microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2009-12-17

Ádám Almái

Minden - és mindennek az ellenkezője


Amíg a szokványos, szórakoztatást célzó filmek az élet felületén csúszkálnak, és akárhány órát nézünk is belőlük, egy fokkal sem kerülünk közelebb semmihez, csak egyre tompábbak leszünk, addig a művészfilmek lényege a filozófia, a szisztematikus kutatás, a jelentőséggel bíró lépésekkel való előrehaladás, és így akárhonnan indulunk is el, akármilyen gondolattal - biztosan jutunk valahova, feltéve, hogy jó a filmet gondozó, előhívó művész - mint esetünkben is ...



Az Ádám Almái önmagában is egy filozófiai költemény, azon belül is egy extrém műalkotás. Filozofikus, hiszen a börtönből szabadult, saját bevallása szerint is gonosz skinhead egyik ad hoc válasza lesz a világot jelentő projekt - egy almás pite sütése. Amint Ivan, a pap megkérdi tőle, mit akar, és amint azt válaszolja, hogy semmit, lepényt, Ivan máris meglátja ebben az értelmet, és azt mondja, hogy akkor Ivan bevállalt feladata az lesz, hogy amikor az almafa meghozza a terméseit, süt belőlük egy remek lepényt. A filozófia lényege: bármiből ki lehet indulni,a lényeg, hogy értelmes, jelentőséggel bíró lépésekkel haladjunk előre ...

A film persze extrém is. Még szép, hogy az, hiszen az élet, a való élet legeslegdurvább árnyékzónájába merészkedik be hetykén - a gyűlölet, a gonoszság és a lelki szegénység birodalmába. Adott egy pap, aki meglehetősen sajátosan áll hozzá a valósághoz, az élethez - kissé Dosztojevszkij-stílusú karakter, lazaságát, vitalitását tekintve pedig legeslegjobban, Bódy Gábor Kutya Éji dala c. filmjében az álpaphoz hasonlít(ható). Adott a pap, és adott vele szemben a skinhead, akinek semmije sincs, a semmiből jön, és épp a semmibe tart (alig várja, hogy 11 hónap múlva szabaduljon, és folytassa a skinheadkedést, addig is, minden nap visszateszi a falra a Hitler-képét).

A mérkőzés nemcsak kozmikus, de nagyon kemény is. A pap semmit sem akar - azaz mindent akar, bármit. Szocializálni akarja a skinhead-et, remélve, hogy ha belőle folyton a szeretet és emberség hullámai áradnak, az egy idő után elkezd hatni. A skinhead kemény ellenfél, mert ő sem akar semmit, azaz nem tudja, mit akar, és abba kapaszkodik, ami az útjába akad. Kiderül, hogy a pap hazugságban él, kiderül, hogy a gyermeke gyomorék, kiderül, hogy a felesége öngyilkos lett, kiderül, hogy gyermekkorában őt is és a testévért is verte az apjuk, sőt, az abúzus egyéb formáit is elkövette rajtuk. A pap tehát hazudik. Ignorálja a világ, a valóság összes olyan elemét, ami megingathatná őt. A skinhead kapva kap az alkalmon, és elhatározza, hogy erre fog rástartolni, a pap szembesítésére a valósággal. Hamar rájön arra is, hogy ha ez sikerül, attól a pap össze fog roppanni - de ez is csak feldobja őt, hiszen, ahogy mondja is: gonosz.



A film gyakorlatilag egy bibliai történet, komplex és transzcendens. Látjuk a skinhead-et, amint többször is megveri Ivan-t. Ivan orra egyre durvábban eltorzul, szinte mint valami vígjátékban - de ez most komoly. Az almás- lepény-sütés, bár első hallásra ártatlan küldetésnek tűnik, egyre komolyabb projektté változik. Ivan azt állítja, hogy az ördöggel kell megküzdeni, hogy a lepény (pite) végül összejöjjön. A skinhead azt mondja, ez baromság. Később ezt azzal tetézi, hogy elmagyarázza Ivan-nak, hogy az ördög nem is foglalkozik vele, hogy Isten teszi őt tönkre, mert nem szereti őt. A küzdelem tehát tovább eszkalálódik. Mi pedig, nézők alig hisszük el, hogy ilyen lelki és pszichológiai mélységekbe le lehet fúrni úgy, hogy a realitás mértékét sosem véti el.





Az Ádám Almái egy dolgozat az emberről, a társas lényről, az emberről, akibe be van építve, be van programozva, hogy jó legyen. Milyen érzés lehet egy skinhead-nek végignézni egy olyan férfi halálát, egy idős, 80 valahány éves ember halálát, aki egykor egy haláltáborban volt náci katona, és szörnyűségeket művelt?

Egy sziporkázó fogalmazvány a humánumról, a szeretetről, az élet védelméről, az áldozathozatal megkerülhetetlen szükségességéről, az emberi derűről, amely összetartja az életet - és amely hiányában minden szétesik, szétrohad. Az ember nem is hinné, milyen kristályosan és mekkora kényszerítő erővel fogalmazhat meg örök érvényű törvényeket egy ilyen briliáns parabola ... Az Ádám Almái remek párja a Kutya Éj Dalának (lásd a szeretet, a humánum, a hit hiánya, amely mint rozsda vagy sav marja szét az emberek életét), és az Andrej Rubljovnak is (bár a harang helyén ezúttal egy almás-lepény szerepel). Egy friss és elképesztően tartalmas modern mese, sőt, egy látványos kísérlet, egy mélységesen tanulságos demonstráció ...
-fülöp-
2009-12-17

Címkék: Ádám Almái, kritika, Anders Thomas Jensen, Mads Mikkelsen



:::::::
  LÁSD: Ádám Almái info-file
:::::::
 Adams Aebler 2005.