microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről
    

2010-01-06

Adás

TV nélkül: sci-fi


A sci-fi az egyik legjobb műfaj, különösen, ha nem az űrben játszódik. Pár hete Verebes Zoltán 1 c. filmjénél még arra panaszkodtunk, hogy ebben az évtizedben a Dealer-t (mint tiszteletbeli sci-fit) leszámítva nem voltunk elkényeztetve, nos, 2009 a csillaghullás éve, 2 sci-fi film is becsapódott hozzánk egyetlen naptári éven belül - és egyik sem rossz!:)

Az ADÁS - hogy ne húzzuk az időt - jó film, abszolút működik, számos kitűnő elme van, ráadásul a lehető legjobb dologgal próbálkozott meg (sikerrel): egy saját világot épített fel, amelynek önálló törvényei vannak. Ezzel együtt ahhoz, hogy e filmet értékelje az ember, szükséges némi sci-fi elszántság, némi affinitás egy kihaltságon alapuló, elnyújtott drámához - ha azonban ez megvan benned, akkor az ADÁS a te filmed is :)

Az ADÁS egy világégés utáni világban játszódik, nincsenek elektromos készülékek, nincs tévé és nincs adás (ez jó). Az emberek nem dolgoznak, halat esznek, húshoz ritkán jutnak hozzá, és akkumulátorokat töltenek, hogy némi elektromosságot tudjanak használni mégis. Amúgy az energiát a gáz jelenti, mégpedig palackokban.

E világ filmi megteremtése egészen jól sikerült, remekül aknázták ki a kikötők (Horvátország) és a kikötő környéki koca nyaralók '70-es évekbeli stílusát - annyira persze nem jól, mint Kubrick a Mechanikus Narancsban a '60-as évek Angliáját, de Kubrick nagyon keveset mutatott a külvilágból, míg Vranik Vroland (bocs: Roland :)) extenzíven mutat külsőket (ami egy sci-finél nem kis dolog!).

Az ADÁS nagyon jól kezdődik - és ami a legjobb benne, a végén sem érezzük átverve magunkat. Egy kifejezetten mély és komoly drámát (romantikus drámát!) kapunk. Bár alapvetően elégedettek vagyunk e filmmel, örömünk mégsem felhőtlen. A sci-fi világ és a dráma (történet) nem igazán olvad egymásba, a kettő egymástól szinte függetlenül létezik, és így akár úgy is lehetne tekinteni, mintha a sci-fi annak az eszköze lenne csupán, hogy a jeleneteket színházhoz hasonló, stilizált, kihalt, leegyszerűsített térben lehessen megjeleníteni, olcsóbban és hatásosabban, mintha a való életig kellene legyökereztetni a jeleneteket. Jellemző tünet, hogy a film motívumai kérészéletűek - és nem ívelnek át az egész filmen.

Ott vannak a deportált idősek, nagyon profi, drámai jelenet, és az is nagyon jól kijön, hogy Kerekes Éva fülig szerelmes a munkatársába, aki tengerész (pilóta?) egyenruhát visel, mert az tekintélyt ad neki. Az idősekkel a probléma azonban elsősorban az, hogy többé nem látjuk őket. Ez így egyetlen geg. Legalább még egy alkalommal látnunk kellene őket, hogy a montázs szeriálisan is működésbe jöjjön, hogy egy "jeltudatos" filmnyelvi kompozícióról beszélhessünk (Bódy Gábor kifejezése).

Uszodát is csak egyszer, vagy legalább is csak az elején látunk, de ennél sokkal rosszabb, hogy a vér, amit a kislányok annyira kedvelnek, nem lett főmotívum. Később látjuk őket egy darab hússal, de ez kevés. Ha már az anyjuk olyan betegesen mosta le róluk fürdetéskor a vért, ha már a film legelső jelenete is a váratlan vérről szól, akkor kell, hogy a vér a film egy fő-motívuma legyen - és jeltudatosan kezeljék mindvégig. Azaz: legyen valami kimondott szerepe az egész történetben, nem maradhat meg a hangulatfestés szintjén.

A legjobb jelenetek, mint minden sci-fiben, most is azok, amik a legjobban, legfajsúlyosabban, legkoncentráltabban vannak fényképezve. Amikor a három a férfi a halpiacról megy hazafelé a hajnali vagy délutáni napsütésben, az egy fajsúlyos jelenet, a kamera majd félpercig mutathat egyetlen képet, és ez nagyon jó. Később, a kertben a tenger-felvételek, a falépítés sokat dob a vizuális letisztultságon. A két kislány eltűnése és megkerülése azonban a problémák sorát gyarapítja, hiszen fogalmunk sincs, miért tűntek el, vagy hogy mit csináltak annyi időn keresztül. Eltűnnek, és kész, aztán meg meglettek, és kész - ismét egy motívum, ami csak úgy ott lebeg a semmiben.

A film legjobb része Wéber Kata (Juli), akinek a jelenetei mind teljesen természetesek, és eredetien izgalmasak is - kvázi ő az új Méhes Marietta. Rátóti Zoltán is nagyon jó elem, és amikor Lengyel Ferencnek azt hazudja, hogy nem tudja, hol van a felesége, fantasztikus teljesítményt nyújt, montázs nélkül megjeleníti az arcán azt, hogy nem mond igazat, és azt is, hogy fájdalmat okoz neki a felesége elvesztése. Nagyon komoly, nagyon érzékeny alakítás a részéről.

Wéber Kata, az arcába hulló hajjal, a teljesen infantilis intonációjával számos jelenetet tesz emlékezetessé, ugyanakkor van egy (csúcs)jelenet, amikor 2 másodpercig mosolyog, miközben nem kellene (ez egyébiránt valószínűleg a vágó hibája). A nagy tévé-nosztalgia jelenet azonban sajnos, nem az igazi, köszönhetően egyebek közt annak, hogy ez a TV-motívum sincs megoldva (plusz a póz szemlátomást nem természetes). Ez elvileg egy igazi sci-fi beszélgetés lett volna, elvileg a film egyik központi jelenete, de csak egy laza, sütkérezős dialóg jött ki belőle - fajsúly nélkül.

A határok persze elmosódnak, minden szubjektív, de alapvetően elmondható, hogy ha a sci-fi környezet csak hangulatfestés, az nem szerencsés, hiszen akkor azt mondhatnánk, hogy az egész film arról szól, hogy egy egyszerű történetet sci-fi módon tálalnak. Egy férfi véletlenül megöli a feleségét, aki plátói üzemmódban szerelmes volt a főnökébe - mindez alaposan széthúzva egy sci-fi világban. Ennél azért kétségkívül jobb az ADÁS, de az is biztos, hogy 100%-ig nem mentes e problémától.

Ha valaki megkérdi, ajánljuk az ADÁS-t, de hozzátéve, hogy csakis akkor, ha direkt kedvet érez hozzá. Ha a kedv megvan, akkor nem fog csalódni, ellenkező esetben azonban kétesélyes ...
-jepe-
2010-01-06

Címkék: sci-fi, adás, sparrow, Vranik Roland



:::::::
  LÁSD: Adás info-file
:::::::  (Transmission 2009.)