irodalomtanár, Faragó Péter kiküldetése adja, akit a pártállami titkosszolgálat azzal bíz meg a 70-es évek elején, hogy csábítsa haza az emigrációban élő Kéthly Annát, hogy a rendszer őt is fel tudja mutatni, mint a kommunista diktatúrához "visszatért" híres politikust.
A kettejük találkozása felidézi Kéthly és Faragó Péter nagybátyjának, Faragó Lászlónak a szerelmét, a régi szociáldemokrata párti megnyilvánulásait Kéthly Annának, és a sokféle idősíkban tett kiruccanásunk révén a film közepére már egészen jól képben leszünk a főhősnőnkkel, a nyugati emigráció hétköznapjaival és Kéthly Anna világszemléletével kapcsolatban, azon túl pedig egészen jó képet kapunk a "puha diktatúra" működéséről is, és az emberek hétköznapjaiba behatoló korrupcióról is.
Jó nézni a filmet, elég ritkán akad olyan jelenet, ami talán kicsit megakasztaná az események sodrát, Eszenyi gesztusai (és a hangja is!) a helyükön vannak, ami pedig külön élvezetes, az az, hogy
többször mesélnek el szavak helyett mozdulatok és pillantások egész háttértörténeteket vagy érzéseket, és ezzel a gesztus-dramaturgiával több helyet adnak a nézők fantáziájának, mint amúgy történne.
Ami a Faragó Pétert játsszó Fekete Ernőt ileti, el tudtunk volna képzelni nála tehetségesebb fiatal színészt is erre a szerepre, de az is igaz, hogy végülis jobban játszotta s szerepét, mint ahogy vártuk.
Igaza van Mészáros Mártának, hogy ezt a filmet Eszenyi Enikőre kellett alapozni, az ő művészi attitűdje és remek játéka rengeteget dobott a film minőségén. És az sem gond, ha a néző a film előtt nem is sejti, ki volt Kéthly Anna - mire véget ér a film, már többek közt róla is lesz egy konkrét képünk, ami elég jó dolog...
-lid-
2009-10-24