microcspv    "time is not money"
logo Marilyn


::: cikkek -> filmekről

2010-01-25

Forradalom Után (2. rész / 5)

vizuális olvasztótégely


Szirtes András különös filmművész, mintha a "filmmaker" kifejezést direkt neki, vagy róla találták volna ki. Amíg mások filmeket írnak, vagy gyártanak, vagy rendeznek, esetleg filmekben szerepelnek, addig ő filmeket készít. Forradalom után című filmje egyike a legelementárisabb, legösztönösebb műveinek, amely a '80-as évek végéről átcsúszva a '90-es évek legelejére az évtized egyik kimagasló alkotása lett - a kevés közül.

a cikk fejezetei: :::::: a teljes cikk egyben

::::: a film akaratának vonzásában

A Forradalom Után egy nagyon izgalmas kísérleti film. A kísérlet valójában nem arra vonatkozik, hogy valami sikerül-e vagy sem, hanem arra, hogy az egészből vajon mi fog kijönni. Amíg egy játékfilmnél előre le van fixálva a végeredmény (a felvett snitteknek együtt, láncba fűzve le kell játszaniuk a forgatókönyvben rögzített történetet), addig e kísérleti filmnél csak a kiindulás adott, a végeredmény azonban rejtély, egészen addig, amíg a film el nem készül. A kísérlet valójában egy expedíció, amelyben Szirtes András arra vállalkozik, hogy időben és térben kirándulva bizonyos dolgokat rögzít a kamerájával, majd pedig egyszer, egy szép napon, egy másik énje e felvett anyagokat "összevágja" - értsd, szuper-montázs révén megpróbálja felszabadítani a felvételekben rejlő energiákat, megfejteni, miről szól az anyag, előhívni "a történetet", amiről az egész szólni akar, mintha csak talált snittekről volna szó.



üdítőárusító lány kioszkban - nem sok mindent lehet kapni

A Forradalom Után úgy készült, mint a legszabadabb vizuális alkotások, a rövid, kötetlen dokumentum-filmek, vagy a művészi music-videók. Nem forgatókönyv alapján, amely mint egy étel-recept, konkrétan meghatározza, hogy mit és hogy kell felvenni, hanem egyfajta komponens-gyűjtés formájában. Egyszerűsítve talán úgy lehetne leírni, hogy mindenféle dolgokat rögzített, s közben fejében végig ott lüktetett egy koncepció - egy film hangulata és körvonalai (ahogyan a terhes nők is gondolnak a gyermekükre), gyűjtögette a komponenseket, hogy egyszer csak azt mondhassa, megvan, jöhet a vágás, jöhet a montázs, megvan az összes alkotóelem, hogy létrejöhessen a varázslat.

"Filmezni olyan, mint égő papíron írni", mondta Pasolini és az ő nyomán Bódy Gábor, aki a Kutya éji dalát mondhatni forgatókönyv nélkül forgatta le. Manapság, amikor a filmeket úgy készítik, mint a reklámokat, hogy előre megrajzolják a még a beállításokat is (storyboard), nehogy forgatás közben gondolkodni kelljen, meglehetősen fura lehet elképzelni, hogy valaki miközben a filmjét készíti, gondolkodik, sőt, éppenséggel azon gondolkodik, hogy miről is szól a filmje, hogy miről is akar szólni, és hogy mit kell felvenni ahhoz, hogy a készülő filmnek ez az akarata teljesüljön. Itt, ezen a szinten már nincsenek mankók, nincsenek sémák, nincs rutin, ez a nyílt tenger, a film forgatás közben alakul - "a vakond ösztönösen egy bizonyos irányban ás" (Godard: Masculin Feminin). Szirtes András jó művész, jó felfedező, remek ösztönökkel, és felfokozott filmes érzékenységgel. Remekül állta a sarat e film előhívása, felfedezése, kibontása során.

A filmet spontán kezdte el forgatni New Yorkban, mert egyedül volt - egy kamerával, és emiatt spirituális rokonságot érzett önmaga és Bulgakov között, aki az utolsó időkben a macskájával élt. Neki a kamera volt a macskája. Napló-szerűen indult a film. Ehhez jött a következő komponens, a Mester és Margarita, majd a szereplők, Rebecca Wright, Michael Mehlmann, Peter Berg (Breznyik Péter), Halász Péter Squat színházából hódította el őket kölcsönbe. Aztán Budapesten belefutott az egykori Kinizsi moziban, immár mint Blue Box-ban működő Dárdayék-féle Mozgókép Innovációs Társulás-ba, és Dárdayék támogatása révén kisvártatva úton is volt Moszkvába, hogy újabb hiányzó komponenseket vegyen fel a filmhez, aztán New York-ba is visszament.

Finoman és módszeresen fejtette fel a rejtélyt, s közben megőrizte a film és a forgatás totálisan személyes dimenzióját is. E film révén lett barátja Halász Péternek, Michael Mehlmann pedig e filmmel összefüggésben (még anyagilag is) utazott Budapestre - új hazájába (nem kis esemény, hogy egy 50 éves New York-i színész és festő Budapestre emigrál). A film címe, és az egész kínai jelenet anélkül pottyant Szirtes ölébe, hogy valaha is tervezte volna. Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy csupáncsak folytatta az életét, és amikor ott volt Kínában, és hotelszobája ablakából felvette ezt a felvételt (valamit a másikat a Durst György (?check) vezette autóból), egyszerűen megszületett a film vége, és így a film címe is.





következő fejezet: nyitott narráció
a cikk fejezetei:
-JP-
2010-01-25

Címkék: Szirtes András, Forradalom Után, After the Revolution, Rebecca Wright, After Revolution, 1990, Lenz, New York



:::::::
  LÁSD: Forradalom Után info-file
:::::::  (After the Revolution 1990.)